Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 47 - A város első szellemi műhelye volt

Kultúrkörök

A város első szellemi műhelye volt

Másfél évszázados evangélikus gimnázium Békéscsabán

Az egész tanéven át tartó rendezvénysorozat részeként emléktábla felállítására került sor november 11-én a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium aulájában. A megalapításának százötvenedik évfordulóját ünneplő intézményben az 1855 és 1948 között ott tanító pedagógusok nevét megörökítő emléktábla szentelését Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte.

Az ünnepség diák-istentisztelettel kezdődött. Wilma Kucharek-Drobena, az Egyesült Államok szlovák nyelvű evangélikus gyülekezeteinek püspöke ellátogatott a magyarországi szlovákság egyik fellegvárának számító békési megyeszékhelyre, és szólt néhány szót a megjelentekhez. Az igét Gáncs Péter püspök hirdette Ézs 49,15–16 alapján: „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.”

Ezután koszorúzták meg – a reformátor születésnapjára emlékezve – Luther Mártonnak az iskola előtt álló szobrát. Néhány órával később avatták fel az alapítástól az államosításig az intézményben tanító tanárok nevét tartalmazó emléktáblát, amely a tavaly átadott aulában készteti megállásra és főhajtásra a mai diákokat.

Kolarovszki Zoltán, az intézmény jelenlegi igazgatója röviden ismertette az iskola történetét. 1855-ben mint algimnázium (10–14 évesek számára) jött létre Békéscsaba első gimnáziumaként, szellemi központjaként. Polgárosult családok járatták idei fiaikat.

Az iskolát mindig a felekezeti nyitottság, a hazafiasságra való, valláserkölcsi alapokra helyezett oktatás jellemezte. 1897-ben lett főgimnázium, és egészen 1948-ig Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Főgimnázium néven nevelte az ifjakat, 1912 után köztük lányokat is.

A jelenlegi gimnáziumi épületet 1900-ban avatták fel. Az egyházi oktatás – egyre magasabb szakmai színvonalon – az 1948-as államosításig folytatódhatott. Az ingatlan visszaadásának ügyében csak negyvennégy évvel később kezdődtek meg a tárgyalások; 1993-tól mint evangélikus gimnázium indult újra.

Az emléktábla-szentelési ünnepség megható pillanata volt, amikor két mostani gimnazista, Nagy Barbara és Mihálka György elmondta Doma Sándor egykori diák versét: egy ódát, melyet szerzője ötven évvel ezelőtt, a gimnázium alapításának centenáriumára írt húszévesen. Doma Sándor ötven év múltán, a másfél évszázados jubileumra is írt egy költeményt, melyet saját maga szavalt el.

Az emléktáblán nyolcvankilenc tanár neve olvasható, közöttük olyanoké, akikre még emlékeznek a mai öregdiákok, e rendezvény díszvendégei. Nevükben dr. Fehér Dezső egykori békéscsabai gimnazista emlékezett a negyvenes évek pedagógus egyéniségeire. Elmondása szerint valamennyien magas fokon művelték tudományukat (közülük sokan a híres Eötvös József Kollégiumban szereztek oklevelet); e ténynek, valamint emberi tulajdonságaiknak, jellemüknek köszönhetően is az akkori diákok példaképeivé váltak.

Az emléktáblát a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség nevében Kondor Péter esperes, valamint az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, dr. Szeberényi Andor leplezte le. A szentelés során Gáncs Péter püspök szólt az egykori tanárok „e falakba ivódott munkájáról” és Isten áldásairól, melyekkel százötven éven át megtartotta és megóvta az intézményt.

Az ünnepi megemlékezés a tanév egészében folytatódik. Külön programokat szerveznek a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak; például a következő évi országos evangélikus pedagógustalálkozónak is Békéscsaba ad majd otthont.

Szegfű Katalin

Regionális hozzárendelés: Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú M?vészeti Iskola és Kollégium