Élõ víz

Megdöbbentõ kép foglalkoztat napok óta: az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó között húzódó, 1200 kilométer hosszú, drótsövénnyel megerõsített betonfal mindkét oldalán egy, a fal által kettévágott oltár. Mindkét felén tükörképszerûen úrvacsorai edények, szertartáskönyv; elõttük szolgálattevõ püspökök. Itt is, ott is istentisztelet folyik egyidejûleg. A falat egyszerû fakeresztek „díszítik” azok emlékére, akik életüket veszítették az õrök kereszttüzében, amikor – a tilalom ellenére – át akartak mászni. „Latinokról”, tehát latin-amerikaiakról van szó, akik az egyik oldalon nem tudnak megélni, a másikon pedig nem hagyják élni õket. Nemkívánatos személyek. Mégis, egy év alatt több mint egymillióan jutottak be az „ígéret földjére” – a fal ellenére.

Nem tudom egészen pontosan, hogy a ma idegenforgalmi látványosságnak számító, mintegy hétezer kilométer hosszú kínai nagy falat milyen védelmi célzattal építették, de embervilágunk, amely ma is állandóan betegesen megosztásra törekszik, úgy tûnik, nem bírja elviselni az életét falak nélkül. Jézus korában a leprásoknak huszonkét, fallal körülkerített palesztinai városba (és Jeruzsálembe) nem volt szabad belépniük. Zavarták volna a városképet…

Körülbelül ezzel egy idõben Európát már kettévágta a rómaiak elhíresült limese, hogy megóvja a Pax Romanát a barbár germán törzsektõl. Ám a barbárok mégis áthágták a falat, s Róma békéje is odaveszett.

Európa szívét a 20. században szupermodern, önkioldós tüzelésû fegyverekkel teletömött, háromezer kilométer hosszú fal vágta ketté, „vasfüggönyökkel” és drótsövényekkel kiegészítve. Országok, városok, falvak fõutcáját vágta félbe, rokonokat, barátokat, sõt családokat szakítva el örökre egymástól. A kínai nagy fal ma is áll, mert az építõk kései unokáinak kell a turisták valutája a „szocialista kapitalizmus” építésére. De a mi európai falaink milliókba kerültek, és milliónyi emberi áldozatot követeltek, majd sorra ledõltek. S hogy fogadkozott a közvélemény nagyobbik fele, hogy soha többé…!

Sokan el is hittük, hogy a modern emberiség végre kiverte a fejébõl a falak építését. Óriásit tévedtünk megint! Hónapokkal ezelõtt láttuk esténként az egyre magasított falakat, amelyeket a spanyol hatóságok az afrikai nyomorúság Európába való beáramlása ellen emeltek – afrikai konklávéjukon. Miután az áthágási kísérlet sokak életébe került, még magasabbra húzták a falat, no és a média is elhallgatott. Talán õk is szégyellik, hogy a gazdag Európa így „védekezik” elõbb a kolonializmus-, majd a terror-, éhség-, korrupció-, AIDS-verte „Lázár” ellen, aki a kapuja elõtt fekszik…? Vajon tartós intézmény marad-e a „spanyolfal”?

Idõrõl idõre nagy nyilvánosságot kap a Közel-Keleten betontömbökbõl épített fal is. Építõje magát kívánja védeni; aki ellen építi, abban meg forr a méreg, s haraggal, gyûlölettel, ellenállással, szabotázzsal tud csak reagálni – tehetetlenségében. Olajfaültetvényeket, virágzó kerteket vág ketté könyörtelenül, családokat szakít szét, keresztényeket akadályoz abban, hogy istentiszteletre járjanak. Kinek jó ez a monstrum? Tényleg védelmet jelent, vagy egyszerûen csak a „nemszeretem” szomszédot akarja teljesen kizárni?

Szinte észrevétlenül épült fel az Egyesült Államok és Mexikó közötti fal. Hivatalosan a törvényesség megõrzése érdekében, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen: az ország közel 300 millió lakosa közül ma már 35 millió a „latinó”; óriási többségük ezen a falon „csempészte be” magát, hiszen hivatalosan évenként legfeljebb ötezret engednek bevándorolni.

Micsoda megrázó és reménykeltõ kép: a falak mindkét oldalán keresztények egyszerre tartanak istentiszteletet. Emlékeznek a halottakra, és emlékeztetik a hatalmasokat, hogy mennyire fölöslegesek ezek a falak, amelyek kettévágják az oltárt. Antikváltak ezek, és a történelem során még egy fal sem maradt meg arra a célra, amelyre építették. Vér tapadt mindig is hozzájuk, és mihaszna „bábeli tornyok”. Amazt Isten ellen építették, emezeket embertársaik ellen emelik azok, akiknek szívügye az emberek megosztása, elhatárolása, kizárása és egymás elleni kijátszása. De kérdés, hogy a mi falaink is nem Isten ellen épülnek-e, amikor az „egy vérbõl való nemzetséget�, az õ képére teremtett emberek életét teszik lehetetlenné. Falak, falak, falak – az új évezred szégyenfoltjai?

Jerikó falai is ledõltek! De ki hajlandó ma megfújni a kürtöket?!

Gémes István