Szószóró

Messziről fehérlenek az egymásra rakosgatott homokzsákok a Tisza és a Zagyva partján. Szolnok küzd az árral. Az ünnepek alatt szinte lehetetlenség volt végigsétálni a töltések mellett: nemcsak a buzgárokat, tócsákat, de a sok kíváncsiskodót is kerülgetni kellett. A Tiszaliget is – a Szélrózsa idei, tervezett helyszíne – sártengerben fürdik. Azért bízunk benne, hogy addig minden jobbra fordul, és a rendezvényt nem kell átnevezni Szélrózsáról Tavirózsára…

A szolnoki gyülekezet is küzd az árral. Megpróbál nem úszni vele. Wittenbergi mintára épült templomának homlokzatán kőbe vésett Luther-rózsa hirdeti elszántságát. A nyolcvanezres város maroknyi, alig száz-százötven fős közössége a hozzá tartozó csaknem hatvan településből álló szórványvidék közepén küzd a megmaradásért. Más felekezetek és főként a felekezeten kívüliek tengere veszi körül. Dolgoznak a szivattyúk: a mieinket leginkább a főváros és a más országok kínálta lehetőségek, az iskolák és a könnyebb megélhetés vonzzák. Kevesen térnek vissza. Nincs munkalehetőség. „Ez a város szürke és sáros” – mondják. Nehéz küzdelem.

De jobb most a nyárra gondolni. A túláradó örömre, amellyel a hírt fogadta a kicsiny csapat, hogy házigazdája lehet az evangélikus fiatalok 2006. évi országos találkozójának. Jó, hogy az örömnek is megvan az a tulajdonsága, hogy nem szívesen marad mederben. Az a reménységünk, hogy a Szélrózsán keresztül az örömhír is kilép a megszokottság medréből, és elárasztja a várost. Vonzza majd az érdeklődőket. Tömegével. Ezt az áradást kár volna megállítani.

Addig még sok a munka. Ki-ki lerakja a maga homokzsákját. Készíti, szépíti a terepet. Plakátol, viszi a hírt, és imádkozik.

A szolnoki evangélikusok vendégszeretete, segítőkészsége, öröme már készen áll. Várja az ide látogatókat. Mindenki hozzon magával egy kis jókedvet, szeretetet, vidámságot és az örömhír rábízott fejezetét! Találkozzunk a Ligetben július 19. és 23. között!

Győri Péter Benjámin lelkész