Egyházunk egy-két hete
Az iparváros kihívása
Lelkésziktatás Miskolc-Diósgyõrött
![]() |
Az iktatás szolgálatát Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye megbízott esperese és dr. Barcza Béla nyugalmazott lelkész végezte; igét hirdetett D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke.
– Hogyan lehet jó lelkész Molnár József? – tette fel a kérdést az egyházkerület vezetõje. – Ha komolyan veszi Isten igéjét, törvényét és annak hirdetését: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Olyan világban élünk, melyben újra kell miszszionálnunk Magyarországot. Milyen a jó gyülekezet? A jó gyülekezet igazi közösség; imádkozó közösség. Legyetek ilyenek! – hangzott a biztatás.
A már két hónapja Diósgyõrben szolgáló Molnár József Mt 7,7–8 („Kérjetek, és adatik nektek…”) alapján tartott prédikációjában hangzatos program és nagyívû célok helyett Isten igéjére irányította a figyelmet. „Azért jöttem, hogy elmondjam, kitõl és hogyan kérjetek; ez a programom. A kéréshez bátorság kell. Bátorítani szeretnélek benneteket!” – fogalmazta meg hitvallását Diósgyõr-Vasgyár új lelkésze.
Mint azt az iktatás után megtudtuk, a kétgyermekes családapa azért engedett a diósgyõri hívásnak, mert szeretett volna közelebb kerülni szülõvárosához. Nehezen hagyta ott a megszeretett oroszlányi evangélikusokat, akiket néhány hete már Farkas Etelka pásztorol. Molnár József felesége, Szmolár Edit amellett, hogy édesanya, a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában tanít.
Az iktatási istentiszteleten részt vett Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelõje, aki köszöntõ szavaiban elmondta: nemcsak a lelkésznek kell szolgálnia, hanem minden egyes gyülekezeti tagnak. Csak így újulhat meg napról napra a gyülekezet.
Az új lelkész számára az igazi kihívást a diósgyõri várral szembeni lakótelepen élõ evangélikusok és nem keresztények felkutatása jelenti. Feladata tehát inkább a missziói lelkész munkájához hasonlít, mint egy klasszikus nagyvárosiéhoz.
HHO
Regionális hozzárendelés: Miskolci Evangélikus Egyházközség