A hét témája

Valahányszor ezen a földön két ember megszereti egymást, mindig fellobban bennük a kívánság: minél jobban megismerni egymást. Ez a kívánság keresi az alkalom ablakait, ahonnan minél meszszebbre lehet látni a másik életébe. Boldog találkozások, szép együttlétek így hoznak közelebb két embert a megismerés és a szeretet szép otthonába.

Az adventi emberben is ilyen elemi erővel él a megismerés kívánsága a Krisztus-közellét áldott alkalmain.

Az adventi kívánság először is úgy áll előttünk, mint a megismerés vágya. – Minden hívő emberben előbb-utóbb kivirul ez a vágy: megtudni azt, hogy kicsoda Krisztus. Maga a Krisztus-követés sem más, mint boldog végigjárása annak az útnak, amelyen ő végigment. Maga az advent sem más, mint újra elolvasni, végighallgatni a szavait, és végignézni szeretetének mindenkihez lehajló és mindenkit megajándékozó karácsonyi mozdulatait.

Jézus egyszer megkérdezte egy vak embertől: „Mi a kívánságod?” A vak így felelt: „Látni szeretnék!” És amikor Jézus meggyógyította őt, hálásan, könnyes szemekkel Jézusra nézett. – Az adventi kívánság mindig így kezdődik, hogy valaki a megismerés szemével Jézus szemébe szeretne nézni. Az ő arcába, az ő útjára, az ő tiszta életébe szeretne igazán belelátni.

Az adventi kívánság azután úgy folytatódik, mint a megismerés valósága. – Krisztus nem rejtőzködik el sohasem az őt kereső adventi ember elől titkok rejtelmeibe, babonák sűrűjébe, templomok szertartásai közé. Amikor valaki keresni kezdi, már testvérként ott találja maga mellett. A szavai megszólalnak csendesen és egyszerűen. A szeretete világítani kezd, és biztat bennünket, mint a szeretteink mosolya. Őt meg lehet ismerni. A valóság világában jár. Szeretetben és szolgálatban, jóságban és irgalomban, emberek szívében és szemében sokszor felvillan az arca. Az ő megismerése valóság.

Az adventi kívánság úgy végződik, hogy végül is a megismerés visszhangja lesz belőle. Helyesebben belőlem!

A meggyógyított vakról meg van írva, hogy amikor visszakapta látását, visszament az emberek közé, és vitte mindenkinek az egészsége, az öröme, a boldogsága tiszta mosolyát.

Az adventi ember visszhang a világban. Hangja és bizonysága, boldog hordozója a tiszta találkozásnak, a békés és örök krisztusi karácsonynak.

(f.)