Keresztutak
Három püspök – három téma
Egyházi vezetők beszélgetésével kezdődtek a keresztény egyetemi napok
Érdekes és aktuális kérdésekre keresték a választ a három keresztény felekezet képviselői a csillagászati tavasz kezdetének délutánján. A beszélgetőpartnerek Magyarországról, a kereszténység jövőjéről és az ökumenéről fogalmazták meg gondolataikat.
Első kérdésével a moderátor hazánk „lelkiállapota” felől tudakozódott. A püspökök egyetértettek abban, hogy nagy a baj. A probléma gyökerét Veres András az istennélküliségben látta. Gáncs Péter kiemelte: a társadalom hogylétét erőteljesen meghatározza, hogy az embereknek van-e kedvük élni, Szabó István pedig azt hangsúlyozta, hogy a politikai elit olyan törvényeket hoz, amelyekkel csak fokozza a romlást.
A beszélgetés természetesen nem állt meg a diagnózis felállításánál. Mi lehet a megoldás? Hogyan szólíthatnák meg az egyházak a „világi” többséget? – hangzott a következő kérdés. A katolikus püspök utalt felekezetének Krisztust hirdetjük mindenkinek! feliratú plakátjaira, amelyekkel a misszió szükségességére kívánják felhívni a figyelmet egy olyan világban, ahol lényegében ideológiai és kultúrharc folyik a kereszténység ellen.
„Az egyház ne csak várja, hogy meghallgassák, hanem ő maga is legyen kész arra, hogy másokat is meghallgasson” – hangsúlyozta Gáncs Péter, hozzátéve, hogy a „kisebbségi létben” élő egyház akkor van veszélyben, ha rossz sóvá válva megízetlenül.
A református püspök felszólalásában kitért a médiára is, hangsúlyozva, hogy az egyháznak meg kell tanulnia: az egyház valósága nem keverhető össze a médiában való megjelenés valóságával.
Az utolsó téma az ökumené volt. A mindennapokban a pozitív példát a vegyes házasságok jelentik – hangzott el az első hozzászóló, Szabó István részéről. A „magasabb szintű, hivatalos” ökumenéről ugyanő mindössze csupán ennyit mondott: „A jelenlegi kormányzati politika olyan egységet teremtett, amelyen én is csodálkozom…”
„A keresztény egység már adott, csak fel kell fedeznünk, meg kell élnünk. Az a kérdés – mondotta Gáncs Péter –, hogy tudunk-e tanulni egymástól, tudunk-e együtt ünnepelni, közösen úrvacsorázni.” „Imádkozni már együtt imádkozunk, és az igazi eredmények így születnek” – tette hozzá Veres András.
A vendégek véleménye szerint az ökumené mai helyzetén – túl a személyes kapcsolatok erősítésén – egy közös bibliafordítás is tovább javíthatna.
GaZsu