Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 52 - Tiltakozás a diszkrimináció ellen

Egyházunk egy-két hete

Tiltakozás a diszkrimináció ellen

Egyházi iskolák „ökumenikus demonstrációja” a Felvonulási téren

Jog- és esélyegyenlőségért tüntettek az ország egyházi fenntartású oktatási, szociális és kulturális intézményeinek képviselői – pedagógusok, diákok, szülők és dolgozók – december 16-án, pénteken a Felvonulási téren. Az 1951-ben felrobbantott Regnum Marianum-templom helyén lévő emlékkereszt előtt színpadot állítottak fel; a felszólalásokat kihangosítókon keresztül hallgathatta a mintegy tízezres, békésen demonstráló tömeg.

Tavaly decemberben már volt egy csendes tiltakozás az Oktatási Minisztérium előtt. A demonstrálók akkor arra kívánták felhívni az oktatási miniszter, a kormány és az egész közvélemény figyelmét, hogy a hitüket megvalló emberek, az egyházi iskolába járó gyermekek, az ott dolgozó pedagógusok és munkatársaik az Alkotmány szerint egyenrangúak minden más állampolgárral. A szervezők hangsúlyozták, hogy a tanulás és a szabad iskolaválasztás alapvető jog, ennek alapján az állami finanszírozás sem ajándék.

Mivel a 2005. évi költségvetés tervezete után a 2006. évi sem biztosított egyenlőséget, az egyházi intézményekért aggódók az idén ismét kivonultak az utcára. Ennek okait a demonstrációt szervező Szülői Közösségek elnöke, dr. Hardy F. Gábor a sajtóban korábban így összegezte: a kormány megszegte a magyar–vatikáni államközi szerződést, a református, az evangélikus, a baptista és a zsidó felekezettel kötött kormányszerződéseket, valamint az Alkotmány előírásait. Ugyanis olyan költségvetés-tervezetet terjesztett elő, amely különbséget tesz az állami és az egyházi fenntartású oktatási intézmények között.

December 16-án tizenegy óra közeledtével – a felhívásnak eleget téve – a szemerkélő eső és a hideg ellenére is egyre többen érkeztek a Felvonulási térre. Minden korosztály képviseltette magát – szülők éppúgy, mint általános és középiskolások vagy a nyugdíjas generációhoz tartozók. Zászlókat lobogtatott a szél, transzparensek emelkedtek a magasba, jelezvén, ki honnan érkezett. A tömegben „Rendező” feliratú sárga mellényt viselő emberek papírlapokat osztogattak, amelyeken tömören, számokkal is alátámasztva összegezték az összejövetel okait. Mások aláírásokat gyűjtöttek; a megtelt íveket – amelyeket később az Oktatási Minisztériumba vitt petícióhoz csatoltak – folyamatosan vitték előre a színpadhoz.

A hangsúlyozottan politikamentes demonstráció moderálására Borbély T. Andrást, a Magyar Katolikus Rádió munkatársát kérték fel. A rendezvényen részt vevők kivetítőn tekinthették meg a négy történelmi egyház december 5-i közös sajtótájékoztatóján készült felvételt, amelyen dr. Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke summázta az egyházi intézmények finanszírozásának történelmi, jogi hátterét. Utalt rá, hogy az 1990. évi IV. törvény elismerte: az egyházaknak joguk van ahhoz, hogy közszolgálati intézményeket alapítsanak. A törvény garantálja azt is – mondotta –, hogy e feladatok ellátásához az állam az állami intézményekéhez hasonló normatív támogatást biztosít.

A szülők nevében Kacsó András nagycsaládos édesapa, Alakszainé dr. Oláh Annamária édesanya, valamint az egyházi idősotthonokban élők nevében Tarnai Mária Emerica nővér szólalt fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke, az iskolabizottság elnöke, dr. Pápai Lajos győri megyés püspök egyebek mellett azt emelte ki, hogy az egyházi intézmények tevékenységükkel állami feladatokat vállalnak át, ezért állami finanszírozásuk nem különleges kiváltság, hanem azt a jogegyenlőség kívánja meg. A tét a jogállamiság léte vagy nemléte – hangsúlyozta. „Miután a tárgyalásokat célzó minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult, nem maradt más választás, mint a mai demonstráció” – mondotta.

A tüntetésen ezután azt a levelet olvasták fel, amelyet a váci Piarista Gimnázium és Kollégium tantestülete polgári kezdeményezésként kívánt eljuttatni dr. Sólyom Lászlóhoz. Az intézményben oktatók szót emeltek az egyházi iskolák hátrányos megkülönböztetése ellen, és arra kérték a köztársasági elnököt, hogy erre hívja fel a közvélemény, illetve az Alkotmánybíróság figyelmét. A békés tüntetés résztvevői kinyilvánították, hogy egyetértenek a leírtakkal, és egyhangúlag támogatják a kérelemben foglaltakat.

Mielőtt dr. Hardy F. Gábor felolvasta volna az Oktatási Minisztériumnak benyújtandó petíció szövegét, elmondta, hogy a demonstrációt megelőzően aláírásgyűjtő ívet küldtek szét szerte az országban; 12 874-en fejezték ki egyetértésüket. A békés tüntetésen pedig újabb 5553 fő „adta a nevét”, az egyházi oktatási intézmények számára biztosított jogegyenlőséget követelve.

A Magyar Bálint minisztertől módosító indítvány előterjesztését kérő beadvány felolvasása után küldöttség indult Hardy F. Gábor vezetésével az Oktatási Minisztériumba.

A Felvonulási téren szervezett békés tüntetés a történelmi egyházak iskoláiban végzett egyetemi és főiskolai hallgatók által vezetett imádsággal, valamint a Boldogasszony anyánk, a Himnusz és a Szózat közös éneklésével zárult.

G. Zs.