Keresztény szemmel
Evangélikus házashétvége
Kedves férj! Kedves feleség! Volt már olyan, kedves feleség, hogy vasárnap a szépen megterített ebédlőasztal kellős közepére, a levesestál és a szalvétatartó közé bezúdultak hirtelen a karburátorok és olajcserék, a dízelmotorok és féklámpák? Vagy még roszszabb, a Windowsok és vincseszterek, a flopik és szkennerek?
Volt már ilyen? A menüt már hetek óta tervezgetted, azóta, hogy a fiúk jelezték, hogy hazalátogatnak néhány órára. Bántott nagyon, hogy a családi ebéd alatt nem derűsebb témákról beszélget a férjed a hazatérő nagyfiúkkal?
**És olyan volt-e már, hogy fárasztó volt a napod, kedves férj? Bár nem egészen úgy sikerült a délelőtti tárgyalásod, ahogy szeretted volna, azonban meghoztál számos okos döntést, és beindítottál egy újabb projektet. De az is lehet, hogy megszereltél és beszereltél, lefestettél és lecseréltél sok mindent; és amit a kezedbe vettél, az a munkád eredményeként megújult, most már működik. Vagy éppen megtanítottál és átgondoltál sok komoly összefüggést. Volt-e már olyan, hogy ezek után – egy kicsit megkésve, de mégiscsak hazatérve – otthon nem hagytak leereszteni, újságot olvasni, internetet böngészni, hanem morcosan beküldtek a gyerekszobába, hogy fektesd le a gyerekeket? Bántott, hogy a feleséged nem fogad nagyobb örömmel, és nem bánik veled nagyobb kímélettel?
Érezted-e már úgy, kedves férj, hogy baráti, vidám társaságban mindenki jót derül a humorodon, és szívesen hallgatják bölcsességedet? Mindenki, kivéve a feleségedet – pedig te éppen az ő elismerésére vágynál a legjobban. És kedves feleség, érezted-e már úgy, hogy nem tudsz őszintén örülni férjed újabb és újabb segítségnyújtásainak? Azért nem, mert a segítséget mintha szerte a világban mindenki másnak előbb és könnyebben megadná, mint az otthoniaknak, a családjának. Volt-e már ilyen? Ha igen, akkor sok házaspár tagjaival vannak közös tapasztalataid, és jóleshet egy adag extra figyelem és kényeztetés a házasságodnak.
Az a tizennégy pár (voltak köztük „csupán” tíz éve, de negyvenöt éve házasok is), amelyik részt vett az október végi – az idén már másodszor megrendezett – evangélikus házashétvégén Balatonszárszón, megtapasztalhatta, hogy azok az érzések, amelyek a fent említett, szokványos helyzetekből adódnak, természetesek. De az érzések megnevezéséből már megértés és szeretet, sőt szerelem újulhat. A mindennapok kisebb-nagyobb akadályairól, bosszantó helyzeteiről nem nekünk kellett beszámolnunk, csak hallhattunk róluk. Azonban nem a panasz és a közöny hangján „tálalták” a történeteket, hanem a szeretet és szerelem nyelvén, az imádság ölelésében. Nekünk csak hagyni kellett, hogy az üzenet eltalálhasson bennünket.
Két teljes nap távol a gyerekektől, a mobiltelefontól és a szomszédoktól; egy hétvége, amely lehetőséget ad a kettesben való együttlétre: ez adja a házashétvége gerincét. Ez már önmagában sem rossz, ennél azonban még sokkal több is lehet!
Ittzés Szilvia