Élő víz
Csalárd barát
„Egészen kisiskoláskorom óta minden titkomat és érzésemet megosztottam a legjobb barátnőmmel, akivel egy osztályba jártunk az általános iskolában. Egyforma volt az érdeklődési körünk, az ízlésünk, és valahogy mindig mindenről ugyanaz volt a véleményünk is. Szeptembertől más-más középiskolában tanulunk. Éva nem hív, nem jelentkezik, sőt letagadtatja magát a szüleivel, ha keresem. Közös barátaink előtt csak rosszat mond rólam, és kibeszéli a titkaimat. A lelkésznő szerint érdemes keresnem még a társaságát? Nem értem, mi történt vele!”
Kedves Dalma! Bízom benne, hogy válaszom tegeződő formája nem bánt meg téged, hiszen édesanyád lehetnék, és szeretnék is bizalmas hangvételű leveledre anyai szívvel reagálni.
Tudom, mit érzel most. Elárult, becsapott az, akiben a legjobban megbíztál. A barátság komoly és szinte szent érzése mélyen megsérült benned, ráadásul érthetetlen a számodra, hogy gyermekkori pajtásod miért nem akarja veled tisztázni esetleges sérelmeit. Miért bújik a szülei mögé, miért ragadtatja magát hazugságra ahelyett, hogy őszintén megosztaná veled a gondolatait?
Bölcs Salamon példabeszédei között a következőket olvashatjuk a Szentírásban: „Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.” (Péld 27,19) Leveledből nem derül ki pontosan számomra, hogy Éva milyen érzéseket és emlékeket hordozhat magában barátságotok elmúlt éveit illetően. De szívének jelenlegi „állapota” arra enged következtetni, hogy öntörvényű, makacs és hűtlenkedő. Talán sovány vigasznak hat a jelenlegi élethelyzetedben, de most – hogy útjaitok elváltak – láthatod szívében tükröződni az ő igazi énjét. Sokszor hályog van a szemünkön, amikor nem vesszük észre (vagy nem akarjuk észrevenni) családtagjaink, barátaink nemes vonásait vagy jellemhibáit. De azután történik valami… jó vagy rossz, és megismerhetjük őket olyannak, amilyenek valójában.
Nem hiszem, hogy a barátnőd az új környezet hatására változott volna meg ennyire, bár kétségtelen, hogy az új társaságba való beilleszkedés gyakran együtt jár a régi kapcsolatok mellőzésével. Ebben az esetben már korábban meg kellett kezdődnie az érzelmi eltávolodásnak! Nem játszhat benne szerepet Évának a külső megjelenésedre vagy a sikereidre való irigykedése? Esetleg előfordult, hogy ragaszkodó szereteteddel már-már fojtóan rátelepedtél a barátnődre, vagy határozottságoddal a háttérbe szorítottad szabadságra áhítozó személyiségét? – Mindezek bármelyike megmagyarázná, hogy miért döntött úgy, hogy elvágja a benneteket összefűző barátság szálait. Ugyanakkor semmilyen magyarázat nem kielégítő, ha arra gondolok, hogy megtagadja az együtt töltött idő bensőséges napjait, és a hátad mögött kibeszél téged, sőt a titkaidat is felfedi illetéktelen személyek előtt.
Hogy érdemes-e vele keresned még a kapcsolatot? Abban az esetben igen, ha kész vagy arra, hogy barátságotok minősége megváltozzon. Dalma, hívtad már Évát a gyülekezeti ifibe? Hosszabb, most nem idézett leveledből kiderül, hogy te magad sem vagy ott túl gyakran látott vendég. Vagyis hogy csak vendég vagy… és nem tag. Tudod, a barátság nagyszerű dolog, mégis azt kell mondanom neked, hogy rendkívül törékeny valami. Sok legendás barátság történetét papírra vetették már, mégis az a tapasztalatom, hogy a személyes érdek gyakran felőrli a baráti összetartozás nemes érzelmeit. De ha két ember Krisztusban édestestvérré lesz, akkor az érdek- és véleménykülönbségeket nap mint nap feloldja az isteni szeretet.
A krisztusi alapra állva lecsendesül a szív, és megnyugszanak a kedélyek. Az ember többé nem elvenni, hanem adni akar. És aki tudja, hogy emberi kapcsolatai is a Mindenható kegyelmében vannak elrejtve, annak már nem szorul ökölbe a keze. Annyira szíven ütött ez a mondatod: „…minden titkomat és érzésemet megosztottam a legjobb barátnőmmel…” Mert az a mi nagy bajunk, minden csalódásunk ősforrása, hogy nem Jézusra nézünk, nem vele osztjuk meg szívünk titkait, örömeit és búsulását, félelmeit és haragját! Nem vele, hanem „testtel és vérrel” tanácskozunk.
„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – mondja szabadító Urunk. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy ő sohasem él majd vissza a bizalmunkkal. Szavait „vérig menő szeretete” igazolja. És tudod, hogy mi a legcsodálatosabb? Hogy Jézus soha nem olyannak lát bennünket, amilyenek most vagyunk. Lehetőséget lát bennünk, azaz látja azt is, hogy mivé válhatunk…
Te mit gondolsz, lehet még hűséges barát Évából? Biztosan ő is örülne egy megújult Dalmának! Imádságos szeretettel hordozlak:
Szőkéné Bakay Beatrix