Napról napra

A béke és a bizalom erőt adna nektek! Ézs 30,15 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 1Pt 5,7 (Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 51) A megdicsőülés hegyén Jézus – három tanítványa jelenlétében – néhány pillanatra elváltozott (transfiguratio), és emberi testében, látható módon Istennek mutatkozott. Azt akarta, hogy emlékezzenek erre, amikor majd szenvedni és meghalni látják, és ne veszítsék el békességüket. Hogy bízzanak benne akkor is, amikor erőtlennek mutatkozik ellenségeivel szemben, és átadja magát a halálnak. Értsék meg, és merítsenek erőt abból, hogy mindezt az isteni terv részeként kell elszenvednie, és nem azért, mintha a gonosz vagy a halál nála hatalmasabb lenne. Mi is ezért vethetjük rá minden gondunkat, a legvégsőt is: tudva, hogy ő nemcsak életünknek, de eljövendő halálunknak is Ura, és neki halálunk óráján is gondja lesz ránk.

Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. Zsolt 119,81 (1Jn 2,5; 2Kor 3,/9–11/12–18; Bír 4,1–24) Emberi értékrendünk szerint a cselekvés mindig célravezetőbb a segítségre való várakozásnál. Tudja ezt a zsoltáros is, de mégsem enged a kísértésnek, hogy a maga erejével próbáljon megszabadulni a bűn és a halál fogságából. Egyedül Istentől várja a szabadítást, és az ő igéjében reménykedik, melyben megígérte, hogy el fog jönni, és véghez fogja vinni szabadító (megváltó) művét.

Az Úr ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, hogy haragszol?! Jón 4,4 (1Thessz 5,9; Jn 1,43–51; Bír 5,1–31) Isten ezt tőlünk is mindig megkérdezi, valahányszor úgy érezzük, hogy az ő gondviselő szeretete hibázott, és méltánytalanul ért baj akár bennünket, akár valaki mást, aki közel áll hozzánk, akit szeretünk. Meg kell értenünk, hogy ha Isten igazságosságát kétségbe vonjuk, akkor nemcsak hogy nincs igazunk, de mi magunk sem lehetünk igazak. A mi igazságunk épp abban mutatkozik meg, ha olyankor ragaszkodunk Isten igazságosságához, amikor a velünk és körülöttünk zajló eseményekben értelmünk nem tudja belátni.

Amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. Zsolt 33,9 (Jn 1,1–3; Jn 3,31–36; Bír 6,1–10) Ne legyünk csalódottak, ha nem teljesül, amit Istentől anélkül várunk, hogy ő megígérte volna! Amit viszont megígért, az a maga idejében akkor is maradéktalanul teljesül, ha értelmünk lehetetlennek látja. Amit megparancsolt, az a rendelt időben akkor is előáll, ha „a világ minden ördöge” összefog, hogy megakadályozza.

Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel. 2Móz 14,21 (Mk 16,20; Jel 1/1–2/3–8; Bír 6,11–24) A Vörös-tengeren való átkeléskor Isten látványos jellel bizonyította, hogy Ura a szélnek, a víznek és minden elemnek. A népnek a szeme láttára végbement hatalmas jelek ellenére is hamar elfogyott a hite és az Istenbe vetett bizalma. Jézus azért küldte el az Atyától a Szentlelket, hogy jelek és csodák híján is hinni tanítson bennünket. Mert „boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29).

Az én igém nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. Ézs 55,11 (Jn 1,12; Jn 8,12–20; Bír 6,25–32) A hitre jutás és a megtérés soha nem a mi művünk, hanem Isten viszi végbe rajtunk és bennünk élő és ható igéje által, melyben mindig ő maga van jelen és munkálkodik.

A többi nép is csatlakozik majd az Úrhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek. Zak 2,15 (Róm 4,18; 4Móz 6,22–27; Bír 6,33–40) A próféta jövendölése mindenekelőtt arra az időre vonatkozik, amikor Isten a babiloni fogságból megszabadítja és hazavezeti népét. A hetven esztendő elteltével ez a szabadulás be is következett, de a prófécia csak részlegesen teljesült: sok idegen csatlakozott Isten népéhez, és hitét is követte, a világ népei mégsem csatlakoztak. Jézus tanítványi közösségének küldetésével a népek megtérése új lendületet vett, de a beteljesedés még mindig nem jött el. Lelki értelemben Isten újszövetségi népe is „babiloni fogságának” idejét éli – nem külső hatalmaknak, hanem saját bűneinek a halálos csapdájában vergődve. Isten azonban hűséges, és el fogja hozni a szabadulást, újra megtisztítja, megeleveníti egyházát, és minden nép számára vonzóvá teszi. Akkor fog a zakariási prófécia maradéktalanul beteljesedni.

Véghelyi Antal