Keresztutak

Tudósítónk jelenti Porto Alegréből

A fenti dallamos portugál mondatban summázta az Egyházak Világtanácsa (EVT) 9. nagygyűlésének lényegét főtitkári jelentésében Samuel Kobia kenyai metodista lelkész. Az EVT Központi Bizottságának moderátora, az örmény származású ortodox egyházi vezető, Aram ünnepélyes megnyitójában spirituális eseményként definiálta a közel négyezer résztvevőt vonzó ökumenikus világtalálkozót. Mit jelentenek valójában ezek a sokat ígérő mondatok? Erre próbál választ adni a helyszíni tudósító, a nagygyűlésen leggyakrabban hallható három kifejezés köré gyűjtve személyes élményeit.

Spiritualitás. A talán már túl sokat idézett és így kissé megkopott, megüresedett divatszó friss tartalommal telítődik a brazil város katolikus egyetemén rendezett találkozón, melynek már a mottója is egy tömör imádság: „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!” Mindezt sokatmondóan szemlélteti a nagygyűlés logója, amelynek igen gazdag, szimbolikus üzenete színesben érvényesül igazán. Aki teheti, nézze meg az interneten, az EVT honlapján: www.wcc-assembly.info.

A színek különben is elementáris élményt jelentenek a fekete-fehér-szürke európai télből átrepülve a varázslatos színorgiában pompázó brazil nyárba. De még az egyetemi campus édenkertet idéző parkjánál is gazdagabb a résztvevők bőrének és ruházatának színskálája. Itt bizony naponként megtapasztalhatjuk, hogy a kereszténység mennyire sokszínű, globális valóság a szó konkrét és átvitt, fizikai és spirituális értelmében. Ez tükröződik a reggeli és esti áhítatok, közös imádságok minden képzeletet felülmúló kreativitásában, formai és tartalmi, liturgikus és teológiai fantáziagazdagságában.

Valóban naponkénti spirituális esemény részesei lehetnek a jelenlévők, akiket Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök szellemes angol szójátékkal így jellemzett: nem „global players”, azaz globális játékosok, hanem „global prayers”, azaz globális imádkozók közössége.

Konszenzus. Amint ezt lapunk előző számában jeleztem, reálisnak tűnt a félelem, hogy a Dél Keresztje alatt tartandó nagygyűlést beárnyékolja majd az északi és a déli félteke ellentéte. Az is nyílt titok, hogy az előző években komoly teológiai feszültségek terhelték meg az EVT tagegyházainak együttműködését. Különösen is az ortodox–protestáns viszony éleződött ki, még a közös istentisztelet lehetősége is megkérdőjeleződött…

Így nem csoda, hogy az úgynevezett „konszenzusmodell” lett a Porto Alegre-i nagygyűlés egyik kulcsszava, szinte varázsigéje. Szemben a parlamenti demokráciával, ahol a szavazások végén győztesek és vesztesek maradnak a küzdőtéren, ebben az új tanácskozási és döntés-előkészítő rendben narancs-, illetve kék színű szavazócédulák felmutatásával lehet jelezni a konszenzus mértékét. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a vitás kérdésekben kisebbségbe kerülők is kifejthessék érveiket, és egymásra figyelve minél teljesebb konszenzus alakulhasson ki. Még a jövő titka, hogy ez az időigényes kísérlet mennyire válik be. De máris érezhetően oldódni látszanak a korábbi feszültségek. Ennek jeleként a nyitó istentiszteleten Anasztasziosz ortodox érsek prédikált, aki Tiranából, az egykor ateistának kikiáltott Albánia fővárosából érkezett.

Az ortodox egyházzal kapcsolatban személyes élményem is akadt: több mint harmincöt (!) év után újra találkozhattam finn barátommal, aki annak idején ösztöndíjasként tanult Evangélikus Teológiai Akadémiánkon. Azóta sok minden megváltozott: Risto, az akkor elsőéves nyíregyházi teológushallgató ma Ambrosius néven Helsinki ortodox metropolitája. Hamar megtaláltuk a konszenzust, hiszen Risto ma is remekül beszél magyarul, sőt mi több, rendszeres olvasója az Evangélikus Életnek…

Transzformáció. Bár időnként szinte hamisítatlan brazil karneváli hangulat jellemzi az „élet ünnepét” Porto Alegrében, a nagygyűlés résztvevői komoly előadásokon, bibliakörökön, tematikus megbeszéléseken szembesülnek életünk mindennapos nyomorúságaival: erőszak, gazdasági igazságtalanság, ökológiai krízis, vallási fanatizmus… Közös a felismerés: a legtöbb válság gyökere döntően spirituális jellegű torzulás, hiánybetegség.

Amint a mottó is figyelmeztet: számtalan sebből vérző, beteg világunknak igazi transzformációra, átformálódásra, átalakulásra van szüksége, melyben Isten gyógyító kegyelmének eszközei lehetnek az ugyancsak kegyelemből élő, egymással megbékélt keresztény egyházak. De ehhez szükséges az egész ökumenikus mozgalom átformálódása, ahogy a szakemberek komputernyelven megfogalmazzák: „rekonfigurációja”.

Mindez pedig feltételezi az egyes tagegyházaknak és a bennük élőknek a megújulásra – bibliai kifejezéssel: a megtérésre – való készségét. A már idézett EVT-moderátor szavaival élve: „Nem formálhatjuk át addig a világot, amíg mi magunk nem formálódunk át!”

Gáncs Péter