Keresztutak

Testvéreink a bajor evangélikusok

„Ez a testvéregyházi kapcsolat máshoz nem hasonlítható, ez a legintenzívebb” – állapították meg a Bajor és a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselői, amikor november 24-én a Weissenburgban tartott zsinaton – immáron harmadszor – újabb öt évre aláírták a két egyház közötti testvéregyházi kapcsolatról szóló szerződést. Hálaadás az eddigiekért és jó reménység az ezután következőkhöz – ez a lelkület jellemezte az ünnepélyes keretek között zajló találkozást, illetve az évi rendes munkaülést.

Minden vándornak – Isten vándorló népének is – fontos a cél, de maga az út is. Az úton pedig lényeges, hogy lássuk a mérföldköveket. Másként zajlik a végső haza felé tartó nagy utazás, ha nem folyik össze minden, hanem útközben vannak igazodási pontok, megállók. Ilyen megálló és igazodási pont volt az első hivatalos partnerkapcsolati szerződés megkötése – Johannes Hanselmann és D. dr. Harmati Béla püspökök írták alá –, illetve meghosszabbítása is, amelyet magyar részről szintén Harmati Béla jegyzett. Az idén november 24-én D. Szebik Imre és Johannes Friedrich látta el kézjegyével azt az okmányt, amely egyszerre jelzi, hogy a két egyház nagyra értékeli az eddig megtett utat, és hogy reménykedik a közös folytatásban.

A zsinati ülésen, majd az azt követő, minden évben megrendezett konzultáción részt vett Frenkl Róbert országos felügyelő, Gáncs Péter püspök, Szirmai Zoltánné külügyi osztályvezető, valamint jelen sorok írója is.

November 20-án a weissenburgi, gyönyörű András-templom falai között tartották a nyitó istentiszteletet, amelyen – díszvendégként – D. Szebik Imre hirdette az igét. Jelekről szólt, amelyeket Isten ad népének, s amelyeket mi, magyarok is megtapasztalhattunk az elmúlt években. „Figyelnünk kell Isten jóságának és szeretetének e jelzéseire; ebben is segítheti egymást a két egyház” – fejtette ki egyházunk elnök-püspöke.

Nemcsak a hatalmas úrvacsorai közösség jelentett sokat a zsinat több mint száz résztvevőjének és a helyi gyülekezetnek, hanem az is, hogy a gyülekezet kántorának erre az alkalomra írt kompozíciója igen plasztikusan szólaltatta meg örök élet vasárnapjának evangéliumát a tíz szűz példázata alapján.

Az istentiszteletet követő fogadás a fontos találkozások ideje volt. Magyar delegációnkat nem is igazán vendégként, hanem hazaérkezett testvérként üdvözölték. Jó volt megélni azt a szeretetet, amelyet a gyülekezeteink, iskoláink, a bajor és a magyar intézmények között fennálló kapcsolat, valamint a sok személyes kontaktus csaknem másfél évtizeden át elmélyített. Nem udvariaskodás, nem kirakatmosolygás, hanem a biztos összetartozás jellemezte az első este beszélgetéseit.

A zsinati ülés első napján Johannes Friedrich mondta el jelentését. Nemcsak bajor testvéreink számára, hanem a mi számunkra is példaértékű, hogy az egész beszéd középpontjában az ifjúsági munka örömei és gondjai álltak. A püspök szólt arról a jövőbe tekintő lelkületről, amely a legnehezebb szociológiai és társadalmi helyzetben sem kesereg, hanem mély küldetéstudattal azt keresi, hogyan lehetne – mindennek ellenére – színvonalas, missziói tartalmú, a fiatalokat Krisztushoz vivő ifjúsági munkát végezni.

A bajor zsinat a szerint a modell szerint működik, amelyet új törvényeink a következő általános választástól kezdve hazánkban is bevezetnek: a törvényhozás és a végrehajtás legfelsőbb szerve egy közösségben működik. Formálja, javítja, kiegészíti az egyházi törvényeket, ugyanakkor döntéseket hoz az egyházi élet legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban.

Az ülés a megszokott napirenddel folytatódott, előkerült a lelkészszentelés kérdése, a szolgálati helyek elosztása, az ökumenikus kapcsolatok ügye, az évek óta tartó gazdasági takarékoskodási program, valamint a 2006. évi költségvetés.

Egyházunk képviselői közben más programokon, megbeszéléseken is részt vettek, valamint meglátogatták az augsburgi diakóniai központot, ahol nemcsak diakonisszákkal találkoztak, hanem megismerhették az evangélikus kórház és továbbképző intézet életét, működését is. Sok gondolatot és tervet elindító beszélgetést folytattak a szállást adó pappenheimi népfőiskola vezetőjével, Werner lelkésszel is.

Csütörtökön, az együttműködési szerződés meghosszabbításának aláírása előtt levetíthettük a bajor egyház vezető testületének azt a húszperces filmet, amely a Zákeus Média Centrum közreműködésével készült, összefoglalva a testvéregyházi kapcsolat eddigi eredményeit, illetve bemutatva azon területeket, ahol különösen is aktívan zajlanak a közös események, projektek. A színes összeállítás még azokat is meggyőzte a közös út fontosságáról, akik eddig közelről nem szereztek tapasztalatokat az együttműködésről.

A zsinati ülést követően még két napig tartott az a konzultáció, amely évről évre áttekinti az előző esztendő eseményeit, és megtervezi a következő év programjait. Az elmúlt időszak „sikertörténete” az iskolák testvérkapcsolatának a megélénkülése volt. Ugyanakkor számtalan más találkozás, közös program, esemény fémjelezte az egyre gazdagodó összefogást.

Fontos megemlíteni, hogy múlt és jövő szempontjából egyaránt az emberi tényező vált fontossá: a találkozások. Ez azt jelenti, hogy – bár hálásak vagyunk a korábbi, 1989 után új indulást lehetővé tevő anyagi segítségért – a partnerkapcsolat súlypontja már nem a támogatás, hanem hogy az egyenrangú felek egymástól tanuljanak, egymás hite által erősödjenek, tapasztalataikkal egymást gazdagítsák, s együtt éljék meg a Krisztusban való közösséget.

Örülhettünk s örülhetünk annak, hogy a bajor egyház – amely a testvérkapcsolatot erősíteni szeretné, és a többi, korábban hasonló partnerkapcsolat fölé akarja emelni – két elkötelezett testvért és barátot bízott meg az irányítással, valamint az ügyek intézésével: Michael Martin egyházfőtanácsost és Ulrich Zenker egyháztanácsost.

Bencés atyáktól tanultam: „Azért indulunk el egy útra, hogy bennünk is elinduljon valami.” Útra keltünk, hogy ne csak formálisan, de szívünkben-lelkünkben, testvéri közösségünkben is elinduljon valami, egy új fejezet a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatban.

Hafenscher Károly (ifj.)