Keresztutak

Mindannyian láttunk már olyan gyermekeket, akik emlékeztetnek a szüleikre. A hasonlóság lehet fizikai, de abban is megnyilvánulhat, ahogyan cselekednek vagy beszélnek. „Épp olyan, mint az apja” – szoktuk mondani. Vagy: „Az anyja szakasztott mása.”

„Boldogok, akik békét teremtenek – mondta Jézus –, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5.9) Amikor mások látják őket, miközben békét teremtenek maguk körül, a családhoz való hasonlóság nyilvánvalóvá válik. „Épp olyanok, mint az ő Atyjuk.”

Ha egy kis időre megállunk, hogy elgondolkodjunk ezen a rövid állításon, három igazság kezd kikristályosodni. Az első az, hogy Isten maga békét teremtő. Egy olyan világot teremtett, amelyben a béke áthatja a létezés minden aspektusát. Létrehozta a békét, majd beleépítette az univerzum szerkezetébe, talán annak a harmonikus és szeretetteljes viszonynak a tükröződéseként, amely a Szentháromságot jellemzi. Tudjuk, hogy teremtő művének befejeztével, amikor rátekintett mindarra, amit alkotott, azt mondta, hogy minden igen jó.

De ez a béke nem tartott sokáig. Ádám és Éva bukásának eredményeképpen a világ megismerte az ellenségeskedést, a félelmet, az erőszakot és a halált. És akkor Isten még egyszer megmutatta, hogy ő békét teremtő Isten. Elindította a megváltás folyamatát, amely több ezer éve zajlik, és hatalmas áldozatot követelt részéről. Megváltó művének célja természetesen az, hogy helyreállítsa a békét önmaga és az emberiség között, ugyanakkor az is, hogy béke legyen az egész teremtésben. „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat…” (Ézs 11,6; Károli-fordítás) Isten tehát békét teremtő.

A második igazság, hogy az ő gyermekei szintén békét teremtők. Ő megadta gyermekeinek a békéltetés szolgálatát, hogy az emberek megbékélhessenek Istennel és ellenségeikkel. Nem szükséges távolra tekintenünk, elég belepillantani az újságokba ahhoz, hogy megláthassuk, mennyire idegen ez a gondolat az embertől. Az emberek küzdenek azért, hogy legyőzzék ellenfeleiket; keresik a módját, hogy elpusztítsák őket. Egyáltalán nem békélnek meg velük természetes módon.

A békét teremtők azonban valami egészen radikális dolog megtételére hívják őket. Bűnvallásra és bűnbánatra. Megbocsátásra. Arra, hogy kiterjesszék a kegyelmet és az irgalmat azokra, akik rosszat akarnak nekik. Ez nem gyávaság vagy az igazságtalanság elleni küzdelemtől való vonakodás. A békét teremtők bátran kiállnak mind a szeretet, mind az igazság mellett azért, hogy a béke eljöhessen. A szeretet nem előzi meg az igazságot, és az igazság sem előzi meg a szeretetet; hanem a szeretet és az igazság elválaszthatatlanul együtt vannak. „Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.” (Zsolt 85,10; Károli-fordítás) Amikor ez megtörténik, megtapasztaljuk a helyreállító igazságot: azt az igazságot, amely helyreállítja a békét. Isten gyermekei békét teremtők.

A harmadik igazság az, hogy a békét teremtők boldogok. Érdekes, hogy ezt Jézus mondta. Tudjuk, hogy mi boldogok vagyunk, amikor a békét teremtők segítenek megbékélnünk az ellenségeinkkel. Látjuk ennek az előnyeit a világ színpadán és személyes életünkben is. A békét teremtők megbecsülést érdemelnek; békedíjakat adományozunk nekik, mert az adósaik vagyunk. Ők megáldanak bennünket béketeremtő munkájukkal.

De Jézus azt mondja, hogy ők nem egyszerűen megáldanak másokat, hanem ők maguk áldottak. Ez az áldás kétségtelenül sokféle formában érkezik, de Jézus emlékeztet bennünket ezek talán legfontosabbikára. A békét teremtők kezdenek olyanná válni, mint az ő Atyjuk. A hasonlóság olyan erőssé válik, hogy más emberek könnyen észreveszik.

A békét teremtők olyanokká lesznek, mint Atyjuk.

Továbbra is van viszálykodás, félelem, erőszak és halál a börtönökben. Ezek egy részét a foglyok okozzák, akik között szolgálatot végzünk. Ezek egy részét ők szenvedik el, miközben védtelenek. Mi tapasztaljuk a foglyok és a közösségek között feszülő ellenségeskedést. Néha egy felebarát vagy ismerős intéz kirohanást ellenünk a foglyok között végzett munkánk miatt. Néha a foglyok érnek el egy olyan forráspontra, ahol a frusztrációjukat és a haragjukat ránk zúdítják. Ezekben a pillanatokban választhatunk: visszatámadjunk, és felvegyük a harcot? Vagy segítsünk nekik, hogy megbékéljenek azokkal, akik megbántották őket, és akiket ők bántottak meg?

„Boldogok, akik békét teremtenek – mondja Jézus –, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

Ronald Nikkel, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnöke