Oratio oecumenica

Mindenható Atyánk, irgalmas Istenünk! Kérünk téged, hozd el Fiadat, és teljesítsd be ígéretedet rajtunk, hadd lássuk meg hatalmadat! Add, hogy megtapasztaljuk, milyen közel vagy a szívünkhöz már ebben a valóságban is. Nyisd meg szemünket, hogy látva a láthatatlant, már ma megfürödjünk kegyelmedben. Rád bízzuk hitetlenkedő, mankók után kapkodó, reménységet vesztett életünket. Emeld fel fejünket, mint a porba hajolót emeli fel az irgalmas szeretet! Hozd el jelenléted örökké friss lelkét, hogy páraként tűnjön el minden avítt a szívünkből! Fejtsd le kérges lelkünk repedésektől fájó barázdáit, hadd találjuk meg az újonnan születés örömét naponként! Nyisd meg előttünk a kereszthordozás örömét, hogy ne féljünk a nekünk szánt úttól, hiszen egyedül az tehet boldoggá bennünket.

Naponként nézzük az eget kémlelve, hogy mit hoz a szél. Miért nem kérdezzük Lelkedet, aki egyedül eleveníthet meg minket? Miért nem félünk cselekedni a bűnt, mintha vallanánk, hogy úgysem most jössz vissza? Miért csak eljöveteled világrendítő jelenéseinek láttán rémül meg a szívünk, és keresi irgalmadat, üdvözítő szabadításodat?

Uram, kérünk, add nekünk az élet kenyerét ma, tedd megelevenítőnkké Krisztus beszédét most, hadd találjunk életet, hadd találjunk szabadulást, hadd találjuk meg az üdvösség el nem múló örömét a te szívünkben lakó jelenlétedben mindenkor! Moss ki a kétszínűségből, oldozz el a hamis vágyak kötelékéből, add vissza az e világi lidércfényektől megvakult látásunkat, hogy teljes szívvel, pótcselekvések, üres szavak, kevély mozdulatok és elszigetelő önhittség nélkül nézzünk fel rád, aki egyszülött Fiadat adtad értünk!

Lépj közel hozzánk, Pásztorunk, és lásd e nyájadat! Nézz a szívünkbe, és kutasd fel valódi gondolatainkat! Azokat, amelyek hangtalan szállnak alá lelkünk sötét árnyékába tekinteted elől. Azokat, melyek csak magányunkban, csendességünkben, minden tekintet előtt rejtve, talán álmainkban kísértenek. Nézz ellenállhatatlan világossággal, mely elől nem futhat meg a sötét! Ébressz fel!

Ébressz fel, hogy meglássuk embertársaink szenvedését, és rendelj melléjük! Ébressz fel, hogy észrevegyük szeretteink bűneink miatti szenvedését, és adj vissza nekik gyógyultan bennünket! Ébressz fel, hogy meghalljuk a világ önpusztító zajában az utánad való sóvárgás elveszett imáját, és add szánkba igédet! Ébressz fel, hogy ne féljünk a beteget vigasztalni, hanem legyőzze bennünk a tehetetlenséget a reménység hitvallása! Ébressz fel, hogy a szeretetet ne csak várjuk tőled és másoktól, hanem magunk is kapujává legyünk elapadhatatlan áradásának. Ébressz fel, hogy igazán éljünk! Ámen.