Liturgikus sarok

Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv

Egy hónappal ezelőtt látott napvilágot az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv „nullverziója”. Kis példányszámban jelent meg, mindössze négyszáz darab hagyta el a nyomdát, azzal a céllal, hogy a végleges kiadás megjelenése előtt a szolgálók és a gyülekezetek javaslatot tehessenek a korrekciókra. Így lelkészi szolgálati helyenként egy-egy példány jutott; üzleti forgalomba nem is került a kiadvány. Egy hónap rövid idő, még akkor is, ha az advent és az ünnepi időszak igen intenzív az egyház életében – ennek ellenére megérkeztek az első visszajelzések.

Örömmel vettük kézbe a Liturgikus könyvet (LK). A nyomda csúszása és a kézbesítési problémák ebben az esetben is okoztak kellemetlenséget, de aki megkapta, és elkezdte forgatni, rácsodálkozhatott, mennyi gazdagságot rejt a vaskos kötet. A készítők féltő szeretettel és sok imádsággal gondolnak azokra a gyülekezetekre, ahol valamilyen módon elkezdték kóstolgatni az anyagot.

Ismerek családot, ahol már használják a számunkra szokatlannak tűnő, pedig Luthertől örökölt Könyörgést. Hallottam egy imaközösségről, ahol adventi időben többször is alkalmazták a Krisztus-dicséret címen megtalálható áhítatformát. Templomi gyászistentiszteletet is tartottak már az új rend alapján. Felnőttet is, gyermeket is kereszteltek az egyik gyülekezetben a megújult szertartási formában. Kántorok lapozzák az istentisztelet változó részeihez kapcsolódó Énekrendet, amely segít tervezni, segít az énekeket tanulni és a gyülekezet számára az énekanyagot „karbantartani”. Tudok lelkészről, aki – bár még csak egyedül – a sekrestyében tudatosan, hangosan végigimádkozza az istentiszteletre felkészítő könyörgések aktuális szakaszait. Tudok szolgatársamról, aki már az LK-t tartotta a kezében, amikor a karácsonyesti istentisztelet – énekeskönyvünkben is megtalálható – rendjét a megújított szöveggel olvasta.

Gyónó istentisztelet új formában való megtartásáról eddig még nem hallottam, de tudom, hogy személyes gyónáshoz használta már az egyik lelkipásztor testvérünk az itt található rendet. A passiói, a húsvéti, a tanévnyitó és tanévzáró istentisztelet később lesz aktuális, s a konfirmáció megújult szövegeit is talán majd húsvét után veszik kézbe a szolgálattévők.

A reggeli és esti istentiszteletek (könyörgések) kipróbálásának áldott ideje lehet a téli évszak. A családi istentisztelet és az úgynevezett „Tamás-mise” pedig előbb-utóbb megszülethet azokban a kis lelki műhelyekben, ahol nemcsak „fogyasztók” vannak jelen a templomban, hanem aktív szolgálatot (közreműködést) vállaló testvérek is.

Sokunkat mégis inkább az érdekel, hogy a vasárnapi istentiszteletekre milyen hatással volt az LK megérkezése. Jó és sajnos rossz tapasztalatokról egyaránt hangzanak el beszámolók.

Volt olyan lelkész, aki arról tudósított, hogy egy-egy apró elemet átvettek; erre felfigyelt a gyülekezet, megbeszélték, bibliaórán és istentiszteleti hirdetésben téma volt, tanítás hangzott el róla, magyarázatot fűztek hozzá. Az egyik – korábban az új liturgiát inkább ellenző – lelkész testvérem a gazdag imádságos anyagért lelkesedett. A renden még nem változtatott semmit, de a régi Agenda mellett ott az LK is, és az imádságot onnan olvassa. Meg is jegyezték a gyülekezet tagjai: szép új imádságokat mond az idei adventben a tisztelendő úr. Volt több olyan gyülekezet is, amelyből azt jelezték: ezt vagy azt már évek óta így csinálták, de nem reklámozták, mert eltért a hivatalos rendtől. Most örülnek a lehetőségnek s a többféle variációnak. Volt egy kántor, akinek templomában ugyan még az eddig megszokott formát használják, de az LK magyarázatos részéből több mindent megtanult, és jobban ért. S lám, számára is kiderült, hogy a kettő nem üti egymást, sőt akár két kompatibilis rendként is kezelhető. Egy másik gyülekezet lelkésze a bővült, nyelvezetében frissült zsoltáranyagot használja. Ismét más helyen pedig a kegyelmi igét „ollózzák” be a régi rendbe. Csupán néhány helyen – ahol évek óta együtt készülnek a liturgikus megújulásra – most bátrabban használják (részben vagy egészben) az új anyagot.

Sorolhatnám még a pozitív visszajelzéseket. Ezek arról szólnak, hogy egyre többen meglátják az LK istentiszteleti életünket gazdagító voltát. Ez is a cél. Csodálkozzunk rá a lehetőségeinkre, értsük jobban a régit, merjük jó szívvel ízlelgetni az újat. De csak akkor, ha együtt tanulunk a gyülekezettel, sok testvéri beszélgetésben, sok imádságban és nyitott, érteni akaró lélekkel-értelemmel.

Sajnos van olyan gyülekezet – nem is egy –, ahol a lelkész „ajtóstul rontott a házba”, ártva ezzel a gyülekezetnek és az ügynek egyaránt. Nem készült fel a gyülekezet, nem zajlottak sem beszélgetések, sem viták, nem próbálták megérteni az újítók szándékát. Pedig ahol nincs vetésre előkészítve a talaj, ott nem lehet boldog aratásra sem készülni. Ahol nem fektetünk lelki energiákat a belső értésre, ahol nem pásztori megközelítéssel tanítunk és tanulunk, ahol erőltetünk emberek számára még nem érthető dolgokat, ott kudarcra van ítélve minden próbálkozás.

Természetesen örülök, hogy vannak, akik nagy lendülettel indulnak a liturgiareform megvalósítására, mégis féltő szeretettel kérem, hogy pásztori tapintattal, aprólékos fáradsággal, tudatos gondossággal készüljenek és készítsenek fel az új befogadására. Soha ne erőltessenek. Ha úgy érzik, szakszerű segítségre van szükségük, bátran forduljanak azokhoz, akik ebben értő finomsággal és lelkes tapintattal tudnak közreműködni. Várják meg, amíg 2006 első félévében kézbe kerülhet a Gyülekezeti liturgikus könyv (GYLK), amely segíti a gyülekezeti tagokat eligazodni az ismeretlenben. Ha ezt híveink kézben tudják majd tartani, akkor nyomon követhetnek mindent, megérthetik a most érthetetlent, felfedhetnek sok titkot, tisztázhatnak sok félreértést. Inkább kis lépésekkel, hosszú éveken át tanuljunk, neveljünk és nevelődjünk, mint hatalmi szóval erőltessünk.

Tudatosan vagy csak ösztönösen ellenkező testvéreinket, gyülekezeti tagjainkat pedig arra kérem, hogy kérdezzenek, beszélgessenek, nyitottan adjanak lehetőséget arra, hogy aki „benne van” a folyamatban, az válaszoljon, segítsen, tanácsot adjon. S ne feledjük: lehetőséget kínáltak egyházunk vezetői, és nem kötelező előírásról döntöttek.

Hafenscher Károly (ifj.)