Szószóró

Sokféle kritika kering a világhálón a Potter-jelenségről. Vannak, akik szitkokat szórnak rá, mivel egyenesen undorítónak érzik a történet néhány szakaszát. Például az egyik szereplőt az átok gyomron találja, s marokszám köpi a meztelen csigát. Halálhörgés, oszló test bűze, egy csuklyás idegen egy tetem vérét szürcsöli – régen ilyesmi nem fordult elő a mesékben… Aztán vannak, akik a kritikusokat kritizálják, mivel szerintük a könyv jó, „eteti magát, nem lehet letenni”, végül pedig azt tanácsolják, hogy ne olvassunk a Harry Potterről, hanem inkább olvassuk Harry Pottert!

A sorozat hatodik kötetének kiadását világszerte soha nem látott várakozás előzte meg. Amikor elkezdték árusítani a könyvet (2005. július 2-án éjféltől), a rajongók megrohanták az üzleteket, s egyetlen nap alatt mintegy hétmillió (!) példányt vásároltak belőle – csak az Egyesült Államokban.

A probléma csak annyi, hogy amíg a jó mesék a világ megértését segítik, addig a Potter-sztori a mágia világát hozza közel – milliók számára. A hétköznapok szürke valóságából a boszorkányság varázslatos tájaira visz, amely első látásra vonzóbbnak és színesebbnek tűnhet, mint a keresztény vallás. A Biblia azonban figyelmeztet: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” (Kol 2,8)

Mert miről is szólnak a boszorkányok tanításai és szertartásai? Ma a világon ténylegesen működő modern mágikus iskolák „hagyományőrzőnek” hirdetik magukat. Csakhogy ez a nagy hagyományőrzés a Messiás előtti sötét korok iránti pogány nosztalgia: hamis romantikázás, hókuszpókusz. A modern boszorkányok a teremtményt imádják és szolgálják a Teremtő helyett (lásd Róm 1,25), hiszen a Földanyát és a Háromarcú Holdistennőt tisztelik. Szentként tekintenek bizonyos növényekre és állatokra, vagyis „a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével” (Róm 1,23). Olyan isteneket imádnak, „amelyek lényegüket tekintve nem azok” (Gal 4,8–9).

Persze attól még nem lesz valaki boszorkány, hogy Pottert olvas – gondolhatnánk. Azonban ne feledjük Jézus szavait: „…aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” (Mt 5,28) Vagyis aki rajongással tekint a boszorkányok világára…

Andriska János