Evangélikusok

„Te azért a munkának terhét hordozd, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” (2Tim 2,3; Károli-fordítás)

Csaba József evangélikus pedagógus száz esztendővel ezelőtt, 1906. április 11-én született Makón. Elemi iskoláit is ott végezte. Édesapját kétéves korában elvesztette; hiánya rányomta bélyegét egész életére. Édesanyja nagy szegénységben nevelte fel három gyermekét, de Józsefet is taníttatta, aki a budapesti Madách Imre Gimnáziumban abszolvált érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be, majd rövid idő múlva bölcsészhallgató lett. (Tanára volt – többek között – dr. Hóman Bálint, dr. Szekfű Gyula, dr. Cholnoky Jenő, dr. Négyesi László.) Nyolc félévet hallgatott magyar nyelv és irodalomból; földrajzból, történelemből és angol nyelvből diplomát szerzett.

Tökéletes angoltudásához hozzásegítették a külföldi ösztöndíjak: 1931–32-ben Toronto (Kanada), illetőleg Cleveland és Springfield (USA) városában tanulhatott, 1936-ban, 1939-ben, majd 1947-ben pedig állami ösztöndíjjal Angliában folytathatott pedagógiai tanulmányokat. De az angolon kívül beszélt németül és franciául is; a Művelődési Minisztérium jóváhagyásával még 1957-ben is lehetősége nyílt nyelvtanulás céljából Svájcba látogatni. Az egyetem elvégzése után családi nevét Zeitlerről Csabára magyarosította.

1. szeptember 1-jétől folyamatosan teljesített tanári szolgálatot. Az 1933/34-es tanévben a nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban működött helyettes tanári minőségben. Iskolai és iskolán kívüli munkájával kiérdemelte kartársai és feljebbvalói megbecsülését. Munkája alapján szakavatott, tárgyait szerető, lelkiismeretes tanárnak bizonyult. Az intézetben külön angolnyelv-tanfolyamot szervezett az önként jelentkezők számára.
2. és 1947 között a soproni evangélikus líceum rendes tanára volt. A líceum tanári kara és diáksága sikeresen vette fel a küzdelmet a nemzetiszocialista ideológiával szemben. Az „ellenállás” egyik fontos szócsöve volt a Csaba József által szerkesztett, Nyugati Őrszem című újság, amely a Márciusi Front és a népi írók, elsősorban Németh László programja mellett állt ki. Veres Péter, Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Sinka István, Kodolányi János, Féja Géza és mások kaptak meghívást a Soproni Fiatalok által rendezett irodalmi estekre. A mozgalom emlékkönyvébe Móricz Zsigmond írt először „izenetet” 1940-ben.

Hetvenedik születésnapján Csaba József a népi kollégiumok szervezésében végzett munkájáért miniszteri elismerésben részesült.

1947-től 1952-ig, az iskola államosításáig a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára volt. 1952-ben a Fővárosi Tanács a X. kerületi Leövey Klára Közgazdasági Technikumba helyezte át, a tanév második felében azonban átkerült az I. László Gimnáziumba. 1965-ben meghívást kapott a Nebraskai Egyetemre, Lincolnba (USA). Vendégprofesszorként előadás-sorozatot tartott a kelet-európai népek történelméről, kulturális értékeiről, a világban elfoglalt helyünkről.

Anyagi megfontolások a gimnáziumi katedra elhagyására késztették; a Malévtől ment nyugdíjba, ahol pilótákat oktatott angol nyelvre. Nyugdíjas éveit is aktívan töltötte: fordított, tanított. Szeretett felesége halála után azonban egészségi állapota rohamosan hanyatlani kezdett. Még megérhette, hogy volt iskolája, a „Fasor” újra evangélikus gimnázium lett, de a soproni líceum újjászületésekor már nem volt közöttünk. 1990. augusztus 5-én halt meg Budapesten.

Részlet ars poeticájából: „Ha dolgunkat elvégeztük, vesszük a kalapunkat, köszönünk, elmegyünk, és átadjuk helyünket a feltörekvő ifjúságnak. Az élet megy tovább, egy ember eltűnését nem is lehet észrevenni. A hajó után még egy ideig fodrozódik a víz, de azután sima lesz újra, és a messzeségben eltűnik a hajó. Ki tudja, mit visz magával, mi volt benne, honnan jött, hová megy. Az én sorsom se lehet más, mint annyi sok, előttem elment tanár sorsa.”

Összeállította: Csaba Piroska