evél&levél

Hosszú évek után újra szeretetvendégségre gyülekezett össze a három valamikor nagy és erős, de mostanra már megfogyatkozott gyülekezet, Ambrózfalva, Pitvaros és Csanádalberti közössége az ökumenikus imahét záró istentiszteletének keretében. A reménységtől megfosztott gyülekezetekben talán meghallgatásra talált a sok imádság.

A vendéglátók Ambrózfalván örömmel készülődtek. Újra előkerültek a rég nem használt asztalok, edények. Az asszonyok rengeteg süteményt hoztak, bízva abban, hogy mind el fog fogyni. Valóban kicsinek bizonyult a gyülekezeti ház. Külön gazdagította az istentiszteletet az óvodás és iskolás hittanos gyermekek és két idős testvér énekszolgálata. Ez önmagában nagyon sok helyen nem újdonság, de nálunk a régi idők feledésbe merülő emlékeit idézte sokakban.

Sajnos a választói névjegyzékben szereplők többsége idős, ennek ellenére örömteli életjelek tapasztalhatók. Figyelemre méltó a temetések és a keresztelők aránya az elmúlt esztendőben (tíz temetés, hat keresztelő és hat felnőttkonfirmáció).

Istennek legyen hála, hogy nemcsak ezen a különleges alkalmon bizonyult kicsinek a terem, hanem több más istentiszteleten is. Mindegyikhez a gyermekek szolgálata kötődött. A tanévnyitó istentisztetek, a karácsonyi betlehemes játékok alkalmával – melyeket kivittünk a templom falain kívülre, az Öregek Napközi Otthonába és a községi művelődési házba is – áldott szolgálatot végeztek a gyermekek. Az alapot a telekgerendási nyári gyermektábor adta; a tábor résztvevői (képünkön) – élményeiket másokkal megosztva – új hittanosokat hoztak magukkal szeptemberben.

Móra Ferenc írja: „A mennyek országának vannak olyan titkai, amiket csak a kisgyermekek ismernek, akik még közel vannak az éghez…” Szolgálatuk gyülekezeteinket építi, hiszen behozzák magukkal a templomba a hozzátartozóikat is. Így ezek az igazi misszió alkalmai – életjelek.

Vati Zsuzsanna lelkész (Ambrózfalva)