Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Megdöbbentő kép foglalkoztat napok óta: az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó között húzódó, 1200 kilométer hosszú, drótsövénnyel megerősített betonfal mindkét oldalán egy, a fal által kettévágott oltár. Mindkét felén tükörképszerűen úrvacsorai edények, szertartáskönyv; előttük szolgálattevő püspökök. Itt is, ott is istentisztelet folyik egyidejűleg. A falat egyszerű fakeresztek „díszítik” azok emlékére, akik életüket veszítették az őrök kereszttüzében, amikor – a tilalom ellenére – át akartak mászni. „Latinokról”, tehát latin-amerikaiakról van szó, akik az egyik oldalon nem tudnak megélni, a másikon pedig nem hagyják élni őket. Nemkívánatos személyek. Mégis, egy év alatt több mint egymillióan jutottak be az „ígéret földjére” – a fal ellenére.

Nem tudom egészen pontosan, hogy a ma idegenforgalmi látványosságnak számító, mintegy hétezer kilométer hosszú kínai nagy falat milyen védelmi célzattal építették, de embervilágunk, amely ma is állandóan betegesen megosztásra törekszik, úgy tűnik, nem bírja elviselni az életét falak nélkül. Jézus korában a leprásoknak huszonkét, fallal körülkerített palesztinai városba (és Jeruzsálembe) nem volt szabad belépniük. Zavarták volna a városképet…

Körülbelül ezzel egy időben Európát már kettévágta a rómaiak elhíresült limese, hogy megóvja a Pax Romanát a barbár germán törzsektől. Ám a barbárok mégis áthágták a falat, s Róma békéje is odaveszett.

Európa szívét a 20. században szupermodern, önkioldós tüzelésű fegyverekkel teletömött, háromezer kilométer hosszú fal vágta ketté, „vasfüggönyökkel” és drótsövényekkel kiegészítve. Országok, városok, falvak főutcáját vágta félbe, rokonokat, barátokat, sőt családokat szakítva el örökre egymástól. A kínai nagy fal ma is áll, mert az építők kései unokáinak kell a turisták valutája a „szocialista kapitalizmus” építésére. De a mi európai falaink milliókba kerültek, és milliónyi emberi áldozatot követeltek, majd sorra ledőltek. S hogy fogadkozott a közvélemény nagyobbik fele, hogy soha többé…!

Sokan el is hittük, hogy a modern emberiség végre kiverte a fejéből a falak építését. Óriásit tévedtünk megint! Hónapokkal ezelőtt láttuk esténként az egyre magasított falakat, amelyeket a spanyol hatóságok az afrikai nyomorúság Európába való beáramlása ellen emeltek – afrikai konklávéjukon. Miután az áthágási kísérlet sokak életébe került, még magasabbra húzták a falat, no és a média is elhallgatott. Talán ők is szégyellik, hogy a gazdag Európa így „védekezik” előbb a kolonializmus-, majd a terror-, éhség-, korrupció-, AIDS-verte „Lázár” ellen, aki a kapuja előtt fekszik…? Vajon tartós intézmény marad-e a „spanyolfal”?

Időről időre nagy nyilvánosságot kap a Közel-Keleten betontömbökből épített fal is. Építője magát kívánja védeni; aki ellen építi, abban meg forr a méreg, s haraggal, gyűlölettel, ellenállással, szabotázzsal tud csak reagálni – tehetetlenségében. Olajfaültetvényeket, virágzó kerteket vág ketté könyörtelenül, családokat szakít szét, keresztényeket akadályoz abban, hogy istentiszteletre járjanak. Kinek jó ez a monstrum? Tényleg védelmet jelent, vagy egyszerűen csak a „nemszeretem” szomszédot akarja teljesen kizárni?

Szinte észrevétlenül épült fel az Egyesült Államok és Mexikó közötti fal. Hivatalosan a törvényesség megőrzése érdekében, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen: az ország közel 300 millió lakosa közül ma már 35 millió a „latinó”; óriási többségük ezen a falon „csempészte be” magát, hiszen hivatalosan évenként legfeljebb ötezret engednek bevándorolni.

Micsoda megrázó és reménykeltő kép: a falak mindkét oldalán keresztények egyszerre tartanak istentiszteletet. Emlékeznek a halottakra, és emlékeztetik a hatalmasokat, hogy mennyire fölöslegesek ezek a falak, amelyek kettévágják az oltárt. Antikváltak ezek, és a történelem során még egy fal sem maradt meg arra a célra, amelyre építették. Vér tapadt mindig is hozzájuk, és mihaszna „bábeli tornyok”. Amazt Isten ellen építették, emezeket embertársaik ellen emelik azok, akiknek szívügye az emberek megosztása, elhatárolása, kizárása és egymás elleni kijátszása. De kérdés, hogy a mi falaink is nem Isten ellen épülnek-e, amikor az „egy vérből való nemzetséget�, az ő képére teremtett emberek életét teszik lehetetlenné. Falak, falak, falak – az új évezred szégyenfoltjai?

Jerikó falai is ledőltek! De ki hajlandó ma megfújni a kürtöket?!

Gémes István

::Nyomtatható változat::