A hét témája

– Egy nagy multicég alkalmazottjaként időről időre részt kell venned vállalati továbbképzéseken, úgynevezett tréningeken. Hogyan tudnád összehasonlítani ezeket és a médiaműhelyt?

– Valóban összevethető a két rendezvény, hiszen külsőségeikben – felületesen szemlélve – sok hasonlóság fedezhető fel. Mindkettő sajátos körülmények között, a mindennapoktól elzártan, egy célra összpontosítottan zajlik. A különbség tehát nem az, hogy jobb vagy rosszabb az egyik vagy másik, hanem az, hogy alapvetően más a két találkozó.

A tréningek többnyire pazar körülmények között folynak, méregdrága, kuriózumjellegű programokat kínálnak, és a tartamuk sem másmilyen, mint amiről a formájuk árulkodik. A pénzről és a megszerzéséről, megtartásáról, gyarapításáról szólnak.

A mi összejöveteleink vezérfonala azonban nem a javak dicsérete, hanem a szeretet. Itt mosolygó arcokkal, kérdések, problémák, feladatok megoldásán fáradozó, vidám, nyitott, befogadni kész emberekkel találkozom, akikkel szinte családias hangulatban repül el ez a néhány nap. A luxuskörülmények nem hiányoznak, hiszen bőségesen elegendő az a kényelem, amelyet a szárszói üdülő nyújtani tud.

Az pedig – pont azért, mert „civil pályáról” jövök – nagyon sokat jelent számomra, hogy reggelenként áhítattal kezdjük a napot, az étkezések előtt együtt énekelünk és imádkozunk – hogy csak néhány vonást említsek a szakmai munka mellett zajló spirituális életünkből. Hiszen ezek elképzelhetetlenek egy, a munkahely által szervezett összejövetelen, pedig nagy szükség van rájuk.

Kiss Miklós