A hét témája

A német főváros közelében fekvő wendgräbeni kastély adott otthont november 13. és 17. között a Berlini Dialógusközpont által szervezett Kelet-Európa-szemináriumnak. A Gustav Adenauer Alapítvány oktatási központja megfelelő helyszínt biztosított a rendkívül izgalmas és – sajnos – időszerű téma megvitatásához: Szekták és kultuszok Kelet-Európában – Keletről érkező kultuszok és szekták Európában. A tanácskozáson jelen volt többek között Porfirije Peric, a Szerb Ortodox Egyház püspöke; Debold Henri-Pier, a francia miniszterelnök vallásügyi főtanácsadója; a svájci Infoszekta szervezet; Dvorkin Alekszander orosz egyetemi tanár, a téma egyik nemzetközileg elismert kutatója; a volt szovjet utódállamok több képviselője, továbbá az Ökumenikus Tanulmányi Központ képviseletében e sorok írója is.

A kommunista rendszerek összeomlását követően társadalmi és vallási ébredés indult el Közép- és Kelet-Európa számos országában; ez a folyamat szabályos vallási invázióhoz vezetett. Mi maradt tizenöt évvel később ebből a vallási invázióból? Érzékelhető-e már valamilyen ellentétes irányú mozgás keletről a Nyugat irányába? Milyen tapasztalatokra tett szert a vallásszabadsággal kapcsolatban társadalom és egyház, iskolák és újságírók? Létezik- e vallásügyi lobbi, s ha igen, mekkora szerepet játszik Kelet és Nyugat kiegyenlítődésében? Továbbá hogyan képes az új szabadság megvédeni magát a szabadság ellenségeivel szemben?

Tizenhat ország mintegy harmincnégy szakértője kísérelte meg a fenti kérdések megválaszolását. A legkülönfélébb területekről érkezett résztvevők egyházak, kormányok és civil szervezetek képviselői voltak. A tanácskozás magvát az információ- és tapasztalatcsere képezte, de hangsúlyos szerepet kapott a szekták elleni küzdelem eredményeinek a bemutatása is. Amíg meg nem történik az eredmények részletes publikálása és az adatok feldolgozása, minden bizonnyal nem haszontalan, ha megosztjuk az olvasókkal a tanácskozás néhány általános tapasztalatát.

Amilyen bámulatos és csodálatra méltó az emberi elme találékonysága, legalább oly rettentő is, amikor nagyfokú fogékonyságot mutat az iszonyú dolgok iránt. A sátánizmus képviselői nincsenek sokan sem Németországban, sem másutt a világban, de a modern technika lehetőségeit – például a világhálót – felhasználva viszonylag sok embert érnek el. Nagyon gyakran súlyos problémákat okoz, hogy a sátánista szekták ideológiája okkultizmussal vegyes, de nem ritka a vámpirizmus és a kannibalizmus gondolata sem. E honlapokon gyakran láthatók megcsonkított emberi testek, de a boszniai háború kegyetlenkedéseit bemutató videoklipek is. E borzalmas helyek a világháló szabadságára hivatkozva nincsenek betiltva, így a sérülékeny lelkű gyermekek, lázadó kamaszok akadály nélkül felkereshetik őket.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a sátánizmussal a kriminalitás is egybefonódott. Mégis érthetetlen, hogy ha az elkövető tettének bizonyíthatóan „vallásos” indítéka volt, akkor – meghozott ítéletek tanúsága szerint – enyhébb büntetésre számíthat, mondván, nem volt cselekvőképessége tudatában, mert egy káros ideológia befolyása alatt állt…

A szekták egy másik csoportját azok alkotják, amelyeket nyugodtan nevezhetünk – a konferencia orosz részvevőinek névadása alapján – „totalitariánusoknak” is. E közösségek a politikai vagy gazdasági hatalom megszerzésére törekednek. Némelyek közülük saját titkosszolgálatot működtetnek, míg mások éveket töltenek el azzal, hogy feltérképezzék egy „misszionálni” kívánt ország szokásait, kultúráját. Megint mások a hatalom megszerzésére irányuló titkos forgatókönyvekkel, kidolgozott stratégiával rendelkeznek. Egy konkrét példa: Szerbiában öt évvel működésének megkezdése és kétéves állambiztonsági megfigyelés után voltak képesek betiltani a Sanatan Sanstha nevű közösséget.

Az Atlantából érkező szekta belgrádi megalapítója Dragana Kumirovic volt, aki a hindu vallási gyökerekből táplálkozó közösséget kis házi körök kialakításával hozta létre. Hatékonyságukra jellemző, hogy néhány esztendő múlva már többszintes házat vásároltak Belgrád közelében. A szekta tulajdonképpen egyszemélyi vezetésre épülő gurumozgalom, mely hamiskásan azt hirdeti, hogy mindenki maradjon a saját vallásban, de a guru utasításának megfelelő módon imádkozzék. A szekta tagjai a „lelki tanítás” és a jógagyakorlatok végzése mellett fanatizálódnak, majd katonai jellegű kiképzést kapnak.

A szekta központjában tartott házkutatás során előkerült egy lista, amely vezető személyek, politikusok nevét és a velük kapcsolatos elképzeléseket is tartalmazta. Például: „A gonoszok még nem akarnak a lelki úton járni; e gonosz személyek lelki, pszichológiai és fizikai megsemmisítését 2006-ig kell véghezvinni.” A szekta 2022-ig kívánta felállítani az „Igazság Királyságát”. Az igazság azonban másként győzedelmeskedett. Amint a nevek nyilvánosságra kerültek, a szektát állam- és közösségellenes tevékenysége miatt betiltották.

Az elmondottakhoz a következő megjegyzés kívánkozik. Egész Európában mindössze három kormány fordít figyelmet arra, hogy a szektákat illető és vallásügyi kérdésekben tanácsadót alkalmazzon, valamint hogy megfigyelje ezen közösségek működését. Nagyon sok ország képviselőinek a beszámolójából kitűnt, hogy a szekták lobbitevékenységet folytatnak, és nyomást gyakorolnak a kormányokra. Ezáltal évekig képesek késleltetni vagy teljesen megakadályozni a vallási ügyek világos és átlátható szabályozását.

A szekták, a magukat vallásos színben feltüntető közösségek harmadik jellegzetes csoportja a betegségekben szenvedőket veszi célba. Például bármiféle orvosi hozzáértés vagy engedély nélkül egészségcentrumot hoznak létre. Így adnak – természetesen súlyos pénzekért – „gyógyszereket” és hamis reményeket a rákban, illetve más krónikus betegségben szenvedőknek.

A beszámoló nem volna teljes az Európa felé kacsingató új orosz mozgalmak megemlítése nélkül. Elsőként a Vissarion-vallást (a vissarion szó jelentése: életet, áldást adó), majd az Anasztázia-hitet jellemzem röviden.

Az 1961-ben született Torop Szergej „Vissarion” művészi ambíciói kiélésének kudarcba fulladása után egy ufóhitű csoportot alapított. 1990-ben kinyilatkoztatást kapott: ő a Messiás utolsó megtestesülése. Tanítása szerint 2003 és 2015 között új korszak kezdődik a földön. Valahol az orosz tundrán, egy dombon sátrakban és kunyhókban él követőivel együtt, akik mind vegetáriánusok. Többségük – körülbelül ötezer ember – eladta mindenét. Nagy az éhínség körükben, és vezetőjük „szelíd terrorral” irányítja őket. Az „angyalok” ott gépfegyverrel járnak.

Vissarion az elmúlt időkben – egy új orosz vallás előretörése miatt – veszített népszerűségéből; rajongótáborával együtt a bevételei is csökkentek. A meglehetősen költséges „messiási uralkodás” fedezetét most Nyugatról próbálják biztosítani, elsősorban a Németországba visszatelepedett oroszországi németek nehezebben érvényesülő csoportjait célba véve. De másutt és másként is próbálkoznak. A nyugati világban új, ökologikus modellként népszerűsítik közösségüket. Nem egy utazási iroda szervezett már oda járatokat.

A másik tipikusan új orosz vallási divat az Anasztázia-hit. Anasztázia egy csodálatos képességekkel megáldott nő a tajgai erdőkből, akit ez idáig még senki sem látott. Vladimir Megre, a novoszibirszki üzletember azonban lejegyezte a vele való találkozások során átélt élményeit. (Megre egyébként nős ember, de e tény egyáltalán nem zavarja őt abban, hogy szabadjára engedje szexuális fantáziáját.) Anasztáziával folytatott találkozásainak gyümölcse egy anyjához hasonlóan csodálatos, természetfeletti képességekkel megáldott gyermek.

Megre egyébként az első, tíz esztendővel ezelőtti találkozásuk óta nyolc könyvben jegyezte fel Anasztázia gondolatait, ökológiai és gazdasági reformelképzeléseit. Az Anasztázia-hívek vallásgyakorlatának egyik központi eleme a cédrusfahit. Elképzeléseik szerint az illető testét minden negatív hatástól megvédi a cédrusfa akár egy kis darabjának a viselése is.

Megre ez utóbbi vállalkozása valóban sikeresnek bizonyult. Legutóbbi, Anasztáziáról szóló könyve – Létezem azok számára, akik számára létezem címmel – mintegy 150 ezer példányban kelt el.

A szemináriumon bemutatott konkrét esettanulmányok tükrében megállapították, hogy a destruktív, romboló hatású szekták elleni védekezés hathatós törvényi szabályozás és a belügyi szervekkel való folytonos tapasztalatcsere, párbeszéd nélkül elképzelhetetlen. Az emberi szabadságjogok zászlai alatt sok lehetőség nyílik a visszaélésekre is, ezért fontos az egyházak és a civil mozgalmak figyelemfelkeltő szerepe.

Végül, kérem, senkit ne tévesszen meg némely történet néhol naiv, máskor meseszerűen kiszínezett képvilága! A néhol ártatlan, máskor megmosolyogtató elképzelések mögött ugyanazon erők állnak: a báránybőrbe bújtatott farkasok, a mindig mindent megosztani, megzavarni akaró gonosz erői. Ezért is legyen fontos számunkra, hogy megbecsüljük azt, ami a miénk, és azt, aki a miénk lehet. Azt az Eljövendőt, akit adventben várunk: az Úr szelíd szolgáját, a Békesség Fejedelmét, a Csodálatos Tanácsost és az Erős Istent, akit a mi Urunkban, Jézus Krisztusban ismert meg a világ.

Szarka István