Napról napra

Új nap – új kegyelem

Új nap – új kegyelem
A megszokott rovatcím helyett ma ezt írhatnánk: „Új év – új kegyelem”. Istennek hála, az új esztendő napjaiban is Urunk kegyelméből élhetünk, s ez teheti egész évünket valóban boldoggá. Ezúttal abban is eltérek a megszokottól, ... >>

Liturgikus sarok

Jöjjetek, imádjuk az Urat!
Isten imádásának és az őt dicsérő éneknek, vagyis a liturgiának a története messze túlnyúlik Isten népének földi történelmén. Hiszen az örökkévalóságban, a világ teremtése előtt is magasztalták az angyalok mennyei seregei az Urat; amikor pedig újra ... >>

Élő víz

Nyitott ajtó vagy elszalasztott lehetőség?
A Bibliában olvasunk egy férfiról, aki annyira el volt foglalva a saját problémáival, hogy az emberi történelem egyik legfontosabb történését mulasztotta el. Az ige nem tudósít a férfi nevéről, de történetét megtaláljuk Lukács evangéliumában: „És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vengédfogadó háznál.” (2,7; Károli-fordítás) >>

Karácsony 2005
A latin inkarnáció jelentése: „megtestesülés”. Ezzel a szóval fejezzük ki azt a csodálatos és szívet gyógyító történetet, amelyet klasszikus tömörséggel és mély lelki, spirituális szellemességgel János evangélista így ... >>

Heti útravaló
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. (Jn 1,14) >>

Heti útravaló
Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. (Kol 3,17) >>

Egyházunk egy-két hete

Tiltakozás a diszkrimináció ellen
Jog- és esélyegyenlőségért tüntettek az ország egyházi fenntartású oktatási, szociális és kulturális intézményeinek képviselői – pedagógusok, diákok, szülők és dolgozók – december 16-án, pénteken a Felvonulási téren. Az 1951-ben felrobbantott Regnum Marianum-templom helyén lévő emlékkereszt előtt színpadot állítottak fel; a felszólalásokat kihangosítókon keresztül hallgathatta a mintegy tízezres, békésen demonstráló tömeg. >>

Hol voltak az evangélikusok?
December 18-án az alábbi híranyagot jelentette meg a Magyar Távirati Iroda: >>

Közlemény a költségvetési szavazás végeredményéről
A Magyarországi Evangélikus Egyház tudomásul vette a 2006. évi költségvetési szavazás végeredményét. Úgy érezzük, hogy a törvényesség mércéjén újra meg kell majd vizsgálni az esélyegyenlőség és a szektorsemlegesség kérdését. Egy ország egyre nehezedő gazdasági helyzetében természetesen az egyház is osztozik takarékos életvitelével. Az azonban érthetetlen, hogy miért kerülnek az egyházi intézmények még a többieknél is hátrányosabb helyzetbe. >>

Gyülekezetiház-szentelés Terényben
A Nógrád megyei Terény evangélikus gyülekezeti házát a december 18-án tartott ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel. Az alkalmon szolgált Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese is. >>

A nevelőotthontól a szószékig
A Szentlélek jelenben végzett munkáját egyedül az emberek személyes életén lehet „lemérni”. Minél szembetűnőbb a változás, annál inkább érezzük: ez nem magától van. Egy-egy ilyen élet bizonyságtétel lehet. Péter Zoltán messziről indult: nevelőotthonból. Aztán áldás volt rajta, és nagyon közel került ahhoz, aki elhívta őt a lelkészi pályára. Ma már – december 17. óta – a Ceglédi Evangélikus Egyházközség lelkésze. >>

Áldjad, lelkem, az Urat
A templom nem idős. Tulajdonképpen még csak kiskorú. Tizenegy éves. Hitből építették, mert pénze akkor sem volt a tolnai dombok gyönyörű koszorújában élő kicsiny evangélikus közösségnek. Az istenhajlék nagy összefogással mégis elkészült, s azóta sok-sok embernek lett lelki otthona. Ajtaja mindenki előtt megnyílt. A gyülekezet is, a falu is magáénak érezhette. Ám valami még hiányzott. És az egyszer már bátran álmodó közösség hagyta, hogy templomépítő lelkésze újra álomba „ringassa”: hiányzik az orgona. Ez koronázná meg a több mint egy évtizede elkészült temolomot… >>

Keresztutak

Jó szomszédok? Többek: testvérek!
Az Ausztriai és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői évekig tartó szünetet követően – 2001 és 2003 után – immár harmadszor találkoztak egymással december 16. és 18. között. Az összejövetel célja az információcsere és a közös gondolkodás volt, emellett a résztvevők istentiszteleti közösségben élték át az összetartozás örömét. >>

15 év 15 interjú tükrében
Tizenöt év tapasztalata tizenöt állami, egyházi és közéleti személy véleményének tükrében: ez Szále László publicista Ha Isten nem volna – Egyház és állam másfél évtizede a Magyar Köztársaságban című interjúkötete – hangzott el a könyv múlt csütörtöki bemutatóján a Parlamentben. A Magyar Hivatalos Közlönykiadó gondozásában megjelent könyv – előszó helyett – egy további beszélgetést közöl a kötet „parlamenti ajánlására” is vállalkozó házelnökkel, Szili Katalinnal a szuverén ember szerepéről. >>

Sajtpapír és sorsközösség
Az elmúlt hónapokban – különösen a 2004. december 5-i népszavazás évfordulója kapcsán – sok szó esett a nemzeti szolidaritásról. Érthető, hogy ha a karácsonyi ünnepkörben is e szolidaritás jegyében gondolunk a határon túli magyarokra, sőt tenni is igyekszünk értük. Ez keresztény közösségekben, így egyházunkban is nemes hagyomány – és persze kötelességünk is egyben. A nemzeti szolidaritásnak azonban sajnos egyre kevesebb jelét láthatjuk az egyházon kívüli világban. A múlt decemberi népszavazás eredménye is ezt mutatta, és erről tanúskodik a mindennapok tapasztalata is. Az alábbi történet egy szomorú évforduló apropóján több mindenről szól: mindenekelőtt egy fiatalember haláláról, egy család szomorúságáról, a nemzeti érzésről, a világban szétszórt magyarságról, közös értékeinkről, a magyar–svájci kapcsolatokról, de leginkább a 20. század kegyetlen abszurditásáról. >>

Karácsonyi üdvözlet a fjordok hazájából
Az oslói magyar protestáns gyülekezet meghívására látogattunk el feleségemmel együtt a norvég fővárosba. Házigazdáink – Bakay Tímea és Kovács Ferenc – gazdag programot állítottak össze a négy napra. >>

Evangélikusok

Az első mosolytól az utolsó kézfogásig
Nemrégiben felhívott egy rokonom, aki négyféle daganatos betegségből gyógyult meg. Elmondta, hogy nagyon hálás a kezelőorvosának, aki csaknem két évtizeden keresztül gondozta; a lelkemre kötötte, hogy nekem is feltétlenül meg kell őt ismernem. Így jutottam el Tatabányára dr. Osváth Márta onkológus főorvoshoz, aki a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórházában dolgozik. Korunk betegségéről, a rákról, valamint a hitről és karácsony ünnepének üzenetéről beszélgettünk. >>

Hitvesi háttérszolgálat
Sikerek helyett – keresztényként – nem véletlenül beszélünk inkább az Úristen áldásairól, mint ahogyan az egyházi életben a vezetői beosztást sem karriernek tekintjük, hanem a „több talentummal megbízottak” nagyobb felelősségének. Az alábbi interjúcsokor elé kívánkozó szállóigét azonban mégsem volna illő „klerikalizálni”, márpedig az így szól: „Minden sikeres férfi mögött egy bölcs asszony áll.” Merthogy ezúttal az egyházunk lelkészi vezetőinek oldalán álló asszonyokat, a püspökfeleségeket szeretnénk közelebb hozni az Evangélikus Élet olvasóihoz. Azokat az asszonyokat, akik valójában – karakterüknek megfelelően kevésbé vagy teljesen a háttérbe húzódva – férjük mögött állnak. Szebik Imréné, Mária; Ittzés Jánosné, Réka; Gáncs Péterné, Márta. Ismerjük őket, de – valljuk be – mégsem annyira. Tulajdonképpen gyakran találkozhatunk velük, hiszen többnyire elkísérik férjüket a gyülekezeti alkalmakra, részt vesznek az egyházkerület életében, és tudatában vannak annak, hogy osztozniuk kell társukkal a szolgálatban. Ám férjüket halljuk igét hirdetni, ünnepi beszédet mondani… Szólaljanak hát most ők meg az ünnepi lapszám hasábjain, hogy hitük és a szolgálat iránti elkötelezettségük erősítsen bennünket is 2005 karácsonyán! Az Evangélikus Élet kérdéseit B. Pintér Márta intézte e-mailben és telefonon a püspöknékhez, akik történetesen egyébként mindhárman pedagógusok: Márta – jóllehet közgazdász végzettségű – angolt tanít, Réka magyar-, Mária pedig zenetanár volt. (Mivel asszonyok között ritka a magázódás, és hiteltelenné is tenné a szerkesztett interjút, arra kérjük az olvasót, nézze el, hogy a kérdések ezúttal tegező formában tétettek fel.) >>

A betlehemi csillag nyomában
Bár a „háromkirályokról”, akik a betlehemi csillagot követve felkeresték a kisded Jézust, csak Máté evangéliuma tesz említést, a csillag és a napkeleti bölcsek története az Újszövetség egyik legérdekesebb része, illetve a karácsonyi ünnepkör talán legtöbbet ábrázolt motívuma. Ponori Thewrewk Aurélt, a neves csillagászattörténészt és kronológust, az Uránia Csillagvizsgáló és a Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatóját, a bibliai események asztronómiai vonatkozásainak elismert kutatóját arról kérdeztük, hogy valójában mi volt a rejtélyes égitest, ki volt a három bölcs, illetve hogy a csillagászat tudománya mit mond Jézus születési dátumáról. >>

e-világ

Karácsony -- fa nélkül?
A karácsony alapvetően a téli napforduló hagyományaira épülő vallási és világi „megemlékezés”. Rovatunkban ez alkalommal röviden ismertetjük néhány, az ünnepkörhöz kapcsolódó szimbólum történetét, majd egy-két „karácsonyfa-helyettesítő” megoldásra hívjuk fel olvasóink figyelmét. >>

Keresztény szemmel

Pásztornapló

Divide et impera!
„Az a jó, ha nem fognak össze. A széthúzás belülről gyengít. A legjobb módszer megosztani. Egy kis veszekedés még meg is fűszerezi. S akkor nincs ereje már, reá ítélet vár…” >>

Aki angyallal találkozott
„És hogy néznek ki az angyalok, tisztelendő bácsi?” – kérdezte az egyik hittanos kisfiú. A fiatal lelkész kinézett a falusi iskola ablakán, tekintete magához ölelte a poros udvart, a kerítés menti kókadt akácfát és a távolabb megbúvó alföldi tanyákat. „Tudod, kisfiam, a Biblia szerint az angyaloknak nincs szárnyuk, és mindig fiatal férfiak. Gábornak, Mihálynak hívják őket. És mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk, ahova Isten küldi őket” – válaszolta. A gyerekek hitetlenkedtek. „De ezen a képen kislány az angyal, és még szárnyai is vannak!” – húzott elő az egyik gyerek egy szentképet. Az egyetemről alig pár éve kikerült fiatalember elgondolkodva nézett maga elé. „Találkoztam egyszer egy angyallal” – mondta csendesen. „Meséljen, pap bácsi!” – kérlelték kórusban a gyerekek. >>

A hét témája

Adnánk-e jó mézecskét?
Nem tudok szabadulni e számomra ismeretlen művész rajzának a hatásától. Első pillanatra olyannak tűnt, mint sok más karácsonyi ábrázolás. A betlehemi istálló a kis Jézussal és a glóriás Máriával. Az állatok békésen kérődznek, a szalmatető legalább némi védelmet nyújt a szent család feje fölött. Ám a képet kicsit figyelmesebben megvizsgálva észre kell vennünk, hogy Jézus nem a jászolban, hanem a puszta földön fekszik. Ez lenne az ő sorsa? Nemhogy a vendégfogadóban, de még az állatok vackán sem jut a számára hely? Az Emberfiának már most nincs hova fejét lehajtania? Hogy is mondja a karácsonyi népdal? „Jézus ágyán nincsen paplan, / Jaj, de fázik az ártatlan…” >>

Kihez jön Jézus?!
Kihez, kikhez jön Jézus? Karácsonynak mindig időszerű kérdése ez. Nem bújhatunk el a könnyű, semmitmondó, egyetemes válasz mögé: mindenkihez jön. Hivatkozhatunk a gyönyörű karácsonyi evangéliumra – „Úgy szerette Isten a világot…” –, de itt is van egy megszorítás: „…aki hisz őbenne, el ne vesszen.” És kiben kell hinni? Az Atyában vagy a Fiúban? Isten az ő egyszülött Fiát adta – az angyali üzenet elhangzásakor még nem is volt tudható, hogy bekövetkezett a világtörténelem legjelentősebb eseménye. >>

Idegenek
Nem tudom, te mit gondolsz felőlük, de nekem olyan furcsák ezek a hogyishívjákék! Tudod, na, akik most érkeztek. Eleve gyanús, hogy úgy estek be, mint akik menekülnek, vagy mi. Egy nyúzott szamáron, kisgyerekkel, felpakolva. Meg az ember, ha normálisan költözik, akkor már eleve nem ennyi cucca van. Érted. Ezeknek lehetett valami ügyük. Na, gondolom, jó madzagok voltak. Kihúzták a gyufát, aztán uzsgyi. Lehet, hogy egész életükben vándorolnak. Ki tudja. Hall az ember ilyet is, olyat is. >>

Történet
A fiú szeretetre vágyott. Családra. Anyára. Apára. Az árvaház nem volt megfelelő hely ilyesmikhez. Bár itt is szerették, de valahogy érezte: ez nem az igazi. Volt egy néni reggel, volt egy néni este. De ez a néni nem várta, nem leste, hogy ébred. Az a másik néni nem mesélt neki este, nem adott jóéjt-puszit. >>

Segítő kezet nyújtani
Mosdatlan kezek, barázdált arc, szomorú szemek. Sokakban mindössze ennyi rögzül egy-egy hajléktalannal való találkozás „emlékéből”. A hétköznapokban, rohanás közben keresztény létünkre is kerüljük, olykor nagy ívben kikerüljük a legelesettebbeket, a társadalom peremére szorultakat. Hiszen ott van az ökumenikus segélyszervezet, ott vannak a máltaiak meg a többi hasonló intézmény – nyugtatgatjuk a lelkiismeretünket. És valóban, a hozzájuk fordulóknak jó esélyük van arra, hogy átvészeljék a krízisidőszakot; Budapesten például novembertől áprilisig minden este hatkor meleg teát és zsemlét kaphatnak a hajléktalanok. Ám karácsony előtt különösképpen indokolt feltennünk a kérdést: mire telik tőlünk? Lehet, hogy Jézus születésének ünnepére készülve a templomba járó ember a „tágabb família”, gyülekezetének tagjai felé is nyitottabb, de vajon mennyire tág a „látóköre” gyülekezeteinknek? Segítenek-e azokon, akik Isten házától is távol tengetik életüket, s ha igen, miként? Adventi karitatív körképünkben erről kísérelünk meg beszámolni lapunk olvasóinak – a teljesség igénye nélkül. >>

Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl
Emlékezet, most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy nem létezett. (Kosztolányi Dezső) – Budai otthonom első emeleti ablaka előtt évtizedek óta áll, növekszik egy szép fenyőfa – terebélyesedő ágaival ma már a ház második emeletére, tetejére is csak „lenéz”. Látványa erősíti a költő sorait. 1962 karácsonyán dísztelenül, gyenge zöld ágain csak néhány kis gyertya lobogásával emlékeztetett az egykor oly sokat jelentő, szép karácsonyestékre. >>

evél&levél

Tisztelt Szerkesztőség!
Olvastam a mai (december 19-i) Magyar Nemzet címoldalán dr. Frenkl Róbert országos felügyelőnk MTI-közleményként megjelent állásfoglalását az egyházi iskolák december 16-i megmozdulásával kapcsolatban. Mint ismeretes, e demonstráció résztvevői az egyházak közoktatási tevékenységét diszkriminatívan korlátozó állami intézkedések ellen tiltakoztak. >>

Közlemények, nyilatkozatok

Örömteli hibaigazítás
Ritkán adódik úgy, hogy egy korábbi, tévesnek bizonyult információ kiigazítása – legalábbis nagyobbrészt – örömmel töltse el a hiba kiigazítására kötelezettet. Decemberi lapszámainkban közöltük a 2006. évi előfizetési díjakat, amelyeknek ... >>

A közelmúlt krónikája

Kitüntetés az emberi jogok napja alkalmából
Az igazságügy-miniszter az emberi jogok napja alkalmából, az emberi méltóság tisztelete és védelme érdekében folytatott több évtizedes hitéleti tevékenysége és közéleti munkássága elismeréseként az Emberi Jogokért emlékplakett kitüntetésben részesítette Donáth Lászlót, a Csillaghegy–Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség lelkészét. >>

Dr. Nagy Gyula kitüntetése
A Magyar ENSZ Társaság az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 60. és hazánk felvételének 50. évfordulóját ünnepelte december 9-én a társaság székházában, december 12-én pedig a Parlament ülésén. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem a miénk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lett emberré. Úgy illik hát, hogy örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: »Született néktek a Megtartó.« Nem nagyszerű és dicső, hogy ilyen örömhírt hoz embernek angyal az égből? S ujjongó angyalezrek biztatnak, hogy mi is örvendezzünk, s hálával vegyük e nagy kegyelmet?! Írjuk hát a »néktek« szócskát lángbetűkkel a szívünkbe, s Megtartónk születését fogadjuk örömmel.” >>

Luther-idézet
„Bizodalmamat földi vagy égi teremtmény helyett egyes-egyedül a láthatatlan, felfoghatatlan egy Istenbe vetem, ki az eget-földet teremtette, s egyedül mindenek felett való. Nem is esem kétségbe az ördög valamennyi hadának gonoszságán sem, mert az én Istenem mindezeknél feljebb való. Mert a hitem föléje szárnyal mindennek; annak is, ami van, annak is, ami – nincs: bűnnek, erénynek, hogy mindeneken túl csak Istenen csüngjön. >>

Kultúrkörök

Költőavató
Szárnypróbálgató fiatal költő verseskötetét mutatták be december 14-én délután az ELTE egyik nagyelőadójában. Szávay László Messiás-szakadék című művét Mészöly Dezső Kossuth-díjas költő és dr. Tarján Tamás irodalomtörténész értékelte. Szávay László húszas éveinek elején járó evangélikus teológus és filozófia szakos hallgató. >>

Hetvenéves (volt) az Evangélikus Élet
Hetven esztendő. Egy egész élet. Az Evangélikus Élet első számait nagyszüleim még fiatal házasokként lapozgatták… Mondják, semmi sem évül el olyan gyorsan, mint az újság. Hiszen a mai hír holnap már senkit sem érdekel. De ugyanaz a hír ötven-hatvan-hetven év múlva érdekesebb és izgalmasabb lehet a legfrissebb helyszíni közvetítésnél! A megsárgult lapok betűi egy letűnt világba engednek bekukucskálni. Elfelejtett, néha furcsa és talán nevetségesnek tűnő szokásokat, számunkra sokszor idegen, máskor meg nagyon is ismerős mentalitást hoznak szinte kézzel fogható közelségbe – apáink, nagyapáink életét. Egy régi lap cikkei nekem többet mondanak el a korról, mint megannyi történész tudós könyvei. A következő összeállítás csupán szemvillanásnyi képet ad az újság hetven évéről, ráadásul csöppet sem objektív. Az én válogatásom. >>

Hogy is írjuk?
Advent vagy ádvent? Melyik a helyes alak, és miért? Netán mindkettő elfogadható? E sorok írójának mint az Evangélikus Élet olvasószerkesztőjének a karácsony előtti hetekben – és nem csak ebben az évben – többen is feltették ezeket a kérdéseket, a lap szerkesztőbizottságának tagjaival való eszmecsere közben éppúgy, mint olvasókkal beszélgetve. Kétségtelen, hogy az idegen szavak írásmódja a magyar helyesírás fogós, egyszersmind sok vitát kiváltó kérdései közé tartozik, ezért – bár az idei advent már mögöttünk van – nem haszontalan lapunk hasábjain is szólni róla. Már csak azért sem, mert a nemrégiben megjelent Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvben is előfordul jó néhány görög vagy latin eredetű teológiai szakkifejezés. Az alábbiakban – rövid „helyesírás-elméleti” bevezető után – advent szavunk írásmódjáról szólok, a következő lapszámban pedig egyes teológiai szakszavak helyesírásának kérdésköre kerül terítékre. >>

Az első magyar szerkesztőnő: Kánya Emília
A magyarországi sajtó történetének egyik sajátos vonása, hogy benne az evangélikus egyház képviselői kezdettől fogva vezető szerepet vittek. Közismert, hogy Rát (Ráth) Mátyás győri lelkészünk volt az első magyar nyelvű lapnak, a Magyar Hírmondónak az alapító szerkesztője, de azt már kevesebben tudják, hogy első női szerkesztőnk a Pesti Evangélikus Egyház igazgató tanárának, Kánya Pálnak a leánya: Szegfi Mórné Kánya Emília volt. >>

Az év leghosszabb éjszakája
Ebben az esztendőben december 21-én 19 óra 35 perckor következett be a téli napforduló. Az utána következő hosszú éjszaka az év legsötétebb napjává avatta ezt a szerdát. S bár a hideg téli időjárás még jó ideig nem is sejteti, lassan és biztosan haladunk a tavasz felé – ezt a december 21-étől kezdve eleinte kisebb, majd egyre nagyobb mértékben hoszszabbodó nappalok jelzik. >>

A vasárnap igéje

Egyszerűség
József az angyalaira gondolt. Hányszor találkozott velük álmában! Egyszer azzal biztatták, hogy az élete nem romlott el, bátran elveheti menyasszonyát, Máriát feleségül. Aztán figyelmeztették, hogy a családját el akarják pusztítani. Mintha minden ... >>

Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme
Megjelent… Szenzáció. Megjelent, megérkezett… legutóbb az angol miniszterelnök. Megjelent… fél éve a legújabb Harry Potter-könyv. Éjfélkor hozták ki a nyomdából, ezrek várták, televíziós társaságok kamerái közvetítették a nagy ... >>

A születés ünnepe
A két újszövetségi igére figyeljünk, amelyet egyházunk népe ezen az ünnepen évszázadok óta olvas. Az egyik Lukács evangéliumának 2. fejezetéből a 15.-től a 20. versig terjedő szakasz, a másik a Tituszhoz írt levél 3. fejezetéből a 4.-től a ... >>

Végezetre…
Az év vége mindig elbizonytalanít. Eljön az év utolsó napja, és elkerülhetetlenné lesz a számadás. Persze ma is sokan megtesznek majd mindent azért, hogy mégis elkerüljék. Számba veszem, mi minden történt velem az év során, mit tettem, mit nem ... >>

Mikor kezdődik az új?
Vissza kellene adnunk újév ünnepének igazi fényét! Vissza kell adnunk, mert egyre kevesebben vannak – sajnos tény, még gyülekezeteinkben is! –, akik ismerik e jeles nap bibliai üzenetét. Egyre többen vannak viszont, akik úgy gondolják, ... >>

A Fény és Élet ünnepe
Vízkereszt ünnepe eredetileg Jézus nyilvános fellépésének és a Jordán vizében való megkeresztelkedésének az ünnepe. Amikor az első századokban a karácsonyt még nem ünnepelték, vízkereszttel kezdődött az egyházi esztendő: Jézus fellépésével megjelent ... >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, te úgy szereted az egész világot, hogy megajándékoztad egyszülött Fiaddal, és a benne való hit ajándékát is megadod azoknak, akik kérik tőled. Add meg nekünk, hogy az örök Ige testté lételének titkát ... >>

Oratio oecumenica
Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy még mindig oly kegyelmesen tekintesz erre a világra. Fiad, Jézus Krisztus halálával megengesztelődtél irányunkban. Köszönjük, hogy nem kell a törvény fenyegetettsége alatt élnünk, hanem hit által a te gyermekeidnek neveztethetünk, és így napról napra megélhetjük jóságodat. Most, amikor új naptári esztendőt kezdünk, amikor az új év sok bizonytalansága, félelme is körüljárja szívünket, erőt ad arra gondolnunk, hogy mindig jelen vagy az életünkben. Az idő sodrásában, a változások közepette is mindenkoron biztos támasz maradsz, Urunk: erős vár, menedék és oltalom a lelkünk számára. >>

Gyermekvár

Kedves Gyerekek!
Végre elérkezett a várta várt nagy nap, a megváltó Jézus születésének az ünnepe! Jól ismeritek a karácsonyi történetet, amely azzal kezdődik, hogy Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett mennie az elrendelt népszámlálás miatt. >>