Napról napra

Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Ézs 63,15a (Jn 9,2–3; Mk 8,31–38; 1Kor 13,1–13; Zsolt 76) Isten a mi Atyánk! – Ezzel a közeli kapcsolattal, erre a kapcsolatra számítva érdemes napunkat kezdeni és befejezni. Hiszen az Atya féltőn szereti gyermekét, nem engedi pusztulásba vinni, irgalomból és szeretetből százszor és százszor megbocsát neki. Csak vegyük észre áldását mindennap a körülöttünk lévők szeretetéből, türelméből, alázatából, és megtaláljuk az Atya féltő szeretetét.

Az igaz olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Zsolt 1,3 (Jn 15,8; Lk 13,31–35; Bír 16,4–22) A kép teljes megértéséhez szükséges ismernünk Palesztina éghajlati viszonyait. A nyár, az égető napsütés beköszöntével csak a mélyen meggyökerezett és folyamatosan táplált fának van esélye arra, hogy gyümölcsöt teremjen. Az igaz olyan lesz! Vajon a mi életünk is mélyen Isten igéjében gyökerező, erejét onnan merítő, ezekre a gyökerekre támaszkodó, naponta az igéből, az élet vizéből táplálkozó, gyümölcstermő élet? Csak az Atya napi áldásával lesz termékeny, „ehető gyümölcsöt” termő az életünk.

Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik! Zsolt 84,13 (Jn 4,49–51; Lk 5,33–39; Bír 16,23–31) A zsoltáros Isten templomának közelségét áhítja. Hitvallást tesz arról, hogy egyetlen nap is boldogabb e falak közt, mint nélküle bármennyi. Számunkra ez a templom az Úr Jézussal való közösséget jelenti. Krisztus közössége a templom, illetve az egyház közössége. Boldog ember az, aki ebben a közösségben járva, az ott hangzó élő ige által bízik Istenben, az Atyában!

Ezt mondta Jákób a háza népének: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! 1Móz 35,2 (Jn 11,55; Mt 6,16–21; Jn 11,1–10) Felhívás a bűnbánatra! Jákób bételi útja szimbolizálja a bűnbánatra igyekvő embernek az igaz istentiszteletre való készülését. Mindent, ami a régi életével köti össze, le kell vetnie. Mindent, amit bűnben szerzett, ami nem engedi odafigyelni Istenre. Amuletteket, bűvös erővel bíró tárgyakat… Az igaz istentiszteletre való készülés teljes bűnbánatra hív minket is. Távolítsunk el Isten segítségével mindent, ami nem enged közel bennünket az Atyához.

Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. Péld 8,13a (1Thessz 5,15; Zak 7,2–13; Jn 11,11–19) A bölcsesség mindennél nagyobb kincs. „A bölcsesség kezdete az Úr félelme”, az Úr félelme az Isten szeretete. (Zsolt 111,10a) Mert az Istentől kapott bölcsesség jó tanácsadó, segítséget nyújt a bajban, azonos azzal, ami az Úr akarata, erőt ad a küzdelemben és a hatalomgyakorlásban, mértéket az ítélkezésben. Az Atya bölcsessége tiszta látást ad hétköznapi döntéseinkhez, viselkedésünkhöz, jó keresztény életvitelünkhöz.

Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Zsolt 139,1–2 (Mt 6,6; Jn 8,21–30; Jn 11,20–27) Isten mindenütt jelen van. Ismeri minden rezdülésünket. Nemcsak mint Teremtőnk, hanem mint Urunk és mint Atyánk is. Látja bennünk azt az érdeklődést is, amelyet csak nagyon sok gátlás levetkőzése nyomán tudunk megfogalmazni. Ő is azt szeretné nekünk adni, amit mi kívánunk magunknak: boldog, kiegyensúlyozott, értéktermő életet. Merjünk odafordulni hozzá, merjük őt imádságban segítségül hívni! Ám ne csak akkor, ha bajban vagyunk, hanem akkor is, amikor úgy érezzük: minden rendben. „Uram, vizsgálj meg, hiszen ismersz engem!”

Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk ma az Úrtól. Józs 22,29 (Jn 15,5; Dán 5,1–7.17–30; Jn 11,28–44) Tartsuk tiszteletben atyáink hitét, alapos hitvallásos egyházi szokásait, tiszta, megtartó személyes kapcsolatait. Tisztítsuk meg mindennapjainkat a rárakódó szennytől, az új, romboló gondolatoktól, melyek lényegtelen dolgokat emelnek fontossá, melyek istentelen életet akarnak istenessé tenni. Forduljunk az Úr, az Atya felé személyesen, családunkkal, gyülekezeti közösségeinkkel, egyházunkkal együtt.

Szpisák Attila