Evangélikusok

A kőszegi gyülekezet egészen a legutóbbi időkig évente „bűnbánati napot” tartott december 8-án vagy az ahhoz közel eső vasárnapon. A gyülekezetben 1554 óta számításaim szerint a mai napig 82 lelkész szolgált, az említett napon mégis Fridelius Györgyre emlékeztek és emlékeznek. Miért? Annyira kiváló lelkészük volt? Isten bizonyára megáldotta szolgálatát, de ezt a többiekről is el lehet mondani. Az emlékezés és a bűnbánat oka: Fridelius György 1705-ben december 8-án golyó általi hirtelen halált szenvedett a gyülekezetben.

Történetének „háttere” is van. 1681-ben az országgyűlés úgy rendelkezett, hogy a királyi Magyarországon protestáns nyilvános istentiszteletet csak „artikulusba” – törvénycikkbe – foglalt templomban szabad tartani. Ezek lettek az „artikuláris” templomok. Hazánk mai területén négy ilyen templom volt: Nemeskér, Nemescsó, Vadosfa és „Nemesdömölk” (ma Celldömölk része). A többi kijelölt templom mai határainkon túl van. Ez a rendelet Vas megye nyugati régiójának, sőt Burgenlandnak és – egyes források szerint – még a Mura vidékének is azt jelentette, hogy hirtelen egyetlen templomuk lett: a nemescsói. Képzeljük el, ahogy szombaton vagy vasárnap megsűrűsödött a forgalom, hogy a hívek gyalog vagy kocsin elérjék az istentiszteletet. Nem tudom, ma hány kilométert tennénk meg ezért…

De ehhez tartozott az is, hogy a kőszegieknek lelkészük sem volt, illetve a városi lelkészeknek ki kellett költözniük Nemescsóba. Itt végezhették szolgálatukat, itt épült egy „német” és egy „magyar” templom, hogy mindenki hallhassa Isten üzenetét. A lelkészeknek tilos volt bemenniük Kőszegre, illetve ehhez külön engedély és – a dokumentumok szerint – „katonai kíséret” volt szükséges!

Ebben az időszakban volt „kőszegi”, pontosabban nemescsói lelkész Fridelius György Dániel. Róla bizony nem sokat tudunk. Édesapja Fridelius János soproni rektor volt (1638–1719). Az édesapa is külföldön, a wittenbergi egyetemen tanult, majd érte el a magiszteri tudományos fokozatot is. Hazaérkezése után Sopronban lett tanár, majd az iskola vezetője. Tudós ember lehetett, több könyvet is írt. Fia, György azok közé tartozott, akiket a „magyar pietista lelkészek” közé szoktak sorolni. Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzorunk könyvet írt e tárgyban; ebben olvasható egy György által August Hermann Franckénak, a német pietizmus egyik „atyjának” írt levél. Ebben Fridelius megírja, hogy a Francke által alapított árvaház történetét könnyek között olvasta. S mivel ők is éppen templomot szeretnének építeni (az egyik akkori nemescsóit), ezért írásából sokat tanult. De mivel szegények, arra kéri mesterét, hogy imádságban gondoljon rájuk is, hogy felépülhessen Isten háza. Az aláírás: „Fridelius Dániel György, azoknak a német evangélikusoknak prédikátora, akik Nemes Csóban gyülekeznek össze”.

Nos, e lelkészről azt tudjuk még, hogy a már említett 1705. decemberi napon bizony engedély nélkül bejött Kőszegre. Csepregi Zoltán könyve így rögzíti halálát: „Egy eltévedt kuruc golyó végzett vele.” Ez is tragikus. Ehhez azonban hozzá kell tennem, amit néhai Karner Károly professzorunk édesapja – mint a gyülekezet tanítója – írt meg a gyülekezet történetéről szóló munkájában: „A katonák elfogták és megölték.” Ezért írtam e cikk címében: tragikus halál vagy lelkészgyilkosság? Mindenesetre a kőszegi gyülekezet egyetlen olyan lelkésze volt, aki „erőszakos halállal” halt meg szolgálata közben. S ha a városba is szolgálati ügyben jött be, akkor többszörösen is megérdemli, hogy fejet hajtva emlékezzünk rá háromszáz év múltán is.

keveházi