Kultúrkörök

Az 1993-ban alapított, berlini székhelyű s nem csupán az NDK, hanem Közép-, Kelet- és Dél-Európa egyes államainak és egyházainak a kapcsolatát is vizsgáló Institut für vergleichende Staat-Kirche-Forschung (ISKF) és a berlini magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum közös szervezésű „Luther-napján” ismerkedhettek az érdeklődők a filmtörténet fontosabb, Luther életét és tevékenységét feldolgozó alkotásaival. Az október 29-én megrendezett, délelőtt 11-től este 11-ig tartó maratoni filmnap „időutazása” 2003-ban kezdődött és 1927-ben fejeződött be; a legfrisebb film Eric Till alkotása, a legrégebbi pedig Hans Kyser Luther – a német reformáció filmje című némafilmje volt.

A rendezvény magyar vendégeként és szakértőjeként Berlinbe érkező dr. Fabiny Tamásnak a Duna Televíziónál készült Isten kezében – Luther a filmvásznon című, huszonhat perces alkotása már hetekkel a rendezvény előtt őszinte lelkesedést váltott ki a német szervezőkből: a Luther-filmek történetéről mesélve nem csupán remekül bevezette az eseményt, hanem a nevezetes „Itt állok…” jelenet különböző feldolgozásainak összehasonlításával fontos szempontot adott az egész napos mozizásra elszánt nézőknek.

A nap érdekessége – s minden bizonnyal csúcspontja is – az 1927-ben készült némafilm vetítése volt, Carsten-Stephan Graf von Bothmer élő zongorajátékával kísérve.

Az előadások szüneteiben került sor a jelen levő alkotók bemutatására, illetve a pódiumbeszélgetésekre. Lew Hohmann, a Copyright by Luther című, 1983-ban készült animációs film és a Bürger Luther (A polgár Luther) címet viselő, 1981-es dokumentumfilm alkotója arról beszélt, hogy a Luther-téma lehetőséget nyújtott számára, hogy az NDK-s időkben egyrészt meneküljön a napi valóság elől, másrészt hogy a múltat metaforává alakítva szóljon mégis a jelenről. Szerencséje volt, mert az NDK kultúrpolitikusai támogatták a Lutherről szóló művek készítését, ugyanis a párt ekkor indított kampányának értelmében nem volt szabad a reformátort „az ellenségnek átengedni”. A film forgatása során azonban nem kevés akadályt kellett legyőznie: a mellé kirendelt szakértő makacsul ragaszkodott Luther proletár vonásainak a kidomborításához…

Az esti pódiumbeszélgetésen Brigitte Rochow, az Eric Till rendezte film producere, Kurt Veth, az 1983-ban az NDK-ban készült, többrészes és majd tízórás tévésorozat rendezője, Siegfried Bräuer történész és Fabiny Tamás vett részt; a moderátor az est szervezője, az ISKF helyettes vezetője, Joachim Heise történész volt.

A beszélgetés során sok szó esett a filmek történeti hűségéről; például a források szerint Luther inkább halkan mondta azt a bizonyos mondatot Wormsban, ugyanakkor a filmekben gyakran egy igencsak teátrálisan dörgő Luthert láthatunk. Lew Hohmann közbevetése szerint keletnémet filmes körökben közismert volt a szólás, mely szerint „minél valósághűbb – annál unalmasabb”… A rendezők egyébként is megértést mutattak kollégáikkal szemben, mondván: más a film, és más a történeti valóság. Kurt Veth ebben az összefüggésben beszélt a félelem filmes megjelenítéséről, valamint szintén ő hozta ismét szóba az NDK-s valóság és a történelmi film kapcsolatát: 1983-ban számukra bármilyen történelmi kutatás eredményénél sokkal fontosabb volt a filmek aktualitása, hogy sikerüljön a jelenetekben célzásokat és üzeneteket elrejteniük.

Az est végén a moderátor a következő év terveiről is szólott: talán Münzer Tamás lehetne a jövő évi rendezvény témája, még akkor is, ha róla nem készült annyi film, mint Lutherről – egész napos helyett legfeljebb félnapos filmprogramot szerveznének.

Fehéri György