Élő víz

Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal. (Ézs 40,3.10)

Advent harmadik hetében az Útmutató reggeli igéi az „útépítő” Keresztelő János életét és szolgálatát állítják elénk Máté evangéliuma fényében. „Te vagy-e az Eljövendő…?” Az ítélőbírót váró aszkétának a bűnösök barátja ezt üzeni: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: (…) hirdettetik az evangélium…” (Mt 11,3–5) Jézus nem ítéli el az előfutárt kérdéséért. Mi is közvetlenül őhozzá forduljunk kétségeinkkel, hogy senki meg ne tévesszen minket! Pál sem ítélkezik önmaga felett, s nekünk is ezt tanácsolja: „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr, (…) és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4,5) Keresztelő János fellépésével vezérigénk próféciáját teljesítette be; az Úr érkezését így hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,2) Szó szerint ugyanezzel a mondattal kezdte meg nyilvános működését Jézus (lásd Mt 4,17), amikor Isten királyi uralmának eljöveteléről szólt. János a megtérés keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára, s felszólította hallgatóit: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt…!” (Mt 3,8) Mindezt reformátorunk „tolmácsolásában” így olvassuk: „Hírnök vagyok. Rakjatok le minden bűnt, amely gátolja a Királyt hozzátok jöttében. Fogadjátok örömmel. Higgyetek benne!” A két testvér példázata kapcsán Jézus így figyelmezteti az Atya parancsára csak szavakkal igent mondó vezetőket: „Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki.” (Mt 21,32) Keresztelő János, a kiáltó hang és hírnök a saját bizonyságtétele szerint nem a Krisztus, nem Illés és nem a próféta (lásd Jn 1,20–23). Ezzel – látszólag – szemben áll Jézusnak a Malakiáséval egybecsengő véleménye: a prófétánál is nagyobb, az Úr követe, „és ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, aki eljövendő volt. Akinek van füle, hallja!” (Mt 11,14) A Szentírás nem tanítja a lélekvándorlást; ezért a „kegyelemben gazdag” nevű János „csak” Illés-típusú személyiség a számunkra, aki csupán szerepében azonos vele, de nem az ő reinkarnációja! „János nem az újra testet öltött Illés volt, de az ószövetségi prófétához hasonló szerepet töltött be, a bűnbánatot hirdetve.” (Magyarázatos Károli-Biblia, 1426. o.) Jézus halálos „bűne” három nyelven így olvasható a kereszten: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” (Jn 19,19) Valljuk-e mi is János bizonyságtételét: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29)? Benne teljesült be a zsoltáros kérése: „Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!” (Zsolt 85,8) A szent este előtt egy héttel Jézus születésének ígéretét olvashatjuk. Gábriel így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! (…) Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,28.31) Ezért heti igénkkel, személyes hittel vallhatjuk: „…az én Uram, az Úr jön…” (Ézs 40,10) Igen, „az irgalmas Király, / A Megváltó jön el”. (EÉ 132,3)

Garai András