Egyházunk egy-két hete
Az iparváros kihívása
Lelkésziktatás Miskolc-Diósgyőrött
Az iktatás szolgálatát Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye megbízott esperese és dr. Barcza Béla nyugalmazott lelkész végezte; igét hirdetett D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke.
– Hogyan lehet jó lelkész Molnár József? – tette fel a kérdést az egyházkerület vezetője. – Ha komolyan veszi Isten igéjét, törvényét és annak hirdetését: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Olyan világban élünk, melyben újra kell miszszionálnunk Magyarországot. Milyen a jó gyülekezet? A jó gyülekezet igazi közösség; imádkozó közösség. Legyetek ilyenek! – hangzott a biztatás.
A már két hónapja Diósgyőrben szolgáló Molnár József Mt 7,7–8 („Kérjetek, és adatik nektek…”) alapján tartott prédikációjában hangzatos program és nagyívű célok helyett Isten igéjére irányította a figyelmet. „Azért jöttem, hogy elmondjam, kitől és hogyan kérjetek; ez a programom. A kéréshez bátorság kell. Bátorítani szeretnélek benneteket!” – fogalmazta meg hitvallását Diósgyőr-Vasgyár új lelkésze.
Mint azt az iktatás után megtudtuk, a kétgyermekes családapa azért engedett a diósgyőri hívásnak, mert szeretett volna közelebb kerülni szülővárosához. Nehezen hagyta ott a megszeretett oroszlányi evangélikusokat, akiket néhány hete már Farkas Etelka pásztorol. Molnár József felesége, Szmolár Edit amellett, hogy édesanya, a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában tanít.
Az iktatási istentiszteleten részt vett Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, aki köszöntő szavaiban elmondta: nemcsak a lelkésznek kell szolgálnia, hanem minden egyes gyülekezeti tagnak. Csak így újulhat meg napról napra a gyülekezet.
Az új lelkész számára az igazi kihívást a diósgyőri várral szembeni lakótelepen élő evangélikusok és nem keresztények felkutatása jelenti. Feladata tehát inkább a missziói lelkész munkájához hasonlít, mint egy klasszikus nagyvárosiéhoz.
HHO
Regionális hozzárendelés: Miskolci Evangélikus Egyházközség