A vasárnap igéje
Óév este -- 2Tim 4,5–8
Végezetre…
Az év vége mindig elbizonytalanít. Eljön az év utolsó napja, és elkerülhetetlenné lesz a számadás. Persze ma is sokan megtesznek majd mindent azért, hogy mégis elkerüljék. Számba veszem, mi minden történt velem az év során, mit tettem, mit nem tettem meg – és elbizonytalanodom. Vajon betöltöm-e a hivatásomat, amelyre az életemet kaptam Istentől? Vajon ilyennek álmodta-e az életemet a Teremtő? Biztosan nem.
Most újra betelik egy esztendő, és én bizonytalan vagyok, hogy vajon nem ugyanígy fogok-e állni akkor, amikor nemcsak egy esztendő, hanem az egész életem ideje betelik majd. Nem kell-e akkor is azt mondanom magamnak, hogy betöltetlen maradt a hivatásom, a szolgálatom? Hogy nem az voltam, aki lehettem volna, nem azt az életet éltem, amelyre Isten teremtett?
Nem is értem, hogyan lehet Pál ilyen magabiztos! „…végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr, ama napon az igaz Bíró…” (Károli-fordítás) Hogyan lehet biztos abban, hogy a nemes harcot megharcolta, hogy futását elvégezte, és hogyan mondhatja ennyire magabiztosan, hogy a hitet megtartotta? Mindennapi küzdelmeimben, harcaimban én inkább csak szétszakadok, egész éven át tartó lótás-futásomban végképp kimerülök, és sokszor azért is küzdenem kell, hogy legalább küzdjek a hitemért.
Betelik egy esztendő, és egyszer betelik majd az életem is, de vajon nem marad-e mindig betöltetlen a szolgálatom? Nem marad-e mindig töredékes az életem? Tudom, ez nem a mai este érzése csak. Egész életünkre jellemző ez a töredékesség, hiányosság, a betöltetlen hivatás, szolgálat, élet. Mi győzheti le a bizonytalanságomat? Így nem lehet továbblépni, így nem lehet újat kezdeni! Gyártsak újévi fogadalmakat? Vagy meneküljek el én is a számadás elől?
Inkább várok! Várok arra, aki elfedezi, betakarja életem töredezettségét, hiányait! Várok arra, aki már most is itt van, és átsegít a bizonytalanságon, a kétségbeesésen. Várok arra, aki eljön majd akkor, amikor minden beteljesedik, amikor nemcsak egy esztendő ér véget, hanem beteljesedik az idő. Várok rá! És hagyom, hogy bátorítson mai igénk szava: „…végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr, ama napon az igaz Bíró; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”
Krámer György