A vasárnap igéje

BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA (LAETARE) – Gal 4,21–31

Ábrahámnak két fia született: Izmael és Izsák. Izmael az akkori családi, társadalmi rend szerint jött a világra: a családfő és a háza népéhez tartozó szolgáló között – a meddő feleség beleegyezésével – létrejött testi kapcsolatból származott. Születésénél az öröklés rendje játszotta a főszerepet. Fogantatása szükségmegoldás volt arra az esetre, ha a feleség, Sára később sem hozna világra utódot. Isten terve szempontjából Izmael csupán test szerint, testi vágyból született, szolgaságra.

Izsák helyzete más. Izsák fogantatásában Istené a főszerep. Ő Ábrahám Isten iránt érzett „szerelmének”, szeretetének gyümölcse. Izsák – aki egy meddő édesanya szíve alatt kelt életre – szabadságból szabadságra született. Isten ígérete és terve valóságosabb volt Sára meddőségénél. Mert mindaz, amit Isten eltervez, fölülírja az emberi gondolkodás logikáját.

Hasonló történik, amikor meddő életű emberek térnek meg, és lesznek hívőkké, vagy amikor meddő életű közösségek kelnek életre, és válnak örömmel szolgáló gyülekezetté. A meddő életű egyház is csak Istenre figyelve képes újjászületni. Minél több sivár és terméketlen életben válik Jézus valósággá, és lel otthonra a „személyes transzcendens”, annál nagyobb esélye van az egyháznak arra, hogy meghatározóvá legyen a társadalom mindennapi életében.

Ahogyan Pál apostol életében a Krisztussal való találkozás nyomán végbement változás gyülekezeteket, hitüket gyakorló keresztény közösségeket hívott létre, ahogyan Luther „toronyszobaélménye” a kor egyetemes egyháza által elhomályosított, deformált istenkeresésből tiszta és jézusi tanításra lelt reformációt indított el, úgy győzhet ma is a lélek szerint való. Sára lélek szerint kapott ígéretet. Test szerint meddősége miatt megbélyegzett asszony volt; remény nélkül, tehetetlenül, a kor társadalmának súlyos megítélésétől szenvedett. De Istennek erre az asszonyra volt szüksége. Ezt az asszonyt választotta, hogy az Ábrahámnak tett ígéret teljesüljön.

Ahogy Ábrahám hitének gyümölcse Izsák lehetett, úgy lehetünk mi is az ígéret gyermekei. Isten megígérte Fiát, s elküldte őt. Szeretetből. Eszembe jut az az ébredési ének, amelynek első sorai így hangoznak: „Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok / Most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.” Ábrahám és Izsák sem tett mást. Csak engedték, hogy szeresse őket az Isten. Istennek nem esik nehezére olyat ígérni, olyat tenni, ami a lényéből fakad.

Mindenki azt tudja adni, ami benne van, ami a személyét meghatározza. Isten a szeretet. Ő ezt tudja adni. Nemcsak Sárának és Ábrahámnak, hanem mindenkinek. Szeretetének egyik megjelenési formája az ígéret. Mindent ígér, ami a Bibliában az örök élet említésekor kinyilatkoztatásként szerepel. Megígéri a bűnösök, gőgösök, istentelenek, pogányok elítélését, létük mennyországon kívüli folytatását. Megígéri a bűnösök megbüntetését, a világ fiainak végső magukra maradását.

De ígéretet tesz arra is, hogy mindenki, aki Isten közelében éli életét, Isten országának gyermeke. Megígéri, hogy a meddő élet vele együtt életes élet lehet. Megígéri, hogyha vele együtt meghalunk a bűnnek, vele együtt élni is fogunk. Megígéri, hogy aki Jézust vallja Urának, és ezáltal élete megváltozik, annak örök élete lesz, és színről színre látja majd az Atyát. Pál apostol tollával üzeni és ígéri, hogy akiben Isten Lelke van, azok tudnak majd igazán szeretni. Akit ő formál, akit ő megajándékoz, abban lakozik a szeretet.

Isten megígéri, hogy ha őt magát nem egy mese, nem egy régi, poros történet főszereplőjének tekintjük, és nem csupán teológiai igazságnak, hanem élet, zsigeri valóság a számunkra, akkor örökösei és országának polgárai leszünk. Ennek előszobája lehet minden hely és minden helyzet, ahol Isten van közöttünk, bennünk. Megígéri, hogy benne szabadok lehetünk. Erre a szabadságra születtünk, ebben a reménységben lehetünk jelen a teremtett világban – otthon.

Horváth-Hegyi Olivér