Keresztutak

„Sem Keletnek, sem Nyugatnak nem volt szolgája, hanem az élő Istené” – írta egy vezető amerikai napilap az 1961-ben – hivatalosan mindmáig tisztázatlan körülmények között – repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett Dag Hammarskjöldről. Az idén több nemzetközi fórumon is megemlékeznek a bibliás hitű evangélikus svéd diplomatáról, aki a világszervezet második főtitkára volt; 1953-ban került az Egyesült Nemzetek Szervezetének élére. Az ENSZ fennállásának 60. és Magyarország ENSZ-tagságának 50. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi konferencián október 28-án a Magyar ENSZ Társaság is megemlékezett személyéről a Magyar Tudományos Akadémián. Hetilapunk erre az eseményre nem kapott meghívót, annál nagyobb örömmel vettünk viszont részt a Német Ajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában október 26-án tartott Hammarskjöld-esten.

„Dag Hammarskjöldnek létformája volt az ima. Nem volt ugyan szent, »csak« politikus, ám a szó valódi értelmében a közjót szolgálta. Hiteles volt, mert hite és munkája összetartozott” – hangsúlyozta köszöntőjében Balog Zoltán, a vendéglátó gyülekezet lelkésze. Mintegy ezt illusztrálta a Zsoltár politikushangra – Dag Hammarskjöld élete és gondolatai című filmesszé, amelyet – a Duna Televízió szerkesztőjeként – dr. Fabiny Tamás professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének a vezetője készített.

Levélben köszöntötte az est résztvevőit Bengt Lundborg, a Svéd Királyság magyarországi nagykövete, hangsúlyozva, hogy Dag Hammarskjöld élete és munkássága ma is példaadó és inspiráló. (A meghívott előadók közül még Ács Jenő költő kényszerült távol maradni, az ő gondolatait a későbbiekben Vezda János, a Börtön Újság főszerkesztője tolmácsolta.)

Személyes hangon méltatta a száz esztendeje született svéd politikust D. dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész. A nyugalmazott címzetes teológiai tanár rámutatott arra, hogy noha Dag Hammarskjöld a munka megszállottja volt, mindig szakított időt az elmélkedésre. Volt benne hajlam a miszticizmusra, gyakran foglalkozott élet és halál kérdésével. Öt nyelven beszélt, olvasott és levelezett, többek között Albert Schweitzerrel és Martin Buberrel.

Annak ellenére, hogy Dag Hammarskjöld 1961-ben posztumusz megkapta a Nobel-békedíjat (még életében jelölték rá), hazánkban mindeddig csak kevesen vannak tisztában személyiségének jelentőségével. Ezért is tekinthető hiánypótlónak a közelmúltban megjelent, Isten diplomatája című kötet, amelyben – dr. Békefy Lajos református lelkész áldozatos kutatómunkájának köszönhetően – részletgazdagon rajzolódik ki a politikus portréja. (A szerző az idén már az Evangélikus Élet hasábjain is bő terjedelemben publikált a „zsoltáros főtitkárról”.) Békefy Lajos az est folyamán meghívást kapott a cikkünk bevezetőjében említett, két nappal később rendezett akadémiai konferenciára.

A Hammarskjöldről szóló életrajzi mű olvasása nyomán született gondolatait Nagy Lenke osztotta meg a hallgatósággal. A Reformátusok Lapjának főszerkesztője arról szólt, hogy a néhai ENSZ-főtitkár bátran és elkötelezetten szolgálta Istent és az embereket, amihez megvolt az erőforrása is: bibliás hite. Fülöp Zsuzsanna énekművész Bach Magnificatjának lenyűgöző előadásával emlékezett Hammarskjöld imádságos életű édesanyjára.

Az est végén a „DH-könyv” szerzője vallott arról, hogy mi késztette a kötet megírására: „Megkedveltem az embert, aki mindennapi életét Isten vonzásában élte; az embert, akinek hite egy nagykorú keresztény hite volt; aki – bár magas pozíciót töltött be – soha nem akart uralkodni, hanem mindig szolgálni szeretett volna. Az embert, aki tudta, hogy Isten előtt áll, és felelősséggel tartozik neki, aki igyekezett egymással összekapcsolni a politikát és az etikát, a spiritualitást és a diplomáciát, valamint a misztikumot és a racionalitást.” Dr. Békefy Lajos – nem utolsósorban az esten elhangzottak alapján – az iránti reményét fejezte ki, hogy Dag Hammarskjöld végre Magyarországra is „megérkezett”.

GaZsu