Élő víz

Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé… (2Kor 5,10)

Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli igéi a Niceai hitvallás e mondatát szemléltetik: „Hiszek az egy Úr Jézus Krisztusban, (…) aki (…) ismét eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és uralkodásának nem lesz vége.” „Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.” (Ézs 40,5) Az utolsó ítéletkor átvilágítás történik, amelynek során az Emberfia, a Király lesz a világ ítélőbírája. Az irgalmasság hatféle cselekedetének közös alapja az Isten- és emberszeretet kettős, nagy parancsolatának gyakorlati megvalósítása. Jézus azonosítja magát segítségre szoruló felebarátainkkal: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) A reformáció népe hiszi és vallja, hogy az üdvösséget nem érdemszerző jó cselekedetek révén, hanem kegyelemből, hit által nyerjük el (lásd Ef 2,8–9); de az igazi hitnek vannak látható gyümölcsei: a szeretet cselekedetei. „Mert amikor Jézus elválasztja a kecskéket a juhoktól, mindenek nyilvánosan meglátják, hogy kik voltak az ő kegyes, igaz keresztyénei, s kik voltak istentelen képmutatók, hamis keresztyének.” (Luther Márton) Isten gyermekei állhatatossággal várnak a dicsőséges szabadságra és testük megváltására: „Mert üdvösségünk reménységre szól.” (Róm 8,24) De nem tétlen várakozás az életük, hanem Isten akaratának a megcselekvésében telik el: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos (bölcs) emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Mt 7,24) Jézusba, a kőszikla alapba vetett hitünk megtart az ítélet tüzében is, amikor „az Úr megítéli az ő népét” (Zsid 10,30). „Bizony, ítél az Úr népe ügyében, és megkönyörül szolgáin…” (5Móz 32,36); mindazokon, akik nem követik el szándékosan a hitehagyás bűnét, elutasítva Krisztus keresztáldozatát. A bűnbánati és imanapon Jézus a gyümölcstelen fügefa példájával a közelgő ítéletre figyelmezteti népét: „…hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” Pilátus vérengzése és a siloámi torony leomlása máig szóló üzenetet hordoz: „…ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lk 13,9.3) A vasárnap óegyházi epistolai igéjében ma Pál is az ítéletre emlékeztet: „Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.” (2Thessz 1,7–8) S ekkor beteljesedik az Isten Fiának a nagytanácsban elhangzott kijelentése: „…mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64) Majd elmúlik az ezer esztendő, megtörténik a halottak feltámadása és az utolsó ítélet a nagy fehér trónus előtt: „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel 20,15) „Írd az élet könyvébe / Megváltottad nevét…” (EÉ 505,4)

Garai András