Kultúrkörök

Anonymus (?) – Johann Sebastian Bach (?)

A felcímben szereplő két kérdőjel bizonytalanságot jelez. Johann Sebastian Bach két passiója – a János- és a Máté-passió – ma már eléggé közismert nálunk is. Márk passiójának zenei anyaga elveszett, néhány tétele maradt fenn csupán. A Lukács-passiót azonban régóta körüllengi a bizonytalanság: Bachtól származik-e vagy ismeretlen szerzőtől?

Azt tudjuk, hogy Bach ismerte, kétszer elő is adta ezt a művet. Ezért létezik belőle olyan másolat, amelyet saját kezűleg írt. Egyes kutatók a fiatal Bach alkotásának tartják, mások gyengébbnek ítélik a többi passiónál. A kéziraton megtalálható az a monogram, melyet Bach minden készülő művén használt: J. J., azaz Jesu Juva – Jézus, segíts. A Bach-művek összkiadásába is már korán besorolták BWV 246. jelzéssel. A Lukács-passió szerkezetében hasonló az ismert kettőhöz, de jóval több – harminckét – korál található benne.

A mű szerzőségéről, a bizonytalanságról elég ennyit tudnunk. Amiért most ez a téma előkerült, annak az az oka, hogy április 23-án, vasárnap este a budapest-fasori templomban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói előadták a művet. Nem fölkérésre, nem is előírt leckeként, hanem saját elhatározásból, önkéntes csapattal, énekesekkel és zenészekkel. Flach Antal, a csoport művészeti vezetője lelkesen beszélt erről, és az egész előadáson érződött a fiatalok lelkesültsége.

A Lukács-passió két „főszereplője” ezen az estén Orendt Gyula (az evangélista szerepében) és Mekis Péter (Jézus szerepében) volt. Hozzájuk hasonlóan a húsztagú alkalmi kórus is megállta a helyét: istentiszteletté emelte az előadást. A nekünk oly kedves korálok is szépen, a dramaturgiai helyzetnek megfelelően szólaltak meg. A többi szólistát is jól választották meg maguk közül a „zeneakadémisták”: valamennyien hozzáértő módon oldották meg feladatukat. A vonósok és a fúvósok, valamint az orgona megszólaltatója (Szabó Balázs) sikeresen hitette el, hogy igazi Bach-művet hallunk.

A mű üzenetének megértését jelentős mértékben elősegítette a kézbe adott kétnyelvű „szövegkönyv”. A passió két része között Szirmai Zoltán lelkész rövid meditációja mutatott rá Jézus vigasztaló kegyelmére és a zárókorál üzenetére: „Nyugodj, Megváltó, a sírban, / Míg téged az Atya hív. / Szent tested fel fog támadni, / És nem enyészik el. / Látnunk kell az enyészetet, / Ha egyszer a sírba megyünk. / Az Úr a mi jó pásztorunk, aki értünk / Meghalt, és fel fog támasztani minket.”

Tóth-Szöllős Mihály