Élő víz

Születési hely: Dombóvár Születési dátum: 1949. aug. 31. Család: Házasságot kötöttem 1972-ben Győri Évával. Öt gyermekünk született. Egyikőjük elhunyt 1999-ben. A többiek önálló családként élnek. Négy unokánk van. Mobil: 20/824-3118 E-mail: szell@dpg.hu, szellbulcsu@yahoo.co.hu

– 1955–1957: Apáczai Csere János Általános Iskola, Dombóvár

– 1957–1967: Apáczai Csere János Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

– 1967–1972: Evangélikus Teológiai Akadémia, Budapest

angol középfokon (nincs nyelvvizsgám); német; olasz középfoknál alacsonyabb szinten – érettségi

gyermekmunka, ifjúsági munka, látogató szolgálat

– 1972–1975: Bócsa

– 1975–1989: Lucfalva

– 1989-től máig: Budapest-Kispest

Cikkek és igehirdetések főleg az Evangélikus Életben, a Lelkipásztorban és a Keresztmetszet és a Hullámhossz** című könyvekben

– International Lutheran Bible Institutes Conference

– West Lisbon Family Mission Fellowship

– East European Missions Network

– Különböző bibliaiskolák és gyülekezetek

– Kakas Lídia Evangélikus Szeretetotthon – igazgató

– Reménység Két Tannyelvű Keresztyén Iskola – kuratóriumi tag

– GAS-előadó, missziói bizottsági tag, az országos közgyűlés tagja

Ige: Lk 2,11; Róm 8,28; Zak 4,6; Neh 2,20.

Kifejtése: Lk 2,11: ezzel az igével hívott el az Úr az ő követésére. Róm 8,28: katonasági igém, mely segített abban, hogy később is, életem minden feladata és nehézsége között megtaláljam ezek célját és értelmét. Zak 4,6: szolgálatomra vonatkozó ige. Sokszor nagy, lehetetlennek tűnő feladatok előtt állunk. Ha emberileg lehetetlen is valami, de Istennél van megoldás. Lelke által, imádsággal és szeretettel sok mindent el lehet érni. Amit pedig nem, arra nincs is szükség. Jézus Krisztus az ő Lelke által vezet, segít és eredményt ad mindenben. Neh 2,20: vele boldog közösség lehet egyházunk, gyülekezeteink és családunk is.

Hogy értékeli Ön a magyar evangélikusság lelkiségét? Tud-e az egyház tenni valamit abban szervezetileg, hogy a gyülekezetekben mély lelki munka támadjon?

Hálát adhatunk, hogy a magyar evangélikusság mély lelkiséggel rendelkezik. Azokon keresztül, akik a) a negyvenes évek ébredéséből jöttek; b) akik azóta jutottak élő hitre gyülekezetükben, evangélizációs csendesheteken, -napokon; c) más egyházakban lettek hívővé, de „hazajöttek”; d) egyéni, személyes szolgálatok által elevenedtek meg. – Mégis, ezek a testvérek nincsenek túlsúlyban az egyházban. Sok evangélizációs rendezvényre van szükség, ahol ezek a testvérek megelevenedhetnek hitükben, a még nem hívők pedig hitre juthatnak. Körül kell nézni, hogy kik azok a „karizmatikus” vezetők, akik erre a szolgálatra alkalmasak, és őket kell fölkérni az ilyen alkalmak megtartására. – A tradicionális keresztyénség értékeire pedig mai módon építkezni kell.

Mi a véleménye a manapság gyakran előtérbe kerülő liturgiai változásról?

Mindenképpen színesíti a palettát. Lehetőségként bevezetném, a mainál egyszerűbb, illetve szabad jellegű istentiszteleti formával együtt. Mindenesetre ha van lelki élet, megelevenedés, az meghozza a maga „liturgiáját” is. A tartalom fogja megtalálni a maga kifejezési formáját, míg egy új forma bevezetésének a hatása esetleges.

Miben látja Ön a püspöki tevékenység helyét, létjogosultságát a Magyarországi Evangélikus Egyházban?

A püspök és a lelkészek hivatásra nézve azonosak, csak hivatalukra nézve különböznek egymástól. A szolgálat frontvonala a gyülekezetekben van, a lelkészek az első sorban küzdenek. Ebben a püspök és minden magasabb beosztásban lévő segítheti őket. A püspök egyre hangsúlyosabb feladata tehát, hogy a lelkészek testvére és pásztora legyen; ismerje alaposan helyzetüket, és támogassa őket, hogy ne legyenek egyedül, és gyülekezetük is erősödjék.

Természetesen maradjon az egyház képviselője a kívülvalók előtt; legyen tárgyalóképes, világos látású ember, a bibliai mértékek szerint. Az egyház közösségét szeretetben, de mégis biztos látással tartsa össze.

Hogy látja Ön ma az ökumené helyzetét egy olyan országban, ahol az evangélikusság egyre inkább kisebbségbe szorul felekezeti értelemben?

**Ahhoz, hogy jól tudjunk hozzáállni az ökumenéhez, először is ismernünk kell saját egyházunkat, annak értékeit és esetleges negatív vonásait; legyen evangélikus identitásunk. Ebből az alapállásból tudjuk képviselni a sajátunkat és értékelni a többiek pozitív vonásait. Nem a szervezeti ökumenére törekednék, hanem arra, hogy a Krisztus-hívők támogassák egymást, és néhány közös alkalom által is erősödjenek.

Mekkora esélyt lát Ön az evangélikus gondolkodás megmaradására egy vallásilag felhígult társadalomban?

Ha komolyan vesszük elhívatásunkat, óriásit; ha nem: végünk van.

Mit lehetne tenni az egyház anyagi önállósodásáért? Kell-e egyáltalán ezzel foglalkozni? Hogy lehetne jól felhasználni az egyházi vagyont?

Az intézmények működtetése állami funkciót vesz át, ezért az átvétel mértéke szerinti összeget továbbra is igényelnünk kell. – Ezenfelül teljes anyagi önállóságra törekednék, amennyire és amilyen mértékben lehetséges. Azon kell lennünk, hogy lehetőleg minden gyülekezet önellátó legyen, és ne csak segélyekkel tudja megoldani életvitele anyagi kérdéseit. Tanulmányoznunk kellene az amerikai evangélikus (AFLC, Lutheran Brethren, WELS stb.) és a kisegyházi modellt. Jó lenne belföldi testvérgyülekezeti kapcsolatokat kiépíteni; ez egyúttal, másodlagosan anyagi támogatást is jelenthetne a nagyobb közösség részéről. – Az egyházi vagyon aránylag nagyobb részét kellene lelki munkára, misszióra fordítani és a kisebbik részt az épületek fenntartására. Ha a lelki élet megerősödik, az magával hozza az anyagi helyzet javulását is. Fordítva ez kevésbé jellemző.

Lát-e esélyt a lelkészi állások anyagi stabilizálódására, esetleges új állások, gyülekezetek alakítására? Mit lehet tenni az egymás mellett élő lelkészek nagy jövedelembeli különbsége okozta feszültségek enyhítésére?

Igen, a lelki élet megelevenedése a gyülekezetek megerősödését és a lelkészi állások stabilizálódását hozza magával. Missziói gyülekezeteket lehet indítani – ha van arra alkalmas személy – határozott idejű anyagi és szolgálati támogatással.

Üzenne-e valamit, elmondana-e még valamit az olvasóknak?

Az egyház Kősziklára épült, ez a Kőszikla pedig Krisztus. Így az egyház megáll a világ végezetéig, még az élet viharai között is. Csak hogy ennek az egyháznak a magyarországi, evangélikus ága is megmarad-e, az azon múlik, hogy Jézus kezébe helyezzük-e naponta magunkat, gyülekezetünket és egyházunkat. Hazánk sorsa is sokban múlik azon, hogy lesz-e ébredés, sok, Jézus Urunkhoz hű, imádkozó és bibliaolvasó hívő. (Neh 2,20)