Kultúrkörök

Ebben az esztendőben december 21-én 19 óra 35 perckor következett be a téli napforduló. Az utána következő hosszú éjszaka az év legsötétebb napjává avatta ezt a szerdát. S bár a hideg téli időjárás még jó ideig nem is sejteti, lassan és biztosan haladunk a tavasz felé – ezt a december 21-étől kezdve eleinte kisebb, majd egyre nagyobb mértékben hoszszabbodó nappalok jelzik.

A téli napforduló „sötétsége” órákban is jól mérhető: míg a nappal mindössze 8 óra 26 percig tart, addig az éjszaka 15 óra 34 percig. A kellemes nyári emlékek ennek pont az ellenkezőjét mutatják, hiszen június 21-én, a nyári napfordulókor a nappal 15 óra 58 percig tartott, míg az éjszaka igencsak rövid volt a maga 8 óra 2 perces időtartamával.

A „sötétség napja” már a régmúlt korok embere számára is fontos esemény volt, hiszen jó néhány ókori nép ekkor ünnepelte a Nap újjászületését. Egyiptomban éjszakai körmenetben vitték a hívek Hórusz napisten szobrát, amelyet a nép örömujjongással fogadott. Az ismert ősi angliai kőkör, a Stonehenge egyik feladata az volt, hogy segítségével a napfordulók, így a téli esemény idejét is pontosan meghatározzák. A rómaiak a „legyőzhetetlen Nap istenének”, Mithrasnak a születésnapját ünnepelték ekkor. A pogány svédek állat- és emberáldozatokat mutattak be az általuk „tél középi vérnek” nevezett ünnepnapon. A régi germánok máglyákat gyújtottak, hogy elűzzék a leghosszabb éjszaka sötétségét.

A téli napforduló után néhány nappal beköszöntő karácsony ünnepe is szorosan a legsötétebb naphoz kapcsolódik. Az ókeresztény időszakban az ősi napistenrítusok annyira beivódtak a hívek tudatába, hogy ez a pogány szokás szinte kiirthatatlannak tűnt. Hogy ezeknek a szertartásoknak elejét vegyék, a 4. század második felétől I. Gyula pápa döntése nyomán a keresztény egyház az addig különböző tavaszi időpontokban ünnepelt Jézus-születésnapot a hivatalos római naptár szerinti téli napfordulóra, vagyis december 25-ére tűzte ki.

R. N.