Keresztutak

Még a 19. század utolsó éveiben történt, hogy a német baptisták Friedensbote című lapja eljutott hazánkba. Ennek ihletésére jelent meg – első alkalommal 1895. március 15-én – a Békehírnök, a magyar baptisták kétheti újságja. A száztíz éves évfordulóra jubileumi ünnepséggel emlékeztek november 26-án az újpesti baptista imaházban.

Az újság hírt ad az egyházi élet eseményeiről, és természetesen hitbuzgalmi írásokat, énekeket, az ifjúságnak szóló anyagokat, valamint szépirodalmat is közöl. Mindig is nagy volt a lap népszerűsége, ragaszkodtak és ragaszkodnak hozzá a gyülekezetek.

A hazai baptisták 1896-ban kérték először állami elismerésüket, ám a lap csak kilenc évvel később írhatta meg az eredményt: „Megkaptuk!” Az újság átvészelte a két világháborút, 1944 karácsonya után azonban tizenkét évig szünetelt a megjelenése. Ez idő alatt eleinte hivatalos körlevelet adott ki az egyház Örömhír címmel, majd 1957. augusztus 15-én jelent meg ismét, megújulva a Békehírnök. 1972-ben vált hetilappá.

A jubileumi megemlékezésen Szebeni Olivér számolt be „dióhéjban” a megtett útról, a száztíz évről. Háló Gyula lelkipásztor, a lap mai felelős szerkesztője előadásában a „pontosan és hittel” való tudósításról szólt. A pontosság minden újság esetében elemi igény, de egy egyházi lapnak mindenképpen meg kell ennek felelnie, mert küldetést teljesítünk – fejtette ki a felelős szerkesztő.

Az ünnepség szervezői e sorok íróját is felkérték, hogy tartson előadást. A hívő írástudók felelőssége címmel folytattam az előző gondolatot: nekünk nem csupán újságírók kellenek, sokkal inkább „írástudók”. Ez a bibliai fogalom teológiai jártasságot, hitben folyó életet feltételez – így lesz az írástudó felelőssége „missziói felelősség”.

Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök az egész baptista közösség nevében köszöntötte a jubiláló lapot, méltatta a mában végzett tevékenységét, és útmutató szolgálatra biztatta az írástudókat.

A Szerkesztők fóruma címet viselő beszélgetésben Salyámosy Évának, a Duna Tv munkatársának a vezetésével a lap volt szerkesztői felelevenítették a közelmúltat, megosztották a jelenlévőkkel élményeiket, nehéz, gyakran próbákkal teli szolgálatukkal kapcsolatos emlékeiket.

Dr. Kulcsár Tibor záró igehirdetésében nemcsak a hála hangja csendült fel, hanem a mennyei Atya dicsőítése is azért, hogy Szentlelkével irányt mutatott és erőt adott a munkához. Az emlékező gyülekezet pedig áldásért könyörgött a lap írói és olvasói számára.

TSZM