Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ha földrajzi elhelyezkedését tekintjük, akkor kerületünk a budai hegyektõl a Zempléni-hegységen át Kárpátaljáig terjed. Természeti adottságaira jellemzõek a hazai viszonylatban magas hegyek. A Cserhát–Mátra–Bükk hármas hegykoszorú meghatározza a terület gazdasági, ipari és kereskedelmi lehetõségeit. Nagybörzsönyben és Recsken mûködött hazánk két aranybányája; sajnos az értékes kincs már a múlté. Szén- és lignitmezõk gazdagították a területet; javarészt már kiaknázták a föld alól e fontos energiahordozókat is. Vas- és fémiparának, kohászatának fõbb üzemei is becsukták a kapujukat. Ezért ezen a vidéken az országosnál magasabb a munkanélküliség.

Nem feledhetjük, hogy ezen a tájon három világhírû borvidék is található: a tokaji, az egri és a gyöngyös–mátraaljai. Kerületünk déli határán már az Alföld távoli horizontot kínáló sík vidéke találkozik a Gödöllõi-dombsággal.

A terület történelmében gazdag múlt és sok szenvedés ölelkezik egymással. Buda törökellenes küzdelmei, Eger védõinek hõsiessége, a Rákócziak bátor harcai, Kossuthnak a haza függetlenségéért való kiállása meghatározó az itt élõk gondolkodásában és érzelemvilágában.

A múltban a kerület sorsa mindig egybekapcsolódott a Felvidék evangélikusságáéval. Miskolc és Nyíregyháza, Kassa, Késmárk és Eperjes együtt alkották az elõzõ évszázadok evangélikusainak otthonát. Ezek voltak a kerület korábbi evangélikusainak szellemi bázisai; késõbb kiegészültek Balassagyarmattal és Budával. Nagy múltú gimnáziumok, tanítóképzõk és teológiai akadémia mûködtek említett városainkban.

Az Északi Egyházkerület elnevezés 1952 óta használatos; a zsinat ekkor alkotott a korábbi négy egyházkerület helyett kettõt. Ez a Soprontól Kölcséig terjedõ, fél országot magába foglaló terület vált kisebbé, amikor egyházunk zsinata 2000-ben hosszú viták, heves küzdelem után kialakította a jelenlegi három kerületet, köztük az Északi Evangélikus Egyházkerületet is. Kerületünkben 72 gyülekezet, 94 lelkész, három gimnázium, négy óvoda, egy általános iskola, két középiskolai kollégium és kilenc szeretetintézmény mûködik. Gyülekezeteink hat egyházmegyében élnek. Sajátosságunk, hogy az egyházközségek 4/5-e száz kilométernél közelebb van az egyházkerület székhelyéhez.

Az írás címében zárójelbe tett „Dunáninneni” megjelölés arra utal, hogy kedves küldetésünknek és történelmi kötelességünknek tartjuk magyarhoni egyházunk két korábbi kerületének, az említett dunáninneni és a tiszai egyházkerületnek a múltbeli örökségét számon tartani és ápolni. Egyházunknak ez a területi része korábban hordozott értékeket, jelentõs események színhelye volt egy-egy gyülekezet; igyekszünk megakadályozni, hogy ez feledésbe merüljön. Ugyanakkor kerületünknek karaktert és önazonosságot biztosít a történelmi folyamatosság hangsúlyozása. (Ugyanígy hordozhatja Nyugati Egyházkerületünk a Dunántúl, míg Déli Egyházkerületünk a korábbi bányai egyházkerület történelmi örökségét.)

Bár egyházkerületünkben három egyházközség kifejezetten német alapítású (Budavár, Iklad és Nagybörzsöny), német nyelven csak a külföldrõl érkezett testvérek részére hangzik az evangélium Budavárban.

A Nógrád, Észak- és Dél-Pest megyei egyházmegye gyülekezetei többségükben szlovák nyelvû híveink Felvidékrõl való idetelepítése révén jöttek létre a török hódoltság megszûnése után. Ám ma nyelvismeret hiányában már nincs igény rendszeres szlovák nyelvû istentiszteletekre. A nyíregyházi tirpákok Szarvas kirajzásai, eredetileg õk is a Felvidékrõl indultak. Korábban voltak háromnyelvû gyülekezeteink is (például Aszódon, Miskolcon), ma már azonban kizárólag magyar nyelven prédikálunk.

Különbözõ kegyességi hagyományok élnek – elsõsorban vidéki – gyülekezeteinkben. A bibliás, énekelni szeretõ nógrádi hívek, a szlovák eredetû testvérek templomszeretete közismert. A lakosság városba költözése következtében e nemes evangélikus hagyományok több vidéki városban élõ gyülekezetünk életében is fellelhetõk. Kerületünk területén mûködik egyházunk egyetlen leányanyaotthona – Gödöllõn – és a legnagyobb szeretetotthon a fõváros II. kerületében, Hûvösvölgyben.

Évente tartott lelkészevangélizációink és felügyelõtalálkozóink örömmel várt alkalmak és igen látogatottak. A piliscsabai missziói otthon sok lehetõséget kínál gyülekezeteinknek az elcsendesedésre.

Az elmúlt években új templomok épültek kerületünkben (Pásztó, Budaörs, Nyírtelek, Erdõkertes, Nyíregyháza-Emmaus, Encs, Békásmegyer–Csillaghegy, Budapest-Farkasrét, Budapest-Budahegyvidék), s új gyülekezetek kezdték el önálló szolgálatukat (Budaörs, Pesthidegkút, Piliscsaba). Nagyon reméljük, hogy ez a sor még tovább folytatódik Budakeszi, késõbb Pásztó és Encs gyülekezeteivel.

Gyülekezeteink többsége nagy élni akarásról tesz tanúságot. Lelkészeink munkatársak toborzásával vonzó és új egyháztagokat hívogató szolgálatot végeznek. Az énekkarok tevékenysége istentiszteletet gazdagító, közösségformáló erõ. A sokféle csoportmunka városi gyülekezeteinkben új lehetõségekre ad alkalmat. Ilyen például a nyugdíjas-bibliaóra, a baba-mama kör vagy a gyülekezetimunkás-képzés.

Több gyülekezetünk élénk kapcsolatot ápol egy-egy finn, német, szlovák, norvég, erdélyi és felvidéki magyar egyházközséggel. Szórványgyülekezeteink mindennapos harcot folytatnak életben maradásukért, városi eklézsiáink pedig elköltözött és újonnan érkezõ testvéreink felkutatásáért. Némelyek példás lelkigondozói szolgálata teszi lehetõvé, hogy a cipszer, buléner, magyar, sváb és német, valamint szlovák kegyesség jól megférjen kerületünk egy-egy gyülekezetében, tudva, hogy az evangélium által maga Krisztus formálja egy hívõ közösséggé a máshonnan indult, de ugyanazon cél felé tartó evangélikus testvéreinket. Kerületünk sajátossága, hogy jelentõs görög katolikusság, nagy létszámú reformátusság és kuriózumként néhány ortodox gyülekezet is él benne. Evangélikusokként kitüntetett megbízatásunknak valljuk összetartozásunk sokféle jelének felmutatását. Meggyõzõdéssel valljuk a zsoltáros szavainak igazságát: „Ó, mily szép és mily gyönyörûséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133,1.3)

Tanintézetekkel megáldott gyülekezeteink templomai hétrõl hétre megtelnek iskoláink diákjaival. Öröm végigpásztázni tekintetünkkel a jövendõ nemzedék fiataljain. Nagy reménységgel hordozzuk õket imádságainkban. Jézus szava mindnyájunknak eligazító szó: „Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: aki énbennem marad, és én õbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5)

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::