Kultúrkörök

Hetilapunk két hete beszámolót közölt az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartott ünnepi ülésről, amely a magyar tudomány ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében, november 8-án zajlott. A tudósításban elsősorban a kettős díszdoktoravatás volt hangsúlyos. Az alábbiakban a délutáni programról számolunk be röviden.

A zuglói gyülekezet templomában – amelyet részben a hittudományi egyetem is magáénak érez – hangversennyel indult a délutáni program. A Bárdos-, Gárdonyi-, Kapi-Králik-, Koloss-, Sulyok- és Szokolay-műveknek énekeskönyvünk egyetlen Sztárai-éneke, a 92. zsoltár alapján született, „Mely igen jó az Úristent dicsérni…” kezdetű korál adta meg a vezérfonalát. Ez volt egyben a délelőtti programhoz való kapcsolódási pont is (ugyanis Keveházi László székfoglaló beszédében – egyebek mellett – Sztárai Mihály reformátorunk munkásságáról szólt). A műveket Csorba István vezényletével az egyetem énekkara, illetve orgonán dr. Finta Gergely tolmácsolta.

Ugyancsak Finta Gergely, az EHE egyházzenei tanszékének vezetője volt a házigazdája a hangverseny utáni himnológiai tárgyú referátumoknak. Az első előadó dr. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa volt. Előadása a zsoltáréneklésnek a 16–17. században betöltött szerepéről szólt, rövid kitekintéssel afelé, hogy milyen jelentősége lehet ennek a mai evangélikus egyházzenében. Gazdag forrásanyagot föltárva mutatta be, hogy miként lettek a bibliai zsoltárok a hazai protestáns gyülekezeti éneklés meghatározó alapjává.

Dr. Dávid István, a nagykőrösi református tanítóképző tanára előadásában (A reformáció korának énekanyaga és pedagógiai alkalmazásának időszerűsége) hangsúlyozta, hogy mennyire fontos részét alkotják keresztény hitéletünknek, illetve a felekezeti identitásnak a 16. századi gyülekezeti énekek. Az evangélikus egyház szempontjából is rendkívül érdekes híradás volt, hogy a református iskolákban kötelező tantárgyként bevezették az egyházi éneket is. Dávid István többek között erről a folyamatról, valamint várható jótékony hatásáról beszélt.

Kinczler Zsuzsa, aki a hittudományi egyetemnek is óraadó oktatója, A felvilágosodás hatása a gyülekezeti énekre címmel tartott előadást. Referátumában a felvilágosodás gyülekezeti énekköltészetét a kor kultúrtörténeti hátterével mutatta be. A himnológia tudománya erről a korszakról általában csak nagyon röviden beszél; ezt a sokszor igencsak egyoldalú értékítéletet árnyalta az előadás.

Johann Gyula, az EHE Egyházzenei Tanszékének oktatója két jól ismert evangélikus énekünk példáján az énekszövegekben az évszázadok során bekövetkezett változásokról beszélt. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy kor teológiai gondolkodása, ízlésvilága milyen nagy mértékben módosította a változatlannak hitt énekszövegeket. A hallgatók bepillantást nyerhettek abba a munkába, amely az énekek eredeti szövegének és egyes későbbi, fontos változatainak a kutatásával foglalkozik. Innen nézve már nem is olyan egyszerű választ adni arra a kérdésre, hogy melyik változatukban jó énekelni régóta használt koráljainkat. Érdekes párhuzamként említhetjük, hogy míg az előző előadásban a felvilágosodás korában született énekek álltak a középpontban, addig az utóbbiban régebbi énekeink felvilágosodás kori változásairól hallhattunk.

A tartalmas előadások meggyőző bizonyságát szolgáltatták annak, hogy a teológiának fontos részét jelenti az egyházzene. Reménység szerint ezt erősítheti tovább a hittudományi egyetemen elindítani tervezett főiskolai szintű kántor szak.

Tóth Károly teológushallgató (EHE)