Napról napra

Új nap – új kegyelem

Élő víz

Ima húsvét után
Munkácsy Krisztusának szobám falán lévő másolata adta az alábbi imádságos gondolatokat. >>

Heti útravaló
Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17) >>

Egyházunk egy-két hete

Sárvári parókiaszentelés
Sokéves kitartó, áldozatos munkával kívül-belül megszépültek, megújultak a Sárvári Evangélikus Egyházközség épületei és környezetük. Április utolsó szombatján ezúttal felújított lelkészlakásukért és gyülekezeti termükért adtak hálát a Rába-parti kisváros evangélikusai. >>

Gyülekezetvezetői találkozó a Déli Evangélikus Egyházkerületben
A szokásostól eltérően az idén április 28-án és 29-én rendezték meg – mintegy 180 résztvevővel – a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetvezetői konferenciáját a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban. A késői időpontot az egyházunkban zajló általános tisztújítás indokolta: ezen az alkalmon ugyanis a már megválasztott gyülekezeti tisztségviselők is jelen voltak. >>

Vezérfonal mentén
A tanév végi nagy hajrá előtt igazán jó alkalom nyílt lelki feltöltődésre, szakmai megbeszélésekre, találkozásokra április 25–27-én Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. E három szép, tavaszi napon az oktatási intézményvezetők konferenciájának vezérfonala 1Jn 2,28 alapján ez volt: „Maradjunk meg Krisztusban!” >>

Gimnázium és gyülekezet találkozása
Tizennyolc pilisi evangélikus fiatal – jelenleg ennyien járnak Pilisről a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba. Az iskola és a gyülekezet között mindig jó volt a kapcsolat, de április 22-én nem a pilisiek kerekedtek fel, hogy iskolába menjenek Budapestre, hanem a gimnázium énekkara látogatott el a pilisi evangélikus gyülekezetbe. >>

Beiktatták a Soproni Egyházmegye esperesét és felügyelőjét
1952-ben Hanzmann Károly soproni esperes szó szerint belebetegedett abba, hogy egy közgyűlésen be kellett jelentenie: egyházmegyéjét megszüntetésre ítélte a hatalom. A folyamatot a történelem Ura jónak látta megfordítani: ennek köszönhetően április 29-én a soproni templomban sor került a most megalakult Soproni Egyházmegye elnökségének, Gabnai Sándor esperesnek és dr. Gimesi Szabolcs egyházmegyei felügyelőnek a beiktatására. Az iktatás szolgálatát a megszűnő, pontosabban kettéváló Győr-Soproni Egyházmegye esperese, Jankovits Béla és az egyházmegye rangidős lelkipásztora, Szűcs Kálmán farádi lelkész végezte. Az igét Zsolt 127,1–2 alapján Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette. >>

Keresztutak

Csernobil katasztrófájára emlékeztünk
Gyertyafények gyúltak április 26-án, szerdán este a budapesti Déli pályaudvar kerengőjében (képünkön). A több civil szervezet – az Energia Klub, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a Greenpeace – felhívására összegyűltek így emlékeztek a húsz évvel ezelőtti csernobili atomkatasztrófára. >>

Három napig „otthon” voltunk Kárpátalján
„Hamarosan otthon leszünk” – e szavakkal köszöntötte a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Kárpátaljára utazó kórusát az egyik kísérő tanár, a kárpátaljai származású Bernáth Csaba, amikor Vitnyéden felszállt a buszra. Soprontól távolodóban nem sokan értették még, mennyire komolyan kell venni a kirándulás vezetőjének ezt a kijelentését… >>

Evangélikusok

Az élet vallása
Albert Schweitzer, a 20. század egyik legnagyobb lutheránus teológusa vallástörténeti írásaiban tipológiai szempontból két fő csoportra osztja a vallásokat. Beszél az „életigenlő” és az „élettagadó” vallások típusáról. >>

e-világ

Száznegyven éves a Fővárosi Állat- és Növénykert
Tudták-e, hogy az állatkert első medvéjét Kristófnak hívták, és „ő” volt Deák Ferenc kedvence? Hogy az 1866. évi útmutató szerint a rétisas korabeli neve csonttörő harács, a fakókeselyűé fakó dögöncz volt, a papagájokat pedig kajdácsoknak nevezték? Még sok egyéb érdekességről is tudomást szerezhetnek, ha ellátogatnak az idén száznegyven éves Fővárosi Állat- és Növénykertbe, ahol a számos kiállítás és program mellett néhány új épület is várja a látogatókat. >>

Keresztény szemmel

„Ja, és boldog anyák napját!”
Tudom, tudom, hogy az ünnepek nagyon fontosak, de például az anyák napjától már előre szoktam félni. Mint anya, persze. Ha apa lennék, esetleg izgulnék, hogy jól állítottam-e be a vekkert vasárnap reggel. Mint óvónő esetleg izgulnék, hogy ne az ünnepi műsor előtt törjön ki a bárányhimlőjárvány. Mint virágüzlet-tulajdonos esetleg izgulnék, hogy nem rendeltem-e túl sok virágot. De ezek az izgalmak érzésem szerint még kezelhetők. Kicsit nehezebb lenne, ha nagymama lennék. Fölhívnak-e az unokák? Tudom-e tartani magam, ha nagyon elérzékenyülök? Gyötörnek-e majd a régi emlékek, sérelmek? És mi lenne akkor, ha nem is lennék anya, csak szeretnék az lenni? Ha nem lenne anyám, csak szeretném, ha lenne? Az ünnepek örömöt és fájdalmat egyaránt ránk zúdítanak… >>

Az anya meg a szülő
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti. De azért valahogy mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint – hogy is magyarázzam csak ezt… Mint amikor az ember azt mondja: állam, meg azt mondja: haza. A hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek. És annak ellenére, hogy adót fizetni lényegesen könnyebb, mint meghalni, csodálatosképpen mégis rengeteg emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki lelkes örömmel fizetett volna adót. >>

Mérkőzés
A megtérő bűnös önmagával vívott harca módfelett izgalmas. Mint egy bokszmérkőzés. Kivált, ha először edző nélkül fog hozzá a szerencsétlen. Márpedig köztudott, hogy edzés és jó edző nélkül nem lesz világbajnok egy sportoló sem. Íme az én történetem. >>

A hét témája

Radioaktív rombolások
Húsz évvel ezelőtt tanulta meg a világ egy ukrán városnak, majd a környékének, több, azóta elnéptelenedő településnek a nevét. Tragikus világhír. Az atomreaktor felrobbant blokkja a maga apokaliptikus valóságában igazolta azokat a félelmeket, amelyekkel a 20. század embere hol reménykedve, hol csüggedten figyelte, hogyan él az ember a tudomány korábban el nem képzelhető fejlődésének eredményeivel. Hiszen soha nem a tudomány a hibás – legyen szó az atomenergia felszabadításáról vagy akár súlyos bioetikai problémákról –, a tudomány csak az eszközt nyújtja, a felelősség a vele élő emberé. >>

Az emberi felelőtlenség örök szimbóluma
Elkéstünk volna az évfordulós megemlékezéssel? Ahogy vesszük… Anyolcvanas években Magyarországon sokáig nem szóltak arról, mi is az igazság a 20. század legrettenetesebb atomkatasztrófájával kapcsolatban. A szovjet vezetés a szerencsétlenség után hetekig elhallgatta a történteket, végül fény derült a titokra: 1986. április 26-án felrobbant a csernobili (Ukrajna) erőmű négyes reaktora. >>

evél&levél

Jézus mellett Tamásnak is helye van!
Az Evangélikus Élet április 23-i számában Tamás-mise cím alatt olvashattunk írást dr. Murányi László tollából. Mivel a budapesti alkalmak közül az első Tamás-misét Deák téri templomunkban tartották, további kettőn magam is mint szolgálattevő működhettem közre, és gyülekezetünk számos tagja lelkesen részt vesz a Tamás-misék előkészítésében, szükségesnek éreztem, hogy az említett írás után egy másik nézőpontból is vélemény hangozzon el a kérdésben. >>

Tisztelt Murányi Úr!
Érdeklődéssel olvastam nyílt levelét a kelenföldi Tamás-miséről. Bár távol élek a fővárostól, nagy ajándékot kaptam azzal, hogy egy Budapesten eltöltött hétvégén ellátogathattam a Tamás-misére. Nem az alkalom ötletgazdái és szervezői helyett szeretnék védekezni, hanem éppen „egyszerű” gyülekezeti tagként átélt élményeim alapján igyekszem néhány kérdésfelvetésre reagálni. >>

Reflexiók egy nagymama tollából
Nagy érdeklődéssel olvastam a Tamáskodást. Úgy is mint kortárs, úgy is mint gyermekkoromtól a hagyományos evangélikus szokásokhoz szokott gyakorló keresztény. Szeretem a jó rendben folyó istentiszteleteket, azt, amikor az ember tudja, hogy mi következik, mit kell énekelni, imádkozni. >>

Kedves Murányi László!
Az Evangélikus Élet 2006. április 23-i számában közölt terjedelmes leveléből az derül ki, hogy még nem vett részt tamásmisén (én szívesebben írom így, kisbetűvel és egybe, ez a finn tuomasmessu kifejezés pontos fordítása), csak a tv-közvetítést látta. Én viszont ott voltam a tamásmise születésénél 1987-ben Helsinkiben, utána éveken keresztül rendszeres látogatója voltam, s tapasztaltam sokféle áldását a finn egyházban. Azok, akiknek túlságosan távoli, idegen volt a hagyományos istentiszteleti forma, itt más módon találkozhattak az élő Jézus Krisztussal. >>

Válasz egy tamáskodó testvérnek
Kedves Testvérem! Mint a Tamás-mise születésénél kezdettől fogva bábáskodó egyik lelkész, szeretném olyan őszintén megosztani testvéremmel gondolataimat, amilyen őszintén és nyíltan testvérem írta levelét. >>

„Isten közel jött hozzánk”
Andrea csinos, vidám, fiatal nő. A férjével és két gyermekükkel alkotnak egy családot. Egy ideje barátkoznak az evangélikus egyházzal. Részt vettek a zuglói Tamás-misén; ez az élmény fontossá vált a számukra. >>

A közelmúlt krónikája

Ifjú- és öregdeáktériek
Közel tíz esztendeje rendezik meg rendszeresen a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban a volt növendékek találkozóját. Az idén április 28-án gyülekeztek össze örökifjú és ifjabb egykori diákok. Először istentiszteleten vettek részt a Deák téri evangélikus templomban, majd a gimnázium dísztermében folytatódott a program. >>

Tótkomlós kétszázhatvan éves
A felvidéki háborúzások elől Békésszentandráson menedéket lelő telepesek 1746 tavaszán elfogadták Rudnyánszky József báró ajánlatát, aki Komlós pusztát ajánlotta nekik lakóhelyül. Szarkóczi János evangélikus lelkész és Mravik Péter tanító vezetésével mintegy nyolcvan család települt át, és kezdte meg építő-gazdálkodó munkáját a kijelölt telkeken. Mindannyian ágostai hitvallású evangélikus szlovákok voltak. Ők tekinthetők a város alapítóinak. Április 22-én, szombaton délelőtt kétnyelvű hálaadó istentisztelettel kezdődött a tótkomlósiak emlékező ünnepségsorozata. >>

Két törvény 1681-ből
A „gyászos évtized” (1671–1681) végére az ország I. Lipót uralma alatt lévő részeiben – Sopron kivételével – a protestánsoknak már sehol sem volt lehetőségük a nyilvános vallásgyakorlásra. A kormányzat lábbal tiport minden törtvényt; még a polgármestereket is Kollonics és társai erőszakolták rá a városokra. Ilyen viszonyok között a bujdosó kurucok fegyvert fogtak, és Thököly Imre zászlói alá sorakoztak. Csakhamar megnyílt előttük Felső-Magyarország nagyobb része. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma [örömhíre].” >>

Kultúrkörök

A szeretet esztétája
Május 7-én lenne kétszázhuszonnégy éves Berzsenyi Dániel. Az irodalomtörténet úgy állította be őt, mint egy maradi, gazdálkodó pocakos magyar nemest, aki miután alaposan megtömte pipáját, pennát ragadott, és éjszakába nyúlóan verseket farigcsált. Az iskoláit félbehagyó költő nem átallott heves vitába bocsátkozni korának irodalmi császárával, a kifinomult ízlésű Kazinczy Ferenccel, sőt megsértődött, mert a mester belejavítgatott műveibe. Tehetségét, jelentőségét a kortársak és az irodalmárok is elismerik, de úgy állítják be, mint a nemesi-rendi szemléletbe begubózó, korszellemtől elmaradott vidéki költőt, akit Kazinczy ízlése késztetett néhány jobb verse megírására. >>

Művészetek palotája – másképp
Az összegyülekezési nap Csillaghegyen április 30-án, vasárnap éppen úgy indult, mint máskor. Harangszó hívogatott az istentiszteletre, érkeztek az emberek lassan. Ki a lakótelepről, ki valamelyik távolabbi kerületből. Az úrvacsoránál egyre tágítani kellett a kört, hogy mindenki elférjen az oltár körül. Ám előtte még egy kisgyerekkel gyarapodott a gyülekezet. Az idén a megkeresztelt kisfiú volt a nyolcadik jövevény, igaz, négyen már maguk kérték a keresztség szentségének kiszolgáltatását. >>

Bicentenárium Bonyhádon

Lukács-passió
A felcímben szereplő két kérdőjel bizonytalanságot jelez. Johann Sebastian Bach két passiója – a János- és a Máté-passió – ma már eléggé közismert nálunk is. Márk passiójának zenei anyaga elveszett, néhány tétele maradt fenn csupán. A Lukács-passiót azonban régóta körüllengi a bizonytalanság: Bachtól származik-e vagy ismeretlen szerzőtől? >>

Bitvo
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 5 tojássárgája, 1 dl rum, 50 dkg teavaj (nagyon friss legyen!). >>

A vasárnap igéje

Búcsúzás, de nem örökre
A közmondás szerint minden elválás, búcsúzás olyan, mint egy kis halál, hiszen nem tudjuk biztosan, látjuk-e még a másikat valaha. Az elmúlt század véres valósága bebizonyította, hogy a leghétköznapibb búcsúzkodás is lehet végleges. Ártatlan emberek ... >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
[Lelkész:] Istenünk, aki békességed ujjongó örömét ajándékozod népednek, add, hogy szent Fiad bátorításával könyörögjünk! [Lektor:] Kísérje áldásod gyülekezetünket! Add, hogy megerősödjünk a hitben, a veled és az egymással való közösségben! Ne vond ... >>

Gyermekvár

Kedves Gyerekek!
Most induló sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Kéthetente minden rész után egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. >>

Cantate

Evangélikus énekeskönyv – kézikönyv gyülekezeti tagok számára
Múlt héten az istentiszteleti éneklés titkaiba pillanthattunk bele. Cikksorozatunk mostani részében úgy szeretnénk kézbe venni énekeskönyvünket, hogy a régi, jól ismert mellett új arcait is megismerhessük, jobban áttekinthessük tartalmáról is sokat eláruló szerkezetét. >>