Keresztutak

Minden arra járónak feltűnhetett az elmúlt hétvégén, hogy a debreceni Főnix Csarnok körül parkoló gépkocsik többségén ott virít a keresztény halszimbólum. Közel hatezer nő érkezett a kétnapos konferenciára a cívisvárosba az ország minden részéből, illetve – ötszázan közülük – határainkon túlról. A résztvevők egyharmada a harmincöt év alattiak korcsoportját képviselte. Valamennyien azért gyűltek össze, hogy megvitassák, miként éljék meg Istennek tetsző módon női mivoltukat, beleértve életük intim szféráját is, avagy megtudják: mit gondol Isten a szexről?

A novemberi időpontot már tavasszal kitűzték az ökumenikus konferencia baptista főszervezői. Azóta országos ima- és böjtnapon, de kisközösségekben és bizonyára egyénileg is sokan imádkoztak kitartóan a konferencia áldásaiért. Hiszen olyan kérdés került ezúttal az érdeklődés fókuszába, amely százezreket foglalkoztat: Mit gondol Isten a szexről, az intimitásról? Mindehhez hogyan viszonyuljunk nőként egy nagyon gyorsan változó világ újabb és újabb kihívásai közepette? Nincs tabu, a legkényesebb kérdést is fel lehet tenni, hiszen Isten előtt állunk. Kihez fordulhatnánk legelőször útmutatásért, ha nem hozzá?!

Linda Dillow amerikai keresztény írónő neve Magyarországon már nem ismeretlen. Sikerkönyveinek olvasói egy ízben már személyesen is találkozhattak vele Budapesten. A mostani debreceni meghívásnak is lelkesen tett eleget munkatársaival együtt. Jóvoltukból átfogó tanítást kaphattak a jelenlévők korunk női szerepeiről: a kamaszkor, a párválasztás, az ifjabb és az idősebb feleségek, valamint az egyedül élők sajátos kihívásairól. Előadásaiban Linda Dillow hangsúlyozta, hogy a nőnek valóban társsá kell válnia a férfi mellett…

„Mitől szép? Mitől jó?” – ez volt a konferencia főcíme, amellyel az előadók azt is érzékeltetni akarták, hogy Isten a szexet, az intimitást szépnek és jónak gondolta el, szépnek és jónak tervezte. Mindnyájan erre vágyunk akár nőként, akár férfiként. Mi is lehetne szebb, mint egy kiteljesedő szerelem, két ember teljes egymásra figyelése és együttműködése! Igen ám, de a mindennapokban számtalan akadály gördül az utunkba. Sokszor ezek „típusosan is ismétlődnek”, hiszen minden kornak megvan a maga tipikus problémája – a női-férfi szerepek, kapcsolatok terén is.

Mit tehetünk mi, nők a jó „nemi együttműködés” érdekében? Sokszor csüggedten csak azt látjuk, hogy tehetetlenek vagyunk, képtelenek vagyunk kivédeni a társadalmi méreteket öltő negatív hatásokat. Mit tegyünk? Okoljuk férjünket, a korszellemet, az oktatást vagy annak hiányát? Egyáltalán: mit tehetünk?

Ezzel a kérdéssel több változatban és esetben találkozhatunk a Biblia lapjain is. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy a legtöbb problémás helyzetet éppen magunkból kiindulva lehet megoldani. Pedig változtatva gondolkodásunkon és viszonyulásunkon – megváltozhatnak a körülmények is.

A november 12-én és 13-án tartott konferencia előadásai során több olyan modellértékű helyzetet elemezhettek a résztvevők, amelyben a megbocsátás pszichológiai alapjainak megismerése is hasznosíthatónak bizonyult. Megnyugtató volt például hallani, hogy egy elfogadó feleség újra megnyerheti családjának a hűtlen vagy alkoholizáló férjet.

Egy másik esettanulmány arra figyelmeztetett, hogy az önmaga körül forgó, megkeseredett – elfogadni sem magát, sem Istent nem tudó – nőnek egyre kevésbé lesz esélye arra, hogy jó benyomást keltsen.

A kétnapos konferencia napjainkban előforduló problémákra igyekezett megoldást kínálni, valós kérdésekre próbált választ adni. Az előadók hangsúlyozták, hogy nincs olyan súlyos helyzet, nincs olyan lecsúszott állapot, amelyből ne lehetne kimászni, ha Istent – hittel – hívjuk segítségül, és készek vagyunk az együttműködésre. Nem csak a társunkkal, de az Úrral is.

K. Bollmann-né Máthé Györgyi