Keresztutak

Bodonci evangélikus gyülekezetébe invitált minket a meghívó, melyből megtudhattuk, hogy Ludvik Josár nyugdíjba vonul közel fél évszázados, hűséges szolgálatából, és helyébe egy kedves fiatalember, Simon Sever lép. A szlovéniai Bodonci mindig szeretettel hívta és megbecsülte a surdiakat, hiszen itt született (Strukócon) Kuzmics István, a szlovén bibliafordító, aki Somogy-Zalában lelkészkedett, és végezte a tudósok munkáját, míg az érdeklődők kezébe nem adhatta a Halléban kiadott Újszövetséget.

A bodóhegyi templom zsúfolásig megtelt helyiekkel és környékbeliekkel, hogy könnyeiket törölgetve hallgassák az elmúlt negyvenöt év eseményeit, illetve nyugdíjba vonuló lelkészük emlékezését. Ernisa Géza szlovén püspök őszinte tisztelettel köszönte meg a hosszú szolgálati éveket, és a kegyelmes Isten áldását kívánta az aktív nyugdíjba készülőnek. Alig lehet elképzelni, hogy a gyülekezet minden rétegét számon tartó, mindenkit mozgósító, az evangéliumhoz terelgető lelkipásztor, akit jó humorral is megáldott az Úr, most egyszerre megállna. Feleségével együtt tovább dolgoznak, és nyilván segíteni fogják a most induló fiatalembert. Öröm volt látni, hogy Simon Sever érzékeny lélekkel és tiszta szolgálatkészséggel kezdi a munkáját e jól „karbantartott” gyülekezetben.

Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes a surdi küldöttség nevében mondta el köszöntőjét, amelyet Leon Novák muraszombati lelkész fordított értő figyelemmel. „Ha nem is értjük egészen jól az istentisztelet nyelvét, mindannyiunk számára jól érthető a »szeretet nyelve«, amely közöttünk érezhetően jól működik, amikor csak találkozunk” – hangzott el a püspökhelyettes köszöntőjében.

Áldott volt az istentisztelet, az elköszönés, az énekkar szolgálata, a lelkészek konfirmáló imádsága, a beiktatott lelkész indulása, és gazdag a szlovén vendéglátás a tűzoltóság nagy termében.

Smidéliuszné Drobina Erzsébet