Evangélikusok

A hollandiai Dorcas Segélyszervezet huszonöt kamionból álló konvojt indított útjára tavaly december 6-án, hogy a nehéz körülmények között élõ kelet-európai emberekhez még karácsony elõtt eljusson huszonegyezer élelmiszercsomag. A nem mindennapi segélyakcióval egyidejûleg megpróbáltak bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe mint a „segélycsomagokat szállító legnagyobb konvoj”. A rekord elérésének a feltétele többek között az volt, hogy a kamionok megpakolva legalább öt tonnát nyomjanak, illetve hogy a köztük lévõ követési távolság ne legyen több tíz méternél. A rekordkísérletet is siker koronázta; a Dorcas-konvoj-akció méltó lezárása volt a huszonöt éves szervezet jubileumi évének. A holland Dirk Jan Groot alapította intézmény hazánkban is már tizenöt éve szolgál, bázisa Debrecenben van. Fodor Gusztáv református lelkésszel, a Dorcas magyarországi igazgatójával a múltat felelevenítve beszélgettem a jelenrõl.

– Hogyan jött létre a Dorcas, és hazánkban mióta mûködik adománygyûjtõ szervezetként?

– 1980 elõtt a Dorcas egy keresztény emberjogi szervezet volt. Tagjai olyan emberekért tüntettek a világ számos pontján, akiket a hitük miatt tartottak fogságban. A szervezet egyik vezetõjének, Dirk Jan Grootnak a figyelme egyre inkább Kelet-Európa felé fordult. Egyfajta mozgalom indult, amelynek keretében például Bibliákat csempésztek be Magyarországra és a környezõ országokba is. Dirk Jan Groot azonban látta, hogy olyan nagymértékû a szegénység ezekben az országokban, hogy a Biblia mellett különbözõ adományokra is égetõ szükség van. A humanitárius mozgalomból nõtt ki és alakult meg 1980-ban a Dorcas Segélyszervezet. A központja a hollandiai Andijkben található.

A Dorcas Magyarországon 1990 óta van jelen. 1990 és 1995 között hazánk is támogatott ország volt, tíz éve azonban már adománygyûjtõ szervezetként mûködünk. Úgy gondolom, hogy ebben a rohanó és önzõ világban a Dorcas olyan, mint egy világító õrtorony. Naponta megtapasztaljuk annak az örömét, hogy „jobb adni, mint kapni”. Ha egyre több ember ráébred az adakozás örömére, akkor nagyon nagy dolgokat tudunk véghezvinni.

– Ma huszonegy országban mûködnek Dorcas-szervezetek, és százhúsz segélyterv végrehajtásán dolgoznak a világ minden táján. A jelenleg Erdélyben és Kárpátalján zajló „fogadjon örökbe egy nagymamát” program mit takar?

– Világszerte nõ az idõs rászorulók száma, viszont a segélyszervezetek többsége elhanyagolja a támogatásukat. Felméréseink szerint a kárpátaljai és az erdélyi nyugdíjasok nagy hányada nap mint nap küzd a megalázóan alacsony nyugdíjakkal, a magas inflációval, a betegségekkel, az élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal, az özvegységgel. Ezekbõl a problémákból egyenesen következik az elesettség, a fölöslegesség és a magányosság érzése.

Természetesen itt nem szó szerinti örökbefogadásról van szó. A támogatók rendszeres anyagi támogatása egyfajta anyagi felelõsségvállalást jelent a támogatott idõs emberekért. Ha egy támogató havonta háromezer forintot fizet be, akkor az „örökbe fogadottnak” még egy támogatót találunk, így az idõs ember havonta kettejüktõl kap hatezer forintot. Az örökbefogadó természetesen hatezer forintot is befizethet, így egymaga fog segíteni egy rászorulót. A Dorcas Segélyszervezet ötven napon belül minden támogatónak elküldi az „örökbe fogadott” fényképét, adatait, így a támogatók és a támogatottak között igény szerint személyes kapcsolat is kialakulhat. A támogatott elhalálozásakor egy hónapon belül jelentést küldünk támogatójának.

– Milyen szempontok alapján választják ki a támogatottakat?

– Az „örökbe fogadhatókat” – férfiakat és nõket egyaránt – nagyon szigorú kritériumok alapján válogatjuk ki, nehogy olyanok kerüljenek be a programba, akik nem szorulnak rá a támogatásra. A támogatottak legtöbb esetben egyedülállók, nincs egészséges gyermekük, özvegyek, betegek, a nyugdíjuk nem nagyobb ötezer magyar forintnak megfelelõ öszszegnél. A támogatandókat tehát a szociális helyzetük, nem pedig a vallási hovatartozásuk alapján választjuk ki. Többségük 55 évesnél idõsebb.

– Milyen módon jut el az egyes támogatók által befizetett összeg az örökbe fogadott idõs emberhez?

– A helyi partneren keresztül, valamilyen szolgáltatásként vagy tárgyi adományként. A helyi közösség szociális munkásai kéthetente vagy havonta felkeresik a támogatottakat, alapvetõ élelmiszereket, gyógyszert, mosószert, tisztálkodási eszközöket, ruhát, cipõt, téli takarókat és egyebeket, illetve készpénzt visznek nekik. Közremûködnek továbbá az adományok célba juttatásában a gyülekezetek diakóniai szolgálatai is, amelyek talán éppen a programnak köszönhetõen indultak újra virágzásnak.

Kovács Abigail Ida