Napról napra

Több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt. ApCsel 4,22 (Zsolt 13,2; Lk 1,39–56; Fil 4,4–7; Lk 1,68–79) Így sóhajtasz: Több mint negyvenéves vagyok. Talán az életem felén is túl járok. Túl öreg sok mindenhez. Hogy terveim még megvalósuljanak. Hogy célomat elérjem. Hogy még valami újba kezdhessek. Hogy még engem is alkalmazzanak, megbecsüljenek… És ha hatvan fölött, hetven fölött vagy?… Istennek sosem vagy túl öreg. Ő újat akar kezdeni veled. Ha nem vagy még az övé: új életet. Ha az övé vagy: új szolgálatot, újfajta örömöt, általa való eredményt, új és örök reménységet. Ne add föl! Kapaszkodj ígéretébe, és indulj vele reménységgel!

Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? Zsolt 118,6 (ApCsel 18,9–10; 2Kor 1,18–22; Zak 14,1–11) Egyszer egy ember a szobában különös zajt hallott kintről. Amikor odanézett, azt látta, hogy egy madár verdesi a külső ablaküveget. Amikor ezen csodálkozott, észrevette, hogy a két ablaktábla között egy kis lepke röpköd riadtan ide-oda. Nem kellett volna félnie, mert a „láthatatlan” fal megvédte. Így vagyunk mi is. Néha félünk, amikor baj leselkedik ránk. De ha az Úr megígérte, nem lesz bántódásunk. Bízz láthatatlan, de annál valóságosabb oltalmában!

Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. Lk 2,18–19 (Zsolt 86,11; Jel 5,1–5; Mal 1,6–14) Isten igéje (amely Jézusban, a mi Megváltónkban testet öltött) csodálatos: a szívében… Ámulatba ejt, mennyire időszerű tud lenni. Máskor csak elolvasom és elraktározom, mint a háziasszony a befőtteket a kamrában, hogy télen legyen mit elővennie. Forgasd a szívedben a most áldást jelentő és az egyszerűen tanítást adó igéket – és megfelelő időben újból előjönnek, előveheted őket. Nagy segítség lesz. De ahhoz, hogy elővehesd, raktározni is kell.

Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked. Mt 2,13 (1Móz 32,2; Jel 3,7–8.10–11/12/; Mal 2,17–3,5) József enged Isten szavának. Elmegy Egyiptomba, pedig az út és az új hely sem lehetett kellemes. Mégis, ott megláthatták, hogy ez a megmaradás útja. De csak addig maradt, amíg szükséges volt. Nem szokta meg az idegen helyet, nem engedte, hogy szívét körülfonja Egyiptom kincse, az ott kialakított életvitel. Isten szavára kész volt visszatérni. Ez a vezetett élet: akkor indulok, amikor az Úr mondja, és akkor állok meg, addig maradok, amíg az Úr akarja.

Megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. Zsolt 66,10 (1Thessz 2,2; Jel 22,16–17.20–21; Mal 3,6–12) „Pénzt, egészséget és sikert / Másoknak, Uram, többet adtál / Nem kezdek érte mégse pert, / És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; / Bordáim közt próbáid éles kését / Megáldom, s mosolygom az ostobák / Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: / Próbáid áldott oltó-kése bennem / Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, / Új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz / A kín, mert tudom, tied az én harcom, / És győztes távolokba néz / Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.” (Tóth Árpád: Isten oltó-kése)

Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Jn 3,17 (Ezsd 8,31b; Róm 15,8–13; Mal 3,13–18) Betoppan hozzád valaki, és talán egy fél óráig sem tudod meg, hogy miért jött. Ha Jézus belép, azonnal megmondja jövetele célját: üdvözíteni és segíteni akar. Engedj neki. Ha valaki elvész, annak önmaga az oka. Ha megmenekül, az azért lehetséges, mert otthagyta a saját lehetőségeit, és befogadta Jézust. – Ha valakihez mész, azonnal legyen világos jöveteled célja. Az örök békességet vigyed.

Mivel a bölcsek Istentől kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Mt 2,12 (Zak 2,9; Mt 1/1–17/18–21/22–25/; Róm 1,1–7; Mal 3,19–24) Szenteste egy gyermekvers szóljon hozzánk: „Kelet mágusai igen bölcsek voltak, / Jézus jászolához örömmel indultak. / Ma is az a világ legbölcsebb embere, / Ki befogadja őt, s együtt örül vele.” – Ha befogadtad Jézust, ha megértetted, hogy ő az Istentől rendelt Megváltó, már nem a karácsonyi Jézuskát fogod ünnepelni. Akkor a jászolágyban fekvő „Kisjézust” a leghatalmasabb Úrnak fogod látni. Leborulsz előtte, és nem Heródesre hallgatsz, hanem csakis őreá, mint a bölcsek. Lásd hatalmasnak Jézust ezen a karácsonyon. Jézus Urunk által megáldott ünnepet kívánok!

Széll Bulcsú