A hét témája

Esztendőforduláskor a jó üzletember átvizsgálja könyveit, pontos mérleget készít: vajon a lefolyt üzleti év milyen anyagi eredménnyel zárult? Összeveti a bevételt a kiadással, és megállapítja a hasznot – vagy a ráfizetést. Ha kevésnek tartja a gyümölcsöt, melyet egész évi munkája után ki tud mutatni, vagy ha megcsalta minden számítása, akkor keresni kezdi a hibát, az okot, amely miatt esztendőforduláskor nem várt rossz vagy éppen passzív egyenleget nyer.

Esztendőforduláskor a keresztyén ember is számadásra szólítja önmagát, vagy inkább meghallja az Isten számadásra szólító szavát, és mérleget készít a távozó évben lefolyt életszakasza eredményéről. Összeveti nyereségeit és veszteségeit, és ezen összevetésből próbálja megállapítani, mennyivel gazdagodott, vagy mennyivel lett szegényebb. Ha az eredmény veszteségről számol be, számba veszi mulasztásait, kutatja, hogy számításába hol csúszott be hiba, és megpróbálja megismerni gyarlóságait, melyek miatt esztendőforduláskor nem gazdagodásról, hanem szegényedésről számol be élete egyenlege.

És az ember – kereskedő és keresztyén –, ha megtalálta a hibát, esztendőforduláskor komoly fogadást tesz, hogy ezt a hibát kiköszörülni, jóvátenni igyekszik saját anyagi, illetőleg lelki gazdagodása érdekében. Csak a balga vonogatja vállát, és lép a régi, rossznak tapasztalt, de tapasztalt útra újra esztendőforduláskor.

Az egyházi esztendő fordulása elsősorban az egyházat kötelezi számadásra, mérlegkészítésre.

Lejárt egy év, egy gazdagodásra, fejlődésre, építésre annyi drága alkalmat Isten kegyelméből ingyen felkínáló időszakasz. Egy munkálkodásra, tevékenységre, gyűjtésre, gyarapodásra szolgáló esztendő. És most görnyedt háttal hajlunk az egyház számadó könyvei fölé. Végignézzük a nyereségeket, végig a veszteségeket, és szorongva lessük, hogy a végeredmény aktív-e, passzív-e. Még nem tudjuk. Mi csak a számoszlopok összeadására vagyunk hivatva. A nagy kivonást az fogja elvégezni, akit az egyházi esztendő Ura nagy revizorként minden adventben elküld hozzánk. Lesz-e maradék? Lesz-e haszon?

Hordtunk-e új téglákat össze ahhoz az épülethez, amely Isten országának minden polgárát befogadni lesz hivatva? Ha igen, vajon erőnkhöz méltó munkát végeztünk-e? Ha nem, hát hol ejtettünk hibát? Hol a mulasztás, mi a tévedés? Építettünk-e? Ha igen, Krisztus volt-e az irányítónk? Nem kell-e mindent lerontanunk és újrakezdenünk? Ha nem építettünk, hát mire használtuk fel azt a tőkét, amelyet a nagy Építtető erre a célra rendelkezésünkre bocsátott? Az elhívott vezetők és a megbízott munkások helyükön álltak-e? Ha igen, fejtettek-e ki elegendő erélyt, mutattak-e kellő munkakészséget az Isten épületének tető alá való előkészítésében? Ha nem, mivel töltötték a drága alkalmi időt?

A számadás kérdései ezek. Meggörnyedve hajlunk az egyház számadó könyve fölé, és szívszorongva várjuk a végeredményt. A számoszlopok összeadva, csak az eredménymegállapítás van még hátra.

Jöjj, Jézusunk, Revizorunk, te állapítsd meg az egyház elmúlt esztendejének mérlegét.

Nyereség-e, veszteség-e?…

rmg