Kultúrkörök

A város az egykori Zólyom vármegye székhelye, ma a Besztercebányai kerület központja. A település a hét alsó-magyarországi bányaváros egyike volt. Lakosainak száma a 20. században többszörösére emelkedett: míg 1931-ben tizenegyezer lakója volt, ma már nyolcvannyolcezren élnek benne. A Garam völgyében, a Beszterce-patak torkolatánál elterülő város a Nagy-Fátra, a Szlovák-érchegység és az Alacsony-Tátra felé irányuló turistaforgalom központja. Műemlékei gazdag múltjára emlékezetnek.

A város magyar és szlovák nevét a Beszterce-patakról kapta: a szláv eredetű bystrica gyors folyású vizet jelent, a -bánya utótag pedig az ércbányászatra utal. A bányászat a 8. századra nyúlik vissza. A Felvidék egyik legjelentősebb bányavárosa hétszázötven éve kapta városi rangját IV. Bélától. A türingiai szász hospeseknek adott városi kiváltság felhatalmazás volt Zólyom vármegye érceinek bányászatára is. 1494-ben az augsburgi Fuggerek és a velük rokon Thurzók itt is zálogul kapták a bányászat és az érckereskedelem jogát. A 16. század elején a város szinte egyeduralmat élvezett az európai réz- és ezüstbányászatban. 1608-ig a városban csak a németeknek volt polgárjoguk, magyarok és szlovákok nehezen válhattak főtéri háztulajdonossá vagy éppen tanácstaggá. A várost mesteremberei – órakészítők, aranyművesek, fegyverkovácsok, harangöntők – messze földön híressé tették.

A helység királyok kedvelt tartózkodási helye volt: IV. Béla, III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás is szívesen időzött itt; a Mátyás-ház ma is áll. Érdekesség, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet a városban tartott országgyűlésen választották magyar királlyá 1620-ban. A Rákóczi- és az 1848–49-es szabadságharc idején sokat szenvedett a város; Görgey és Guyon erre vonult 1849 januárjában a Szepesség érintésével a Tisza felé.

Trianonban Besztercebányát Csehszlovákiának ítélték. Ekkor szűnt meg a város evangélikus gimnáziuma. A kisebbségi magyar politika jelentős alakja, Petrogalli Oszkár ügyvéd is itt lakott, a szlovákiai magyar pártok működését szervezte. A település az 1944. augusztus 29-től október 27-ig tartó, a német megszállók ellen szervezett szlovák nemzeti felkelés székhelye volt.

A városban a reformáció óta van evangélikus gyülekezet, amely az ellenreformáció üldöztetései ellenére megmaradt. Lényegében az 1610-es zsolnai zsinat hozta létre a későbbiekben a Duna–Tisza közére is kiterjedő bányai egyházkerület elődjét, amely nevét az alsó-magyarországi bányavárosokról kapta. Az evangélikus templom Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban 1807-ben. Az evangélikus temetőben nyugszanak a fasori gimnázium egykori tanárai: Bőhm Károly kolozsvári egyetemi tanár, a Magyar Philosophiai Szemle alapítója és Jánossy István, az 1994-ben Nobel-díjjal kitüntetett Harsányi János egykori osztályfőnöke.

1. október 6-án a városban született Lahner György honvédtábornok is; őt a születésnapján végezték ki 1849-ben az aradi tizenhárom egyikeként. Kuzmány Károly zólyomi, majd besztercebányai evangélikus lelkész volt, majd 1860-ban az uralkodói pátenssel törvényellenesen létesített pozsonyi egyházkerület szuperintendense lett, de az ellenállás miatt később lemondott. A városhoz csatolt település, Zólyomradvány reneszánsz kastélya az evangélikus egyház történetében jelentős szerepet játszó Radvánszky család birtoka volt.

Besztercebánya gazdag történelmének tanúi a nagyszerű műemlékek: a régi várban áll az eredetileg gótikus, részben barokk stílusban átépített plébániatemplom (az úgynevezett német templom), benne pedig a Szent Borbála-kápolna Lőcsei Pál mester szárnyas oltárával. A templomhoz épített fülkében egy 16. század eleji dombormű található: Krisztus az Olajfák hegyén. Az eredetileg ugyancsak gótikus stílusban épült szlovák templomot később szintén barokkizálták. Freskóinak témája a menny és a pokol.

A városban többször pusztított tűzvész; a gótikus Besztercebánya 1500 húsvétján égett le, ezt követően reneszánsz stílusban épült újjá. Az Óvárosháza reneszánsz épülete az egykori vár kaputornyából kialakított harangtorony mellett áll.

A Várkerületből a főtér felé haladva nagyszerű látványt nyújt az egykori piactér. A Várostorony különlegessége a két egymás feletti óra.

A város egykori piacán reneszánsz házak sorát találjuk: a Beniczky-ház a kamaragrófok egykori otthona, a bányakapitányság székhelye volt. Az Ébner-ház antik tárgyú domborművekkel gazdagon díszített épület. A Thurzó-ház eredetileg kamaraház volt; ma kerületi múzeumként működik. Sgraffito díszítését 1570-ben kapta, belső freskói pedig Mátyás királyhoz kapcsolódó legendákat és bibliai jeleneteket ábrázolnak, illetve a bányaművelést mutatják be. A székesegyház eredetileg a jezsuiták számára épült.

A főtéren hatalmas szökőkút áll. A térről kivezető Alsó utcában található a 18. századi Szent Erzsébet-templom. Az egykori vármegyeháza ma könyvtárnak ad otthont. Bél Mátyás egykori lakóházát ma emléktábla jelzi.

A város ünnepségsorozattal emlékezik meg fennállásának hétszázötvenedik évfordulójáról; még a virágágyások is a 750-es számot mutatják.

Szentpétery Miklós