Egyházunk egy-két hete

Advent második vasárnapjának vigíliáján Bencze András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese ünnepi istentisztelet keretében iktatta be hivatalába Süller Zsoltot, a Tordas–Gyúrói Társult Evangélikus Egyházközség választott lelkészét. Az alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel.

A püspök Jn 10,20 alapján tartott prédikációjában fiatalabb szolgatársa szívére helyezte a pásztori jelenlét fontosságát az egyházban, a gyülekezetben, ahová hívást, elhívást kapott, és amely Jézus Krisztus szándéka szerint él e földön.

Süller Zsolt Győrben történt lelkésszé avatása (2002) óta a székesfehérvári gyülekezet segédlelkészeként szolgált egészen augusztus 1-jéig. Szavait idézve hosszas emberi tépelődés, gyötrődés és imádkozás után igent mondott a hívásnak, és elkezdte szolgálatát Tordason és Gyúrón.

A Nagyvelegről származó fiatal lelkész egész életét abban az egyházmegyében élte, ahol most is szolgál, így magától értődő természetességgel sokan eljöttek az egyházmegye számos gyülekezetéből az iktatásra. Ahogyan már megszokhatták az őt ismerők, Zsolt természetesen, közvetlenül, nagyon emberien és közérthetően beszélt az egybegyűlteknek azokról a feladatokról, amelyeket az Úr a szolgáira bíz, hogy elvégezzék őket. Beszélt egy álomról, amelyet Isten álmodik mindnyájunk életéről. Azt kívánta önmagának és gyülekezetének, hogy valóra válhasson Isten róluk szóló álma.

A tordas–gyúrói szolgálat parókiafelújítási munkálatokkal kezdődött. A munkálatok kezdetekor egy helyéről elmozdított, régi léc belső oldalán a most beiktatott lelkész a következő igét találta ceruzával felírva: „…a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58) Jel? Üzenet? Biztatás? Minden bizonnyal, hiszen jól tudjuk, hogy mindenkinek, még a lelkészeknek is szükségük van olykor bátorításra. Jó tudni és megtapasztalni, hogy az Úrnak gondja van övéi biztatására.

Süller Zsolt felesége, Villő és kislányuk, Márta csak napokkal a lelkésziktatás előtt tudtak beköltözni a frissen elkészült, szépen felújított parókiára. Közel fél év folyamatos utazás és ingázás után újra együtt lehet a lelkészcsalád, amely reménység szerint igazi otthonra lel a gyülekezet szerető közösségében fizikai és lelki értelemben egyaránt.

Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés, majd állófogadás követte, melyek keretében köszöntötték a fiatal lelkészt és családját, illetve köszönetet mondtak mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal segítettek a lelkészlakás felújításában.

Szabó Szilárd

Regionális hozzárendelés: