Oratio oecumenica

Mindenható Istenünk, mennyei édes Atyánk! Köszönjük neked, hogy a mai napon, az egyházi esztendő végén is megállítottál bennünket szent színed előtt, hogy igéd világosságában tekintsünk életünkre. Köszönjük, hogy nem hagysz bennünket magunkra bűneinkben, elesettségünkben és önmagunk körül forgó gondolatainkkal. Segíts újra rácsodálkoznunk, hogy nem érzéketlenül szemléled ezt a világot a maga nyomorúságával, egy-egy korban különösen is felgyülemlő gonoszságával, hanem atyai szíved belefájdult abba, amit ezen a földön látsz. Ezért Jézus Krisztusban eljöttél hozzánk, hogy elkészítsd a szabadulás útját. Emeld tekintetünket a Golgotára, ahol egyszülött Fiad szíve beleszakadt a bűn miatti szenvedésbe, és váltsághalála lett a világ megváltásának leghatalmasabb cselekedetévé.

Kérünk, tégy részeseivé bennünket naponként életújító szeretetednek, hogy irgalmadnak, kegyelmednek, ajándékaidnak olyan áradása kezdődjék életünkben, amilyet korábban nem is reméltünk. Tégy eszközeiddé bennünket, hogy életünk, szavaink, cselekedeteink félreérthetetlenül tegyenek bizonyságot arról, hogy hozzád tartozunk, te magad szólj és cselekedj általunk.

Szentlelkeddel őrizd gyülekezetünket, hogy benned élő közösség maradjon, erejével minél többeket megragadjon, áthasson, cselekedetekre indítson, mozgasson. Add, hogy meglássa a világ, nálad van megújulás, és hogy a te békességed útjára találjon!

Engedd, hogy áldásod tovább áradhasson rajtunk szeretteinkre közelben és távolban, a ránk bízottakra, a betegekre, gyászolókra, egyedül lévőkre, özvegyekre és árvákra. Vezess bennünket, egyházunkat, népünket, hogy minden szolgálatunk a te dicsőségedre lehessen Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért! Ámen.