Liturgikus sarok

Visszaszámlálás 4.

A reformáció ünnepét megelőző vasárnap – már hagyománnyá vált formában – bibliavasárnap. Ezen a napon a Szentírás áll a középpontban, ugyanakkor a Biblia terjesztésének missziói feladata a is előtérbe kerül. Természetes hát, hogy az Evangélikus Élet e heti számában a Liturgikus sarok is efelé igazodik. S amikor most az új Agenda megjelenésére várva a visszaszámlálás zajlik, érdemes végiggondolni, menynyire jelenik meg a „sola scriptura” reformátori elve az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv kiadásra váró lapjain.

Mindennek mértéke a Szentírás. Egyedül a Szentírás. Ezt tükrözi a keresztény liturgia mint válogatott és koncentrált ige. Válogatott, hisz igehelyeket tesz egymás mellé; egy-egy istentiszteleten a legkülönfélébb bibliai könyvekből jelennek meg többnyire rövid, olykor pedig hoszszabb szakaszok. Koncentrált, hiszen a liturgia úgy válogatja össze a szentírási részeket, hogy egy istentiszteletben ott legyen a teljes Bibliának Isten akaratáról és szeretetéről szóló mondanivalója.

Sokféle tradíció halmozódott fel az istentiszteletben. Ez igaz a kétezer éves egyetemes hagyományra, és igaz az abból megtisztítottan tovább élő reformátori hagyományra is. Az imádságok tematikája, az énekek gazdag kincse, a hangszerek vagy a harang használata, a keresztény jelképek (mindenekelőtt a kereszt, de ezernyi más is), a gondolatok egymásra épülésének módja, a mondatfűzés, a liturgikus köszöntések és dialógusok, a keresztény szófordulatok („terminus technicusok”) valóban sok emberi hagyományt tartalmaznak. De mindezekben és mindezeken átütő módon szólal meg a Szentírás drága tartalma, Isten igéje, az életet teremtő és éltető isteni szó.

A Biblia szavai szó szerint, idézett módon, utalásként és az eredeti gondolatot hordozó, de más megfogalmazású mondatként egyaránt megjelennek az istentisztelet alkotóelemeiben. Szó szerint elhangzik az olvasmány (az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvben eggyel több lekció felolvasására lesz lehetőség, hogy teljes legyen a hármas kör: ószövetségi szakasz, epistola és evangélium). Többnyire bibliai idézet a bevezető liturgiában elhangzó zsoltár; például Cantate vasárnapján: „Énekeljetek az Úrnak új éneket.” (96. zsoltár) A liturgia a zsoltáranyagot már szabadabban kezeli, hiszen ez Isten népének ősi hagyományú, de rugalmasan használt gyülekezeti ének- és imádságkincse. Ennek ellenére szigorúan ragaszkodik a pontos fordítási lehetőségek egyikéhez, s szabadságát elsősorban a zsoltárversek összeválogatása jelenti. Szintén szentírási mondat a rövidebb istentiszteleti formákban a zsoltárt helyettesítő úgynevezett bevezető ige, és hasonlóan pontos idézetként jelenik meg a „verbum gratiae”, a kegyelmi ige a bűnbánatot lezáró feloldozással egybekötve. Pontos igeszakasz hangzik a keresztelés („Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket…”; Mt 28,19) és az úrvacsora szerzési igéinél („Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”; Mt 26,26) is, valamint az áldásformulák többségénél – mint például az ároni vagy az apostoli áldás esetében.

Új liturgikus könyvünkben lehetőség nyílik arra, hogy azt, amit eddig csak a lelkész mondott, ezután párbeszédes formában mondja együtt lelkipásztor és gyülekezete. Ezek mind szentírási mondatok: „Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság.” (Jn 17,17) „Áldjátok az Urat, mert jó, mert örökké tart kegyelme (szeretete)!” (103. és 136. zsoltár) A köszöntések és a felszólítások is nemegyszer bibliai mondatok: „Jöjjetek, íme minden kész” (Mt 22,4); vagy: „Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (34. zsoltár)

Az új rendben gazdag változatossággal megjelenő Kyriék is bibliai idézetekből vagy azok újrafogalmazásából épülnek fel: „Úr Jézus Krisztus, aki szamár hátán vonultál Jeruzsálembe, Uram, irgalmazz! Királyok királya, akit Jeruzsálem pálmaágakkal fogadott, Krisztus, kegyelmezz! Uraknak Ura, akinek ég és föld hozsannát zengedez, Uram, irgalmazz!”

Az úrvacsorai rész is tele van bibliai idézettel. A nagy hálaadó imádság betétmondatai: „Méltó és igaz, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk… Jézus Krisztus által, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia: mennyeieké, földieké és föld alattiaké”. (Fil 2,10). Az imádságok sora ugyancsak tartalmaz bibliai mondatokat vagy indirekt szentírási gondolatokat. Példa erre az úrvacsoravétel előtti imádság: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem.” (Mt 8,8)

Sorolhatnánk még hosszasan. Talán ez a kis ízelítő elég – bibliavasárnapra. Minden istentisztelet a Szentírás koncentrált megszólaltatása.

Hafenscher Károly (ifj.)