Keresztutak

Közel hetven egyesületi, alapítványi szakember vett részt december 2–3-án a Keresztény Ifjúsági Kerekasztal (KIK) ülésén. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székházában tartott rendezvény célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson a fiatalokkal foglalkozó, krisztusi alapon álló civil szervezetek képviselőinek arra, hogy találkozzanak egymással, és szakmai eszmecserét folytassanak.

„Küldetésünk van a mai fiatalok segítésére, az ő nyelvükön kell szólnunk hozzájuk, és fel kell vennünk a versenyt a mai világban őket érő »hangos« hatásokkal. Nem árt tudnunk, hogy egy mai tizen-, huszonéves mit gondol a világról, a családról, a hitről, az egyházról, a közösségről” – fejtette ki Bauer Béla ifjúságkutató, aki egy 2000-ben, illetve 2004-ben készült felmérés alapján mutatta be a réteg értékrendjét. A számok néha elkeserítőek, de mégis van némi remény: a fiatalok közül is sokan vágynak a baráti kapcsolatokra. S bár – a tavalyi felmérés során – 84%-uk úgy nyilatkozott, hogy nem tartozik egyetlen közösségi szervezethez sem, néhány százalékuk megjelölte valamely egyházi civil szervezetet, így e közösségek a sportegyesületek után a második helyen állnak ebben a kategóriában. Van még bőven tennivaló e téren! Érdemes megemlíteni azt is, hogy a drogok kipróbálásának, illetve fogyasztásának a növekedése mellett a korosztály tagjai felismerik mindezek veszélyét is.

A másik plenáris vitaindító előadást Blanckenstein Miklós katolikus püspöki helynök, az esztergomi szeminárium rektora tartotta. Felemelő, tartalmas beszédben világított rá arra, hogy a kétezer éves üzenet szerint miként kell e világból nem kivonulva helytállnunk. Felelevenítette az elmúlt tizenöt év civil szervezeti gyötrelmeit is, és feladatot adott a másokért, a fiatalokért végzett misszió számára.

Ezután került sor a szekcióülésekre, amelyek során szakterületenként oszthatták meg egymással tapasztalataikat a résztvevők. Az első témakör az ifjúsági misszió és pasztoráció volt. A konkrét tevékenységtől függetlenül a fiatalokkal való mindenféle foglalkozásnak ez az alapja. A résztvevők felismerték, hogy először tisztáznunk kell, kik vagyunk, és mi a küldetésünk. Csak ezután lehet kiválasztani a módszert, amely a személyes pasztoráció útján a másikat is Jézushoz vezetheti.

Egy másik közös pont a szociális-karitatív munka. Több szervezet foglalkozik szenvedélybeteg, szociálisan rászoruló fiatalokkal; e munkában néha talán párhuzamosságokat is fel lehet fedezni. Ökumenikus szintű együttműködés, tapasztalatcsere, erőforrás-megosztás révén még hatékonyabbá lehet tenni ezt a fontos szeretetszolgálatot.

Az egyetemi-szakkollégiumi tevékenység sokat segít abban, hogy a szekularizált oktatási közegben a jövő értelmisége ne elveszítse a hitét, hanem megtartsa és megerősítse. Igen figyelemreméltó kezdeményezések vannak az iskolán kívüli, úgynevezett nonformális oktatásban is.

A családi életre való nevelésről, felkészítésről folyó beszélgetések végén megfogalmazódott az igény az iránt, hogy a különböző egyházi civil szervezetek formális keretek felállítása nélkül is tovább folytassák tevékenységük összehangolását annak érdekében, hogy munkájukat minél jobban végezhessék.

A közélettel foglalkozó szekció fogalmazta meg a következő programot: rendszeressé kell tenni az ilyen találkozókat, és további szervezetekkel kell kiszélesíteni a KIK-et. Biztosítani kell az egymás közötti folyamatos információcserét, továbbá lehetővé kell tenni a krisztusi alapon álló ifjúsági civil szervezetek és az egyház, a gyülekezeti képviselők, illetve az egész társadalom közti párbeszédet.

A Keresztény Ifjúsági Kerekasztalt szervező Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) ebben egészen konkrét segítséget is vállal, például további találkozók megszervezése, adatbázis-létrehozás, pályázati tanácsadás révén. A rendezvényről kiadvány is készül; érdemes figyelemmel kísérni a http://www.oki-iroda.hu internetes oldalt.

Morvay Levente szervező