Evangélikusok

Ha földrajzi elhelyezkedését tekintjük, akkor kerületünk a budai hegyektől a Zempléni-hegységen át Kárpátaljáig terjed. Természeti adottságaira jellemzőek a hazai viszonylatban magas hegyek. A Cserhát–Mátra–Bükk hármas hegykoszorú meghatározza a terület gazdasági, ipari és kereskedelmi lehetőségeit. Nagybörzsönyben és Recsken működött hazánk két aranybányája; sajnos az értékes kincs már a múlté. Szén- és lignitmezők gazdagították a területet; javarészt már kiaknázták a föld alól e fontos energiahordozókat is. Vas- és fémiparának, kohászatának főbb üzemei is becsukták a kapujukat. Ezért ezen a vidéken az országosnál magasabb a munkanélküliség.

Nem feledhetjük, hogy ezen a tájon három világhírű borvidék is található: a tokaji, az egri és a gyöngyös–mátraaljai. Kerületünk déli határán már az Alföld távoli horizontot kínáló sík vidéke találkozik a Gödöllői-dombsággal.

A terület történelmében gazdag múlt és sok szenvedés ölelkezik egymással. Buda törökellenes küzdelmei, Eger védőinek hősiessége, a Rákócziak bátor harcai, Kossuthnak a haza függetlenségéért való kiállása meghatározó az itt élők gondolkodásában és érzelemvilágában.

A múltban a kerület sorsa mindig egybekapcsolódott a Felvidék evangélikusságáéval. Miskolc és Nyíregyháza, Kassa, Késmárk és Eperjes együtt alkották az előző évszázadok evangélikusainak otthonát. Ezek voltak a kerület korábbi evangélikusainak szellemi bázisai; később kiegészültek Balassagyarmattal és Budával. Nagy múltú gimnáziumok, tanítóképzők és teológiai akadémia működtek említett városainkban.

Az Északi Egyházkerület elnevezés 1952 óta használatos; a zsinat ekkor alkotott a korábbi négy egyházkerület helyett kettőt. Ez a Soprontól Kölcséig terjedő, fél országot magába foglaló terület vált kisebbé, amikor egyházunk zsinata 2000-ben hosszú viták, heves küzdelem után kialakította a jelenlegi három kerületet, köztük az Északi Evangélikus Egyházkerületet is. Kerületünkben 72 gyülekezet, 94 lelkész, három gimnázium, négy óvoda, egy általános iskola, két középiskolai kollégium és kilenc szeretetintézmény működik. Gyülekezeteink hat egyházmegyében élnek. Sajátosságunk, hogy az egyházközségek 4/5-e száz kilométernél közelebb van az egyházkerület székhelyéhez.

Az írás címében zárójelbe tett „Dunáninneni” megjelölés arra utal, hogy kedves küldetésünknek és történelmi kötelességünknek tartjuk magyarhoni egyházunk két korábbi kerületének, az említett dunáninneni és a tiszai egyházkerületnek a múltbeli örökségét számon tartani és ápolni. Egyházunknak ez a területi része korábban hordozott értékeket, jelentős események színhelye volt egy-egy gyülekezet; igyekszünk megakadályozni, hogy ez feledésbe merüljön. Ugyanakkor kerületünknek karaktert és önazonosságot biztosít a történelmi folyamatosság hangsúlyozása. (Ugyanígy hordozhatja Nyugati Egyházkerületünk a Dunántúl, míg Déli Egyházkerületünk a korábbi bányai egyházkerület történelmi örökségét.)

Bár egyházkerületünkben három egyházközség kifejezetten német alapítású (Budavár, Iklad és Nagybörzsöny), német nyelven csak a külföldről érkezett testvérek részére hangzik az evangélium Budavárban.

A Nógrád, Észak- és Dél-Pest megyei egyházmegye gyülekezetei többségükben szlovák nyelvű híveink Felvidékről való idetelepítése révén jöttek létre a török hódoltság megszűnése után. Ám ma nyelvismeret hiányában már nincs igény rendszeres szlovák nyelvű istentiszteletekre. A nyíregyházi tirpákok Szarvas kirajzásai, eredetileg ők is a Felvidékről indultak. Korábban voltak háromnyelvű gyülekezeteink is (például Aszódon, Miskolcon), ma már azonban kizárólag magyar nyelven prédikálunk.

Különböző kegyességi hagyományok élnek – elsősorban vidéki – gyülekezeteinkben. A bibliás, énekelni szerető nógrádi hívek, a szlovák eredetű testvérek templomszeretete közismert. A lakosság városba költözése következtében e nemes evangélikus hagyományok több vidéki városban élő gyülekezetünk életében is fellelhetők. Kerületünk területén működik egyházunk egyetlen leányanyaotthona – Gödöllőn – és a legnagyobb szeretetotthon a főváros II. kerületében, Hűvösvölgyben.

Évente tartott lelkészevangélizációink és felügyelőtalálkozóink örömmel várt alkalmak és igen látogatottak. A piliscsabai missziói otthon sok lehetőséget kínál gyülekezeteinknek az elcsendesedésre.

Az elmúlt években új templomok épültek kerületünkben (Pásztó, Budaörs, Nyírtelek, Erdőkertes, Nyíregyháza-Emmaus, Encs, Békásmegyer–Csillaghegy, Budapest-Farkasrét, Budapest-Budahegyvidék), s új gyülekezetek kezdték el önálló szolgálatukat (Budaörs, Pesthidegkút, Piliscsaba). Nagyon reméljük, hogy ez a sor még tovább folytatódik Budakeszi, később Pásztó és Encs gyülekezeteivel.

Gyülekezeteink többsége nagy élni akarásról tesz tanúságot. Lelkészeink munkatársak toborzásával vonzó és új egyháztagokat hívogató szolgálatot végeznek. Az énekkarok tevékenysége istentiszteletet gazdagító, közösségformáló erő. A sokféle csoportmunka városi gyülekezeteinkben új lehetőségekre ad alkalmat. Ilyen például a nyugdíjas-bibliaóra, a baba-mama kör vagy a gyülekezetimunkás-képzés.

Több gyülekezetünk élénk kapcsolatot ápol egy-egy finn, német, szlovák, norvég, erdélyi és felvidéki magyar egyházközséggel. Szórványgyülekezeteink mindennapos harcot folytatnak életben maradásukért, városi eklézsiáink pedig elköltözött és újonnan érkező testvéreink felkutatásáért. Némelyek példás lelkigondozói szolgálata teszi lehetővé, hogy a cipszer, buléner, magyar, sváb és német, valamint szlovák kegyesség jól megférjen kerületünk egy-egy gyülekezetében, tudva, hogy az evangélium által maga Krisztus formálja egy hívő közösséggé a máshonnan indult, de ugyanazon cél felé tartó evangélikus testvéreinket. Kerületünk sajátossága, hogy jelentős görög katolikusság, nagy létszámú reformátusság és kuriózumként néhány ortodox gyülekezet is él benne. Evangélikusokként kitüntetett megbízatásunknak valljuk összetartozásunk sokféle jelének felmutatását. Meggyőződéssel valljuk a zsoltáros szavainak igazságát: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133,1.3)

Tanintézetekkel megáldott gyülekezeteink templomai hétről hétre megtelnek iskoláink diákjaival. Öröm végigpásztázni tekintetünkkel a jövendő nemzedék fiataljain. Nagy reménységgel hordozzuk őket imádságainkban. Jézus szava mindnyájunknak eligazító szó: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5)

D. Szebik Imre