Egyházunk egy-két hete

Sokéves kitartó, áldozatos munkával kívül-belül megszépültek, megújultak a Sárvári Evangélikus Egyházközség épületei és környezetük. Április utolsó szombatján ezúttal felújított lelkészlakásukért és gyülekezeti termükért adtak hálát a Rába-parti kisváros evangélikusai.

A sárvári evangélikusok II. József türelmi rendelete után, az 1790-es évek környékén építették a parókiának, gyülekezeti teremnek és lelkészlakásnak is helyet adó épületegyüttest. Ez idő tájt emelték a templomot is, amely 1829-ben leégett. Mai utódát öt évvel később szentelhették fel, így a parókia idősebb a műemlék templomnál.

Az épület kezdetben lelkészlakásként és hivatalként szolgált. Abban az időben a gyülekezet központja a Kossuth tér 6. szám alatt található ház volt. Itt tartották a bibliaórákat, nőegyleti és ifjúsági összejöveteleket, és ebben az ingatlanban lakott a harangozó is. A ’80-as évek elején a gyülekezeti termet is a parókia épületében kellett kialakítani. (A lelkészlakás ekkor az épület tetőterébe költözött.)

Az ingatlan felett eljárt az idő, megérett a felújításra, a húsz évvel ezelőtt rosszul kivitelezett tetőszerkezetet is cserélni kellett. Az építési munkálatokat közel nyolc éve végzik a sárvári evangélikusok, mindig más-más épületrészen dolgozva. A szorgos kezek először – az amerikai testvérgyülekezet tagjainak a segítségével – a templom vizesedését szüntették meg korszerű technológia alkalmazásával. Ezt követte a teológuslakás felújítása, amely kellő kihasználtságnak örvend, hiszen több éve már, hogy Sárvár hatodéves teológushallgatók gyakorlati oktatóbázisa lett. Az építési munkák a parókia épületén folytatódtak tovább, amely új vakolatot kapott. A hódfarkú cseréppel lefedett tetőzeten újra cserélték a tartószerkezetet és a szigetelést is. A mesteremberek munkája ezzel nem ért véget, mert – a belső harmónia megteremtése céljából – a lelkészi hivatalba és a gyülekezeti terembe azonos stílusú beépített bútorok kerültek. Megszépült az udvar is; itt ahol árkád és garázs is helyet kapott.

A munka megkoronázásaként április 29-én ünnepi istentiszteletre hívták meg Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét, aki igehirdetésében Zsolt 90,16 alapján a hálaadás fontosságáról szólt.

Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen Horváth Zsolt felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Illés Gábor, a gyülekezet korábbi felügyelője adott számot a beruházás költségeiről. Mint elmondta, a beruházás összes költsége megközelíti a tizenhatmillió forintot. Az anyagiakat többféle forrásból teremtették elő. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület támogatása 1,4 millió forint volt. Belügyminisztériumi forrásból 1,83 millió forintot kaptak, melyhez az önrész az országos egyháztól (1,8 millió forint), a Vasi Evangélikus Egyházmegyétől (félmillió forint) és a sárvári önkormányzattól (kétmillió forint) származott. A Luther-rózsa Alapítvány bevételéből fizették ki a beépített bútorok és a konyhai gépek költségét. Ez az összeg 2,5 millió forintra rúgott.

A meghívott és a gyülekezettel együtt ünneplő vendégek áldó szavakkal illették a munkálatokat és a dolgos kezeket. Ezután a gyülekezet a templom falain kívülre vonult, ahol Vető István esperes felszentelte a megújult épületegyüttest.

Pártliné Soós Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Sárvári Evangélikus Egyházközség