Keresztutak

Kihelyezett szerkesztőségi üléssel és egész napos ünnepléssel emlékeztek meg a Theologiai Szemle megindulásának nyolcvanadik évfordulójáról a folyóirat szerzői, olvasói és szerkesztői október 25–26-án a Debreceni Református Kollégiumban. Az időpont és a helyszín is jelképes értelmet hordozott, hiszen a megemlékezés a reformáció hetében és a keresztény hit megújításának, a tiszta igei, krisztusi forráshoz való visszafordulásnak az évfordulóján zajlott a folyóirat megindulásának a helyszínén.

A szerkesztőbizottság tagjai az ünnepnap előestéjén találkoztak; megbeszélésükön többek között a következőkben megjelenő számok tartalmának arányairól volt szó. Fontosnak tartották továbbra is a folyóirat megnevezésében is szereplő igényes, színvonalas teológiai írások megjelentetését, illetve a szemléző, áttekintést nyújtó, értékelő cikkek mellett a jelentősebb egyházi eseményekről, nyilatkozatokról szóló beszámolók közlését. Az ülés szervezője a szerkesztőbizottság két tagja, dr. Bodó Sára és ifj. dr. Fekete Károly volt.

Az ünnepnapot dr. Bölcskei Gusztáv református püspök nyitóáhítata vezette be az 1. zsoltár alapján a kollégium dísztermében. Elmondta, hogy a teológia feladata kimondani az igei igazságot, amely profetikus módon szembesít a valósággal. A teológia küldetése ma is „kimondani azt, ami van”. Az ige alapján ki kell mondani, hogy mi legyen, hiszen Isten szava igazít el bennünket. Ha ezt tettük az elmúlt időszakban, akkor van okunk a hálaadásra.

A teológiának és a Theologiai Szemlének nem feladata divatos teológiai irányzatokat leképezni és aktuális társadalmi összefüggésekre alkalmazni őket. A korábbiakban a folyóiratban eltérő vélemények kaptak helyet, és számos vita is zajlott. Fontos és jó dolog a véleményeket ütköztetni, a vitáknak itt a helyük, fontos szerepük volt és van ma is – fejtette ki a püspök.

Dr. Kádár Zsolt, a szerkesztőbizottság elnöke köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, amelynek tagjai között teológiai tanárok és hallgatók, egyházi elöljárók, lelkészek és gyülekezeti tagok is voltak szép számmal. A nyolcvan év, amelyet ünneplünk, ténylegesen csupán hetven – mondta –, hiszen a II. világháború után a Theologiai Szemle 1958-ig nem jelenhetett meg. Amint kifejtette, a lap értékeket ment és értékeket ad tovább; mindig világszínvonalon és a kor színvonalán adta vissza az igényes teológiát magyar nyelven.

1925-ben a református egyház indította el a folyóiratot, 1958-tól pedig a MEÖT adja ki, ennek megfelelően a lap a közös teológiai látást igyekszik artikulálni. A Theologiai Szemlében megvolt és megvan a kritikai felelősség vállalására való készség – hangsúlyozta a szerkesztőbizottság elnöke. Ez olykor azt is jelentette, hogy olyan előadók, teológusok szólalhattak meg lapjain, akik máshol nem. A nyolcvan évet a történelem Ura engedte meg megélni. Ez egy folyóirat életében hosszú idő, miközben mások – és ez manapság több, nagy reményekkel induló lappal is megtörtént – kénytelenek voltak beszüntetni a működésüket. „Hiszem, hogy áldás volt a múltban is, és áldás lesz a jövőben is ezen a lapon” – zárta gondolatait Kádár Zsolt.

A délelőtt folyamán előadások hangzottak el A Theologiai Szemle szerepéről a magyar teológiai gondolkodás történetében címmel, a különböző tagegyházak szemszögéből.

Református szempontból ifj. dr. Fekete Károly négy történeti szakaszra osztva mutatta be a lap gondolkodásmódját és a benne érvényesülő hatásokat, illetve a korra jellemző és meghatározó személyiségeket.

Evangélikus szempontból dr. Fabiny Tibor vette szemügyre a lapot; írását dr. Reuss András ismertette. A baptista szempontot dr. Szebeni Olivér foglalta össze, a metodistát pedig e sorok írója. A két utóbbi megközelítés elsősorban az ökumené kérdésével foglalkozott, hiszen hosszú út vezetett az elmúlt nyolcvan évben az ökumenikus mozgalom magyarországi kibontakozásáig, amelynek elősegítője volt többek között a Theologiai Szemle is.

A délelőttöt dr. Bodó Sára érdekfeszítő előadása zárta. A viszonylag nagyszámú teológiai hallgató előtt a lapot mint a teológiai oktatásban használható forrást mutatta be. Majd olvasói igényeket fogalmazott meg: a lap tudjon inspirálni, legyen ösztönző, felelős olvasóból legyen felelős író; tudjon informálni, ne csak egy témát ragadjon ki; legyen hiteles dokumentum mindenki számára; integráljon tudományosan és gyakorlati szinten is.

A délutáni program a debreceni baptista gyülekezet Musica Sacra elnevezésű énekkarának lenyűgöző szolgálatával kezdődött, szívet melengető ünnepélyességet adva az évfordulós megemlékezésnek.

A tagegyházak képviselőin kívül a római katolikus egyház képviseletében dr. Seszták István vett részt abban a fórumbeszélgetésben, amelyet dr. Bóna Zoltán, a Theologiai Szemle főszerkesztője vezetett. A két körkérdés mentén élénk eszmecsere alakult ki. Az első általános kérdés – „Mit jelent nekünk a Theologiai Szemle, milyen személyes élmények fűznek hozzá?” – után a második így hangzott: „Elő tud-e állni a Theologiai Szemle korszerű, holisztikus-interdiszciplináris szemlélettel, amelyben a természet- és társadalomtudományos eredményeket is fel tudja és fel akarja használni?” A kérdés kapcsán kialakuló beszélgetést követően – a hallgatóság érdeklődését igazolva – hangzottak el általuk megfogalmazott kérdések, hozzászólások.

Zárszót dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora mondott. Csikesz Sándornak, a folyóirat alapítójának a Theologiai Szemle első számának beköszöntőjében írt gondolataiból merítve fogalmazta meg újra a folyóirattal és a teológiai gondolkodással kapcsolatos elvárásokat: legyen objektív és tudományos, ami azt jelenti, hogy legyen hűséges tárgyához és Isten igéjéhez. Teológiai kompetenciával kell kimondani az élő igét. Ugyanakkor teljes felelősséget kell vállalni a művelt teológiáért, hiszen a gyülekezet és a lelkipásztorok felelőssége, hogy a teológiával mi történik. Török Istvánt idézve a közös felelősséget hangsúlyozta: „A teológia segítette az egyházat, hogy az egyház egyház maradjon.”

Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész